Holdvilág

Anyámmal otthon zabot hegyezni egész nyáron egy rémálom lenne.

Anyámmal dolgozni a táborban -- nagyon-nagyon szeretném.

Azt hiszem, szeretnék jelentkezni önkéntesnek a Bátor Tábor valamelyik turnusába. Ki akarom próbálni azt az igazi nyári tábori élményt, amit Gy.-nek sikerült Amerikában. Most írhatnék ide olyan fellengzős dolgokat, hogy segíteni szeretnék a beteg gyerekeken, de azt hiszem, ez inkább arról szólna, hogy segítünk egymáson és tanítjuk egymást. Ki mit tud beleadni. Kevesebb, mint két hét és számtalan tapasztalat. Hatalmas a túljelentkezés, úgyhogy nem bízom el magam, de azt hiszem, ha egyeztettem Gy.-vel, akkor kitöltöm a jelentkezés többi részét is. Jó móka/munka lenne. :)

Nem vagyok benne biztos, hogy említettem, de háromhetente egy hetet egy special needs camp-ben dolgozok (most volt az utolsó hetem), a Red Leafben. Minden tiszteletem a gyerekekre felügyelőké. Akiknek néha csak az értelme gyermeki, a teste pedig nálam is jóval öregebb.

Néha meg nem is gyerekekre hasonlítanak, hanem kis állatokra. Nem tudnak beszélni, mert az agyuk valahogy másképp működik. Mégis igyekeznek kifejezni magukat. A maguk módján.

Ott van például a fiú, aki egyszerre madár, aki csapkod a kezével, kitépi magát gondoskodója kezéből, de aztán már úgy fut, mint valami megriadt kis őzike.

Vagy a kislány, akár egy kis csacsi, úgy megy az orra előtt lengetett répa után.

És a kis pufók fiú, aki mindent megismétel, ugyanazt a három-négy kérdést teszi fel napjában százszor, s közben lengeti a karját, rázza a fejét - majmocska a ketrecben.

Vagom a kivul sarga belul zold paradicsomokat es kozben csondesen mantrazom: "Shit, shit, shit, shit..."

Mogottem elsuhan Britney a fogai kozt szurve, halkan, de erzessel: "Fuck!"

Tegnap, azaz pentek este kezdetet vette a Sabbath. Unnepi vacsit foztunk, volt steak, csirkemell, mindenfele gyumolcsok es egyeb finomsagok. Megtartottak a szertartasukat, ahogy az mar egy zsido taborban kell.

Az egyik kissrac (hosszu fekete haj, minden nap valami gitaros polo, tokre tetszenek a poloi) hozza vissza a tanyert, fekete polo, rajta Black Sabbath felirat.

Mutatom Sophie-nak, hogy nezze mar, milyen klassz poloja van megint a gyereknek, Black Sabbath. Erre Sophie:

"Jaj, nem fogjak ezert kicsapni a taborbol? Lattad a feliratot a hatan?"

Nezek ra, persze hogy lattam a feliratot, az egy dalszoveg reszlet. Sophie nez ram...

Es akkor esett le.

"Sophie, a Black Sabbath, az egy rock egyuttes. Tudod, Ozzy Osbourne!"

Nem tudta. Nekem meg csak akkor esett le, hogy milyen klassz polo ez igy Sabbathkor. :D

Ami eddig itten történt, az sok szempontból simán belefér egy mezei blogbejegyzésbe. Persze egy másik oldalról meg egyáltalán nem. Tudom, hogy ez a másik oldal az izgalmasabb, de akkor sem fogom most ideposztolni.

