1. F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Eléggé nyögvenyelősen haladtam vele az elején. Nem is sikerült befejezni 2018-ban. A stílusa sokszor volt döcögős, sután férfias. A leszbikus szexjelenet annyira bénára sikerült, hogy majdnem abbahagytam az egészet. A mexikói kultúra viszont magával ragadó, a receptekből pedig többet is bejelöltem kipróbálásra.
2. Robert Galbraith: Kakukkszó
Elég lassan pörgött fel, de utána szépen beszippantott, úgyhogy 400 oldalt daráltam le egyetlen nap alatt. A jellemek érdekesek, a nyomozás izgis volt, még akkor is, ha Rowlingnak nem ez a legerősebb oldala.
3. Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban
Még évekkel ezelőtt vettem meg a Varró Dani által újrafordított nagyalakú verzióját a könyvnek, de csak most vettem rá magam a könyvklub januári kihívása miatt, hogy elolvassam (betiltott könyvek volt a téma). Alapvetően tetszett, bár nem egy nagyívű történet. A szereplői is jobbára idegesítőek. Cserébe viszont tökéletesen visszaadja szerintem egy 6-7 éves kislány gondolkodásmódját, és simán el tudom képzelni, hogy a mi gyerekünknek is tetszeni fog. A kedvenc részem ez lett belőle: "Rendben van - mondta a Macska, és most egészen lassan tűnt el, a farka végénél kezdte, és a mosollyal fejezte be, ami egy ideig még ott maradt utána a levegőben. Nahát! Sok macskát láttam már mosoly nélkül - mondta Aliz -, de mosolyt macska nélkül!" (64. o.)
4. Robert Galbraith: A selyemhernyó
Na, ez már sokkal jobb volt, mint a Kakukkszó. Valahogy okosabb krimi. Végig éreztem, hogy ott vannak a nyomok a szemem előtt, de nem áll össze a kép. Aztán szép kis katarzist kaptunk. És még a romantikus szál is nagyon visszafogott. Igazán remek. Ha ez a javuló tendencia megmarad, akkor a következő részeket (hogy Dudley Dursley szavaival éljek) mostakarom.
5. Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Gyorsan pörög előttünk a főszereplő élete, olvastatja magát, ilyen egyszuszra legyűrős. Mivel részben Nyíregyen játszódik, ráadásul az én életemmel párhuzamosan, ezért sok ponton éreztem kellemes nosztalgiát. De csak kis mértékben, mert a főhős élete annyira kiábrándító és szar, hogy attól én nagyon messze vagyok. Viszont példásan bemutatja, hogy az anyagi és érzelmi sivárság, szeretetlenség hogyan termeli újra magát generációkon átívelve a legjobb igyekezet ellenére is.
6. Szofija Andruhovics: Felix Austria
Még vagy 3 éve kaptam FK-től ezt a könyvet. Magamtól bizonyára soha nem veszem le a könyvesboltban a polcról. Eddig nem éreztem ihletet az elolvasására, de most valahogy nekiveselkedtem. SirM-nek tetszett a borítója. Aztán a múltkor a spanyol tanárom is megdicsérte. Engem amúgy nem nyűgöz le annyira ez a borító. Ami a regényt illeti, igazán kellemes olvasmány volt. Nem tökéletes, de azért egész jó. Általában idegesítenek a tehetetlen és önsorsrontó szereplők, de Sztefa úgy barmolja el a saját életét, hogy közben folyamatosan van benne egy tevékeny törekvés, egy mély meggyőződés, saját magába vetett hit. A regény szép lassan bontja ki a Sztefa szemén keresztül, hogy milyen pontokon is hibádzik ez a kép. Ez a lélektani fejlődés a könyv fő erőssége. A kissé néhol terjengős leírások viszont semmit nem tesznek hozzá igazán sem a hangulathoz, sem a fősodorhoz. Értem én, hogy meg akarják idézni a békebeli Monarchiát, de valahogy mégsem sikerültek elég plasztikusra. Mindenesetre igazán érdekes olvasmány volt. Kifejezetten jó néha nem az angolszász kultúrkör szerzőit olvasni.
