Holdvilág

Megtaláltam magamnak nemrég a Kisrigók blogot, és van ott egy bejegyzés arról, hogy mikor valaki gyerekre vágyik, akkor mindig úgy képzeli el, hogy születésétöl a karjában tartja, szereti öt, ott van vele. És hogy mennyire más az örökbefogadás, pláne egy nagyobbacska gyerek örökbefogadása.

És akkor az jutott eszembe, hogy mozaikcsaládban szülövé válni valami hasonló. Az elején én nem is nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Emlékszem, volt egy reggel, amikor a fürdöszobában mindhárman egyszerre álltunk a mosdókagylónál és mostuk a fogunkat, és L. egyszer csak megszólalt, hogy "most már mi is egy család vagyunk".

Egyszerre volt megható és végtelenül zavarbaejtö, mert én nem éreztem még ezt mélységében. SirM azt mondta nekem az elején, hogy annyira veszem ki a részem a gyereknevelésböl, amennyire szeretném. De aztán megváltozott az álláspontja, kérte, hogy mondjak véleményt, ne lépjek hátra a helyzetekben.

Nekem nagyon nehéz volt kezdetben. Rengeteg fura érzés volt bennem. És voltak nehéz érzések is, mint pl. a féltékenység. Az anyaszerep valahogy nem volt az enyém, nagyon nem éreztem benne otthon magam, úgyhogy eleinte inkább távolmaradtam és a munkába menekültem.

Aztán volt egy pont, amikor átfordult a dolog. Leültem a L. ágya mellé a földre, a bárányos párnára és elénekeltem neki az altatót, amit nekem az én anyám, de valahogy nem éreztem a magunkénak. Aztán elmondtam neki József Attila Altatóját. És onnantól minden este elmondtam, amikor csak együtt voltunk. És minden este elmondom neki a mai napig, amikor csak együtt vagyunk. Ez lett közöttünk az elsö kapocs.

Szép lassan megtanultuk egymást. Ö megtanulta, hogy hogyan közeledjen hozzám óvatosan, én pedig megszerettem öt, és a mai napig öt tartom az elsö számú tanítómnak az anyaság nehéz terepén. Az évek során kiépült köztünk egy erös szeretetkapcsolat, ami sokáig szülö-gyerek viszony volt, de mióta elköltöztünk, azóta kicsit más. Nem arról van szó, hogy ne érezném a gyermekemnek. Nagyon is annak érzem. De a felelösség nehéz terhét javarészt letettem, mert egészen egyszerüen ebböl a távolságból, ennyi információval már nincs olyan mértékü ráhatásom az életére. Mostmár inkább egy támogató hátország próbálok lenni. Valaki, aki mindig készen áll, hogy megölelje, hogy meghallgassa, és persze hogy elmondja a kisbalázst.

Kicsit kicsúsztam az időből, de azért megtartom most is a szokásos évértékelést és a 2014-re vonatkozó tervek felsorolását. Lássuk csak:

– 2013 nem indult a legfényesebben és ez hosszú időre megmérgezte az egész évet. Azért örülök, hogy 2014-be már nem hurcoltam magammal ezt a konfliktust. Végső soron ez is egy fontos tanulság volt az emberi kapcsolatokról és arról, hogy minden éremnek két oldala van.
– 2013 tavaszi féléve nem volt épp könnyű menet, Tepi és a Kicsi meg Gonoszmáté diplomaosztói tették fel az i-re a pontot.
– A Tátra-túra és a Balaton fantasztikusan jó volt. Amúgy sok-sok készüléssel telt a nyár.
– Ebben az őszi szemeszterben nagyon sokat dolgoztam. Túlestem a nagy témabemutatón, írtam egy recenziót, befejeztünk egy cikket és tartottam egy előadást. És megismertem a legklasszabb hallgatókat, akikkel nagyon szeretnék még együtt dolgozni.
– A barátaim magánélete mindenféle meglepő fordulatokat vett – az enyém nem kevésbé. :)

Lássuk, mit végeztem a kitűzött célokkal:

– Meglátogattam A.-t Berlinben, bár nem teljesen úgy, ahogy terveztem. Ettől függetlenül nagyon jó élmény volt. :)
– A Balatont ugyan nem bicikliztük teljesen körbe, de egy jelentős részét így is bejártuk, és mondhatom, életem legjobb nyaralása volt. :)
– Nemcsak hogy megfogtam egy kisbabát, de a világ legcukibb kis hercegnőjének követhetem már több mint egy éve a növekedését. Nagyon jó érzés.
– Hát, három cikket marhára nem írtam meg, de azért most tényleg haladtam.
– Háhááá, és 3 kilót se fogytam. :D Nemtom mér találtam ki ilyen hülyeséget.

És végezetül jöjjenek akkor a 2014-es év tervei:

– 2014 az esküvőnk éve! :)
– 2014 az abszolválásom és Tepi másoddiplomájának éve.
– 2014-ben elköltözünk a fővárosba. Végre többet találkozok A.-val, közelebb lesznek TT-ék. Ha már ott leszünk, időnként elugrunk majd a közeli rokonkákhoz is.
– Költözés és munkakeresés/találás is a cél. Mindkét projektből a legjobbat kell kihoznunk.
– Folytatni fogom a programozás tanulást is.

Kicsit megcsúszva, de kívánok mindenkinek klassz 2014-et! :)

Régebben a freeblogon blogoltam, de mostmár több mint 3 hónapja nem működik a felület, úgyhogy az utolsók között most énis elhagyom a süllyedő hajót. Új blogot kezdek itt, de nem új életet. A három hónapos kimaradás alatt sok minden történt, de ahogy a naplómban sem szokott sose menni ez az utólagos beszámolás, úgy itt is eltekintek tőle és továbbra is szorítkozom a jelen benyomásaira.

Kezdhetjük (Balu kapitány után szabadon)!