Holdvilág

Mostanában sikerült többször is egymásnak feszülnünk a fiammal. Elképesztö látni egy-egy veszekedés hevében azt, ahogy ugyanazzal a mély meggyözödéssel, indulattal és temperamentummal reagál, ahogy én. Ahogy állunk egymással szemben és kiabálunk, gesztikulálunk és haragszunk.

SirM a múltkor dobozba zárt forgószélhez hasonlított minket. Azt kell mondjam, találó a hasonlat. Nem pontosan úgy, ahogy mondjuk egy izgága emberre mondják. Mi nem vagyunk igazán izgömozgók. Ez az egész nem mozgásban nyilvánul meg, hanem egy feszítö belsö feszültségben, amit nem is olyan egyszerü maszkolni.  Egyfajta belsö örvény van bennünk, amit alapvetöen nehéz kordában tartani, pláne normál keretek között lecsatornázni.

Kutyasok munkám van abban, hogy ezt a lehetö legkevésbé lássák mások. Maki meg koránál fogva pláne nehezebben boldogul vele. Lehet ezt az energiát jól is felhasználni, csak az nehéz. Sokkal nehezebb mint szabadjára engedni a vita hevében.

Akik láttak már minket egészen közelröl, azok tudják miröl beszélek.

Ezt meg csak így itt hagyom:

Megtaláltam magamnak nemrég a Kisrigók blogot, és van ott egy bejegyzés arról, hogy mikor valaki gyerekre vágyik, akkor mindig úgy képzeli el, hogy születésétöl a karjában tartja, szereti öt, ott van vele. És hogy mennyire más az örökbefogadás, pláne egy nagyobbacska gyerek örökbefogadása.

És akkor az jutott eszembe, hogy mozaikcsaládban szülövé válni valami hasonló. Az elején én nem is nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Emlékszem, volt egy reggel, amikor a fürdöszobában mindhárman egyszerre álltunk a mosdókagylónál és mostuk a fogunkat, és L. egyszer csak megszólalt, hogy "most már mi is egy család vagyunk".

Egyszerre volt megható és végtelenül zavarbaejtö, mert én nem éreztem még ezt mélységében. SirM azt mondta nekem az elején, hogy annyira veszem ki a részem a gyereknevelésböl, amennyire szeretném. De aztán megváltozott az álláspontja, kérte, hogy mondjak véleményt, ne lépjek hátra a helyzetekben.

Nekem nagyon nehéz volt kezdetben. Rengeteg fura érzés volt bennem. És voltak nehéz érzések is, mint pl. a féltékenység. Az anyaszerep valahogy nem volt az enyém, nagyon nem éreztem benne otthon magam, úgyhogy eleinte inkább távolmaradtam és a munkába menekültem.

Aztán volt egy pont, amikor átfordult a dolog. Leültem a L. ágya mellé a földre, a bárányos párnára és elénekeltem neki az altatót, amit nekem az én anyám, de valahogy nem éreztem a magunkénak. Aztán elmondtam neki József Attila Altatóját. És onnantól minden este elmondtam, amikor csak együtt voltunk. És minden este elmondom neki a mai napig, amikor csak együtt vagyunk. Ez lett közöttünk az elsö kapocs.

Szép lassan megtanultuk egymást. Ö megtanulta, hogy hogyan közeledjen hozzám óvatosan, én pedig megszerettem öt, és a mai napig öt tartom az elsö számú tanítómnak az anyaság nehéz terepén. Az évek során kiépült köztünk egy erös szeretetkapcsolat, ami sokáig szülö-gyerek viszony volt, de mióta elköltöztünk, azóta kicsit más. Nem arról van szó, hogy ne érezném a gyermekemnek. Nagyon is annak érzem. De a felelösség nehéz terhét javarészt letettem, mert egészen egyszerüen ebböl a távolságból, ennyi információval már nincs olyan mértékü ráhatásom az életére. Mostmár inkább egy támogató hátország próbálok lenni. Valaki, aki mindig készen áll, hogy megölelje, hogy meghallgassa, és persze hogy elmondja a kisbalázst.

