Darren Shan vámpír regényeit anno úgy kaptam kölcsön R. barátnőmtől, hogy "ez talán még jobb, mint a Harry Potter". Bár ezen állítással azóta is tudnék vitatkozni, kétségtelenül nagyon remekbe szabott ifjúsági regénysorozatnak tartom, melynek nem volt kár elolvasni mind a 12 (!) részét. Én nagyon szerettem. Lelkes gimnazista lányként még Debrecenbe se röstelltem elutazni, hogy dedikáltassam az egyik példányt.
A minap valami könnyed, izgalmas olvasnivalóra vágytam, ami egy kicsit kizökkent az angolozásból. Eredetileg Neil Gaimantől akartam a Coraline-t, de sehol nem tudtam beszerezni. Az egyik könyvesboltban aztán beleakadtam Darren Shan felnőtteknek szóló regényébe, A holtak vonulásába. Semmilyen előismeretem nem volt a könyvről, csupán annyit tudtam,h Shan még nem okozott csalódást.
Hazajött hát velem ez a várfagyasztó utópiának és horror regénynek aposztrofált mű. Nos. Nekem nem horror. Csöppet sem. Lehet,h akkor még csak hatodikos voltam, de én még Stephen King Borzalmak városától is jobban féltem.
Egyébiránt Shan - szerintem - egy messze gyengébb regényt írt, mint a vámpír sorozat bármelyike. Néhol kifejezetten illogikus (ha az ember fantasztikumról olvas, még akkoris elvárhat némi logikát), máshol pedig elnagyolt. A regény egyetlen pozitívuma számomra, az a stílusa. Shan egyes szám első személyű előadása éppen olyan magával ragadó, mint azt már megszokhattam. És ha valaki próbált már meg E/1. történetet mesélni, az tudhatja,h nemis olyan egyszerű ez, mint amilyennek látszik.
Elvileg A holtak vonulása a 3 részes Város-trilógia első darabja. Nekem ezzel csupán annyi bajom van, hogy a szálak oly módon el vannak varrva, hogy úgy érzem, semmit nem fogok veszíteni azzal, ha nem veszem meg és olvasom el a következő két részt. Sőt, inkább nyerek - néhány ezer forintot.