7. Margaret Atwood: Alias Grace
Ez egy rövidebb regényként sokkal jobb lett volna, de még így is elég jó volt. Mondjuk a hipnotizálós baromság, a doktor akaratgyenge, teszetosza nyűglődése és a végén a happy end nélkül sokkal jobb lett volna. Viszont a korrajz érdekes, és Atwood baromi plasztikusan ír. A Grace tolmácsolásában szóló dolgokat végig nagyon élvezetes volt olvasni, még ha az elején a stílusba bele is kellett rázódni.
8. Clifford D. Simak: A város
Könyvklubra választottam mint G. barátom kedvence, de ehhez a könyvhöz én túl cinikus vagyok. Pedig voltak benne elgondolkodtató részek, de valahogy mintha minden gondolatmenetet elvágna. És az emberiséggel kapcsolatos meghaladott elméletek, meg az optimizmusa tőlem nagyon távol áll.
9. Kazuo Ishiguro: Ne engedj el
Már az első percben berántott a stílusa, meg ahogy szép lassan kibomlanak a világ részletei. Végig fogva tartott az emberi dráma, a visszaemlékezés. Hagyott maga után gondolkodnivalót is, meg egy nagyon szuper olvasmányélményt is.
9. Neil Gaiman: Óceán az út végén
Újraolvastam, és másodszor is tökéletes az élmény. Tökéletesen működik a mese. A feszültség, a félelem és a biztonságérzet is. Könnyű elmerülni a világában és még mindig szerelem.
10. Robert Galbraith: Gonosz pálya
Szeretem, ahogy Rowling kibontja a szereplők jellemrajzát. Nekem ez sokkal izgalmasabb, mint a krimi szál. Tulajdonképpen az egész nyomozás csak ürügy arra, hogy mégtöbbet megtudjunk a főszereplőkről. Ezért is voltam olyan mérges a befejezés miatt.
11. Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Az általam olvasott kiadás szövegezése eléggé nehézkes volt számomra, amit jópár oldal után szoktam csak meg. A történet viszont feszes szálú, érdekes. Jól megkomponált, időtálló regényt sikerült Stokernek írnia. Egészen hihetetlennek tűnik azonban, hogy az azóta született vámpíros tematikájú alkotások jelentős része innen gyökerezik. Azokhoz képest ez egy igencsak szűkszavú alkotás (már ami a vámpírok tulajdonságait, viselkedését illeti).
12. Dacre Stoker - J. D. Barker: Dracul
Ez egy sokkal jobb könyv is lehetett volna. Aki bármilyen értelemben a Drakula előzményére vár, szerintem keserűen csalódni fog. Sem a tartalom, sem a kivitelezés nem hasonlít a nagy elődhöz. Hangulatában sem idézte meg bennem a Drakulát, de ez nem feltétlenül hátrány. A könyv izgalmas horrorként indul, érdekes és jól megrajzolt jellemű főszereplőkkel, akik nem sablonosak és nem egysíkúak. És ez marad a Dracul legfőbb erőssége. Az ígéretesen induló horror szál ugyanis okosan adagolva halad a tetőpont felé, onnan azonban szomorú mélyrepülésbe kezd. A konfliktus feloldása fájóan sablonos. Túl sok a leegyszerűsített és elcsépelt klisé. Kár érte, mert vastagon benne volt a potenciál.
13. Douglas Adams: Galaxis útikalaúz stopposoknak
Még valamikor gimis koromban olvastam, de emlékszem, akkor a takarót tömködtem éjjel a számba, hogy a röhögésemmel ne ébresszem fel a családot. Ma már nem hozta ezt az élményt, de ettől függetlenül klasszikus.
14. Robert Galbraith: Halálos fehér
Több volt az érzelmi szál, mint a nyomozás, de én még az ilyen szappanoperás picsogásért is odáig vagyok, ha Rowling írja, mert a jellemrajz az még mindig a specialitása.
15. Dániel András: A kuflik és a szélposta
Azóta, hogy egyhuzamban lepörgettük a 13 részes animációt egymás után kétszer, én menthetetlen kuflirajongó lettem. Nem volt kérdés, hogy könyvben is kell, és tökéletesen működik úgy is.