Egyszerüen nem bírom ki, hogy ne dicsekedjek a gyerekkel. Hát mennyire profi már! Milyen felelösségtudatos, milyen fegyelmezett, milyen lelkiismeretes és mindenekelött mennyire bátor!

Tegnap biciklivel mentünk az úszásra. Teljesen ismeretlen útvonal, eddig még gyalog se jártunk arra, mivel a busz és a metró az alapvetö eszközünk ahhoz, hogy eljussunk az uszodába. De tegnap megint sztrájk volt, úgyhogy ki kellett találni valamit, mert sétálva, felnött tempóval is egy óra az út. Szóval így lett a bicikli.

Én soha nem bicikliztem a szüleimmel. Anyáméknak felnött korukban soha nem is volt biciklije, szóval tapasztalati minta nem nagyon volt elöttem. Kissé fura fordulata az életnek amúgy is, ahogy az én seggemhez hozzánött a bicikli. Nade ha már hozzánött, akkor miért ne nöjön hozzá a gyerekéhez is?

Óriási szabadság, hogy együtt tudunk megtenni hosszú távokat, nem kell igazodni menetrendhez, és az ötéves látványosan sokkal kevésbé fárad el ebben az egészben mint sétálva (vagy mint akár én a biciklin :)).

Szóval felpattintottuk a vadiúj lámpákat, megterveztük google-lel az útvonalat, megbeszéltük a játékszabályokat (szigorúan mögöttem, út szélére húzódva, bármi baj van kiabál), és belevágtunk. Többször megálltunk ellenörizni, hogy jó irányba megyünk-e, mivel még nincs a bicajomon tartó a telefonnak. Folyamatosan figyeltem hátra is, hogy Maki is rendben van-e, meg nyilván teljes eröbedobással monitoroztam a körülöttünk lévö forgalmat is. Keményen el is fáradtam benne.

De rendben megérkeztünk, törpi lenyomta az úszást, majd szépen hazatekertünk a már sötédedö koraestében. És a pulya még csak el se fáradt. :D

Megkérdeztem töle utána, hogy nem félt-e. Nézett rám mint a hülyére, majd közölte, hogy "nem".

Szóval van egy nagyon bátor, ügyes gyerekem, aki mostantól meg van fertözve a két kerékkel. A következö cél Oberschleißheim, aztán meg szerintem megtoljuk a környezö egyszerübb bringás túrákat. Már elöre imádom. :D

Én komolyan nem gondoltam, hogy a magyarországi választások engem ilyen mélyen fognak érinteni, hovatovább ennyire meg fognak viselni. Pörgettem a minap a fb-ot, gondoltam megnézem az általam követett nagy online újságok sztorijait, hogy képben legyek. Mire a telex végére értem, már görcsbe volt a gyomrom. A következő folyamot megállítottam a felénél, mert elképesztően rosszul kezdtem érezni magam. Konkrétan kétségbeesés és tehetetlenség töltött el.

És akkor most álljunk meg egy pillanatra. Én már nem vagyok ott. Ez az őrült ámokfutás, ez a szorongató érzés már csak távolról kellene, hogy súroljon. És lehet, hogy ez valóban így is van. Hogy ha ott lennék, akkor nem ennyire lennék szarul, hanem még ettől is sokkal jobban.

Én nem voltam róla minden nap meggyőződve, hogy jól tettük-e, hogy eljöttünk. Nekem nagyon sok napon nem volt jó. De most arcul csapott a tény, hogy én azért egyeztem bele, hogy ideköltözzünk, mert ott egyre jobban fojtogatott a valóság. És a homokba dugott fej nekem sose ment jól, és egyre kevésbé megy. Ha most ott lennénk, akkor egészen biztosan azt tervezgetném, hogy hogyan tudnánk elmenekülni. Mert úgy érzem, az már menekülés lenne. Most is azt érzem, hogy menekülök az egész elől, pedig már itt vagyok. Mert utánam nyúl a szeretteimen keresztül.

És nem tehetek túl sokat. Elmegyek szavazni és reménykedek. Mi már belátható időn belül biztosan nem fogunk hazaköltözni, de egy részem sosem fog onnan eljönni, és ezért fájok, remélek, teszek, amennyi tőlem telik.