Ami eddig történt (szappanopera egy felvonásban):

Lazítás a tábori munka előtt, szoktatás, ismerkedés a konyhavál, a konyhatársakkal. Főnök nem is rosszfej. Kisfőnök elviselhető - lenne, ha nem adna mindig pont ellentétes utasításokat, mint a főnök. Táncosfiú jópofa, nem beszél sokat, de legalább ő melózik, és még azt is megengedte, hogy vezessem a golf kocsit. :) (Szegény Sophie valszeg többet nem vezetheti, mivel nekiment vele egy másiknak -- "Azt hittem, megáll, ha leveszem a gázról a lábam.") :D

Kisbarátnőink nem dolgoznak, a fene az ücsörgős fajtájukat, bár inkább ne mosogassanak, mert az csak azzal jár, hogy nekünk újra kell, mert minden koszos maradt. Éneklős barátunk hálistennek nem engem fárasztott legutóbb. Becsszóra életemben nem találkoztam még senkivel, aki ennyire ne ismerné a csendet - ha épp nem magyaráz, akkor kérdez, és ha nem kérdez, akkor énekel. Hihhhhhetetlenül fárasztó! (Jó tudomtudom, én se vagyok egyszerű eset, de nem viccelek mikor azt állítom, hogy még nálam is ezerszer rosszabb!)

V aranyos, mióta észrevette, hogy dolgozok, azóta nem is annyira mogorva velem. Persze nagy puszipajtások sose leszünk, de ez betudható a generációs különbségeknek is. Mondjuk arra meg jó ellenpélda J, aki egy tündér, egy földreszállt angyal, a legjobb fej az egész táborban, aki elvisz minket boltba, parádét nézni, ebédelni, vacsizni, grill partyra a családjához, tüzijátékot nézni a tóhoz.

Ja, és a Six Flagsbe is ő fuvarozott el minket, ezzel lehetővé téve, hogy egész napot együtt töltsek Gy-vel, ami fantasztikus volt, meg még annál is jobb. Azóta Brunoval alszok el minden nap, aki melegít, és akit lehet egy kicsit ölelgetni addig is, amíg Gy-t nem. Még 7 hét...

Igen, számolom a heteket.

Felvettek kitchen assistant munkakörbe a Camp Henry Horner nevű táborba (lásd lejjebb)!!! :-))))) Öröööööm!

Ezt megünneplendő: fürdő (najó, ez a romantika kedvéért volt), kaja, tánc, pia.

Rájöttem, hogy szeptemberig én zenében fogyasztom majd a pompás alkoholt:

Tegnap egy kósza gondolat erejéig megfordult bennem, hogy eseménytelen várakozásra vagyok ítélve ezzel az ámerika-dologgal kapcsolatban még egy ideig.  Pfff. Na nem kellett volna ilyenre még gondolni sem...

Ma elzarándokoltam a háziorvoshoz, hogy ugyanmár írja alá a Medical Form-omat. Végigfutotta a papírt és közölte, hogy neki be kell írnia az epilepsziámat. Milyen epilepsziát?! A kevésbé tájékozott olvasóknak megsúgom, hogy volt egy agyvérzésem, amit egy epilepszia szerű roham kísért, de az én drága neurológusom épp a múltkor mondta, hogy dehogy vagyok én epilepsziás. Hát nem is! Nem járok epilepszia-szakrendelésre és nincs róla kiskönyvem meg ilyenek. De magának csinálta a munkát, hogy mégis epilepszia kódjával ír föl nekem gyógyszert, mert így pénteken gyárthat nekem igazolást angolul arról, hogy jól vagyok és mehetek az Újvilágba tányért mosogatni. Remélem, tényleg legyártja azt az igazolást..

Miután a háziorvosom így feldobta eseménytelennek tűnő hetemet, visszajöttem haza D.-be. Elvinnyogtam Gy.-nek, hogy én milyen szerencsétlen vagyok, aztán beültem a gép elé ügyintézni. Napi rutin: campleaders.com - bejelentkezés - status - ON REVIEW! Egyszerre két dolog volt: hurrá on review és bassza meg mi van ha a hülye epilepszia miatt nem mehetek.

Ráadás: a tábor nem írt emilt és semmilyen más úton sem vette fel velem a kapcsolatot, de azért megnéztem, hogy kik ők és hol is vannak. Itt vannak (ők az A-val jelölt pont):

Nem tudom, mi lesz ezután. Pénteken meglátogatom a neurót. Egyelőre ennyi.