16. Moskát Anita: Irha és bőr
Amennyire vártam ezt a regényt, annyira csalódás lett. Pedig jó és fontos témákat feszeget. És mégis papírszagúak maradtak a szereplők. Nem tudtak életre kelni, és én ezt nagyon fájlalom.
17. Sheila Heti: Változások könyve
Egy könyv a gyermekvállalás dilemmájáról, amit nekem el kellett olvasnom ebben az évben. Bár az elbeszélő sokszor sekélyes, önmagába újra és újra visszafutó gondolatmenete hamar fárasztóvá válik, mégis tud valami fontosat: értékítélet nélkül elmélkedik egy olyan fontos témáról, ami a legtöbb nő fejében élete során legalább egyszer megfordul.
18. Torben Kuhlmann: Armstrong
Félúton a képregény és a mesekönyv közt ott van Armstrong, a kisegér, aki bebizonyítja az egértársadalomnak, hogy a Hold nem sajtból van. Szupercuki.
19. Octavia E. Butler: Hajnal
Ú, hogy ez milyen jó regény volt! Formabontó, új, izgalmas, egy kicsit sem sablonos. Nem sok sci-fit olvastam életemben, de nekem ez a könyv egy egészen új megközelítésben tálalta az "idegenek" kérdését. Még, még!
20. Vecsei H. Miklós - Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Mert egy verseskötet mindig kell. És mert zseniális versek (is) bele lettek válogatva. És mert az egész bőrbe van kötve és befér a zsebedbe.
21. Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Eredetileg a Csernobili imát akartam, de azt éppen nem lehetett, ezt meg akciósan. Ráadásul a színházban ez a könyv is bele volt dolgozva a darabba, amit láttunk. És úristen. Minden sorát kötelezővé tenném, különösen azoknak, akik szerint a háború valami magasztos és hősi dolog.
22. Dan Simmons: Káli dala
Simmons ezt eltolta. Az én ízlésem szerint szerint nem is kicsit. A célja saját bevallása szerint az volt, hogy írjon egy könyvet az (emberi) gonoszságról. Ez itt még nem sikerült, ellentétben a Terrorral.
23. Dániel András: Kuflik a föld alatt
Ezt nem magyaráznám túl, a kuflik jöhetnek minden mennyiségben.
24. Laurell K. Hamilton: Elátkozott kígyók
Én továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozatot. Úgy tud megszólítani, mint ebben a témában semmi más. Nagy kár, hogy most sokat kell várni a következőre.
25. Tünde Farrand: Farkasország
A fülszöveg és az ajánlók csőbe húztak. A világépítés egy darabig kifejezetten jól működött, de aztán elkezdett kilógni a moralizáló lóláb, majd a végére teljes szélsőségekké esett szét. Kár érte.
26. Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
A sorozat mellé elengedhetetlen elolvasni ezt a könyvet, hogy mindenki megértse, hogy az emberek nem látták és nem látják ma sem, hogy az aprónak tűnő sumákságok, az átgondolatlan cselekedetek, az „ügyeskedés” mind visszahullnak rájuk (vagy szeretteikre, vagy más ismeretlen emberekre). Ez a könyv nem adja vissza az emberiségbe vetett hitünket – inkább még a maradékot is elveszi, és jogosan.
27. Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség
Aki részletgazdag világépítésre, okos magyarázatokra, elgondolkodtató filozófiára vágyik, az inkább keressen másik könyvet. Aki sodró lendületet, baromi érdekes világot, izgalmas távlatokat és szikrázó képeket szeretne a fejébe, na az jó helyen keresgél. Tud valamit ez a Dukaj, ami engem most elég jól elkapott.
28. Deliága Éva: Ketten háromfelé
A pszichológia szerintem a legtöbb embert érdekli. Még ebben a kicsit didaktikus formában is, mert akárhogyis nézzük, rólunk szól.
29-31. Margaret Atwood: MaddAddam trilógia
Ó, Atwood, milyen klassz könyveket írtál! És én mennyire imádom minden sorodat. Szerintem ez a sorozat úgy lett egyre jobb és jobb, ahogy haladt előre. Ugyanannak az eseménysornak a millió szemszögből való kibontása egy ilyen zseniális író keze alatt, hát erre nincsenek szavak.
32. Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Én vártam a feketeafrikát, de valahogy nem érzem úgy, hogy megkaptam volna. Szerintem csak valami kilúgozott, elpuhított, mesébe csomagolt Afrika képet tudott adni ez a könyv, hogy a gyereknek se fájjon nagyon. De nekem ez kevés.
33. Kira Poutanen: A csodálatos tenger
Ez a könyv nem csak egyszerűen azt meséli el,hogy hogyan válik egy 15 éves kamaszlány egyre soványabbá. Nem csak egyszerűen bepillantást enged, hanem fogja a kezed és szépen fokozatosan húz le magához. Tökéletes allegória a címben említett csodálatos tenger. Igen, így, a csodálatos-sal együtt. Ahova kifut a könyv, az pedig maximálisan hitelessé teszi még a fikciót is.
34. Szabó Magda: Az őz
Szabó Magdára jellemző szerintem némi hatásvadászat. Ahogy adagolja a fordulatokat, hogy na, most lehet sajnálkozni, most értetlenkedni, most a kályhától indítom a mesét, ééés most, na most lehet sírni. És hatásos. Amikor nem tudtam haladni a szöveggel, akkor meg ott motozott az agyamban. Én nem is tudom, mit lehetne még ezen kívül mondani. Hihetetlenül erős regény.
35. Michael Cunningham: Az órák
Valahogy nekem ez a regény nem annyira adta. Ebben bizonyára nem kis szerepe van annak, hogy Virginia Woolf életéről és munkásságáról vajmi keveset tudok.
36. Alfonso Cruz: Virágok
Az elején azt hittem, hogy ez is egy újabb regény, ami a férfiak életközepi válságáról picsog, ráadásul veszettül dühítő módon. Aztán átfordult az egész egy haseki mesélésbe, és én elkezdtem őszintén imádni ezt a könyvet.
37. Alice Sebold: The lovely bones
Idén angolul. Még mindig ugyanolyan sokat jelent számomra.
38. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Komoly restanciámat róttam le idén ezzel a robosztus regénnyel, de maximálisan megérte. Nagyon szerettem a hibái ellenére is. Mitchell úgy zongorázik az emberi érzelmeken, hogy csak na.
39-50. Darren Shan: Vámpírkönyvek
Ifjú éveim nagy kedvence volt, úgyhogy most jó társam lett a kórházi és ottoni kényszerpihenő alatt is. Az első hat kötet egészen zseniális. Azután elkezd kicsit veszíteni a varázsából, de azért, ha az ember nem tudja a végét, akkor simán húzza.
51. Ted Chiang: Életed története és más novellák
Nyolc novella van a könyvben, de nekem nem annyira jött be. Az első kettőt kimondottan untam. Mondjuk nem vagyok egy novellás alkat, úgyhogy biztos ez is közrejátszott. Azért a kötet címét adó novella jó volt. Meg az utolsó. Meg végülis a 72 betű és a Nullával való osztás is. Jóvanna, nem volt ez rossz kötet, de azér néha felbaszott.
52. J. D. Barker: A negyedik majom
Én nem mondanám, hogy ez egy kiemelkedő krimi, ha nem álmodtam volna vele több napon keresztül, és ha nem kattogtam volna rajta folyamatosan, amikor épp elernyedt az agyam ébren is akár.
------------------------------------------------------------------------------
Véget ért a 2019-es esztendő, és elmondhatom, hogy utoljára kb. áltsulis koromban olvastam ilyen mennyiséget. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy átlagosan minden hétre jutott egy könyv! Az elolvasott oldalak száma egyébiránt: 17.714, tehát kurvasok. :D És ebben még benne sincsenek azok a könyvek, amiket nem fejeztem még be, illetve amiket felesben olvastunk estimese gyanánt.
Szóval olvasás szempontjából ez egy kiemelkedően sikeres év volt, amit nagyon élveztem. Pont emiatt az év legjobbját is nagyon nehéz kiválasztani. Szoros a verseny, hiszen Alekszijevics, Atwood és Szabó Magda is versenyeznek, plusz a verseskötet. Ha mindenképpen választani kell, akkor Az őz az idei győztes. Szigorúan Rozalént hallgatva hozzá. Mindenképp újraolvasós.
Kívánok magamnak és mindenki másnak is könyvekben gazdag 2020-as esztendőt!
