Csak egy gesztenye. Kívülről kicsit tüskés - egy darabig. Mosolygós, barna. Fényes. Felszedem. Megmelengetem a kezemmel. Ennyit adok. Nem drága. Nem olyan személyes, mint egy fénykép. Nem idéz fel közös pillanatokat.
De nem is ez a lényege. Gesztenye. Gesztenyét nem ad az ember bárkinek. Gesztenyét látsz, felszeded, és abban a pillanatban tudod: emlék lesz. Neki adod valakinek, hogy emlékezzen rád...
***
Drága A! Remélem, elkísér néha a gesztenye a táskádban, vagy a zsebed mélyén. De nem is az a lényeg, hogy mindig veled utazzon. Inkább csak azt akarja mutatni ez a kis gesztenye, hogy akkor is gondolok Rád, ha messze vagy. Hogy akkor is a Barátom vagy, ha messze vagy. Hogy nem felejtelek el, mindegy meddig vagy messze. Hogy szeretlek.