Kedvelem ezt a jóga-dolgot. Nem mindig esik egyformán jól, és szerintem még mindig nem kaptam el teljesen a dolog meditációs fonalát sem, de érdekel és tetszik.
Mondjuk lehet, hogy nem a legjobb alap úgy érkezni a jógaórára, hogy az ember rohan. Szó szerint. Persze lehetne időben indulni, nem pedig a kezdés előtt 20 perccel. Az ember kapkodva átveszi a ruháit, berobog a terembe, választ egy szőnyeget, magához vesz egy plédet, aztán kezdődhet is a bemelegítésként szolgáló meditáció, ahol a tested érzeteire figyelsz és a légzésedre. Nekem meg még ezerrel száguld a pulzusom. És fejben még a félbehagyott teendőket pörgetem.
Aztán van egy olyan, hogy a jógaoktató mindig elmondja, hogy az egyes ászanákat csak úgy szabad csinálni, hogy az ne okozzon erőlködést. Ne remegjen a kar és a láb, a tónusos izmok ne húzódjanak. A legtöbb ászanát úgy kell kitartani, hogy ne 20-30 másodpercig legyen elviselhető, hanem percekig kitartva is (akár) kényelmes legyen. Bennem, aki ha keveset is, de sportolgatott ezt-azt egy időben, ez nagyon furcsa érzetet kelt. Milyen már az az "edzés", ami nem fáj? Aztán a másnapi izomláz és kellemesen fájó érzetek mindig megerősítenek abban, hogy jó ez a jóga.
Most arra gyúrok, hogy minél jobban megtanuljam fejből a mozgássorozatokat, hogy aztán itthon is tudjak gyakorolni. Meg közbe kitaláltam azt is, hogy az új melóhelyemhez közel is keresnem kell egy jógastúdiót. Jó lesz ez.
Már elég régen írtam olvasmányélményről, de most van mondanivalóm.