Ezt most csak így magamnak akarom feljegyezni, mert zsibog az agyam attól, hogy három nyelvet váltogatok gyakorlatilag folyamatosan. Nem csodálom, hogy azt mondják, hogy a neurodegeneratív betegségek egyik nagyszerü fékezöje, ha az ember pl. nyelvtanulással edzi az elméjét. Mert ez tényleg olyan mint egy edzés. Rendesen el lehet benne fáradni. És közben megadja a dopamin és adrenalinlöketet is. Szóval valójában klassz dolog ez, csak a társas helyzetek frusztrációja zavar bele néha.

Van egy új kolléganőm december óta, Andrea. Sok minden változott, mióta itt van. Életet hozott, közösségi összetartást, nyitottságot. Engem is kirángatott a kis komfortzónámból teljesen. Kezdve ott, hogy sokkal többször ebédelünk így nem csak kettesben Magnusszal, hanem másokkal együtt. Nameg a pénteki pingpongok. És holnap munka után is együtt fogunk bandázni.

De valójában most arról akartam írni, hogy milyen jó, hogy olyan emberek vesznek körül nap mint nap, akik elfogadják azt, aki vagyok. Nem csak a származásomat -- sőt, őszintén, az itt senkit nem érdekel. Semmivel nem vagyok kevesebb azért, mert én nem németnek születtem. Sokkal inkább arról van szó, hogy tolerálják a mostanában kicsit túl gyakori hangulatingadozásaimat -- bár ebből azért itt maximum annyit mutatok, hogy mennyire nincs kedvem semmilyen szociális kontakthoz. De ezt olyan érzékenyen kezelik, hogy egyszerre hagynak teret és mégsem hagynak magamra. És ez a legtöbb, amit jelenleg tehetnek értem.

Szóval holnap kedvem szerint egyedül ebédelhetek, de délután együtt megyünk a Starkbierfestre.

Fussunk neki a tavaszi etapnak, mert még nem unom ezt a formátumot. :D

1. A múltkori feladatlapomat nagyon megdicsérték. Jól esett, hogy van értelme güriznem vele minden héten.

2. Tele vagyok frusztrációval és szorongással a beiskolázással kapcsolatban, de tegnap voltunk Elterngesprächen és annyi szépet és jót mondtak a gyerekröl, hogy csak úgy dagadt a mellem a büszkeségtöl. ((Mintha azért lenne ilyen, mert olyan kva jól csináljuk a szülöséget, holott nyilvánvalóan egy csomó dologban csak mérhetetlen szerencsénk van.))

3. Olyan jó kis vasárnapunk volt, pedig nagyon nehezen indult. Maki sehova nem akart menni, keményen ellenállt. De aztán ahogy kiértünk a lepcsöházból, helyrerázódott minden, kisimult a gyerek is. Ellátogattunk az Alte Pinakothekbe, ahol tegnap 1 euro volt a belépö (minden vasárnap ennyi), és ahol élöben nézhettünk Manet, Monet, Klimt, Rubens, Cézanne meg Van Gogh képeket is. Egészen elképesztöen lenyügözö volt. Muki egy kicsit nyávogott, hogy ez langweilig, de nem hiszek neki, mert valójában tökre figyelt és este már a színezöt is tök más technikával színezte ki... Amúgy meg mázlink volt, mert családi nap volt, és így volt kézmüves foglalkozás. Szóval amíg mi kollázst gyártottunk nagy beleéléssel, addig SirM nyugodtan végig tudta járni az egész képtárat. Utána vettünk dönert és piknikeztünk egyet a parkban. Aztán SirM hazament, mi meg még vagy 1,5-2 órát elütöttünk a Pinakothek der Moderne elötti játszótéren. Utána mi is hazamentünk, de mivel biciklizést ígértem, így nem volt apelláta, négykor még nekiálltam felfújni a biciklim kerekét és fél hatig csaptuk a bicajozást a környéken. Naaaaagyon jó volt. Legközelebbre biciklitúra van ígérve a kastélyhoz Oberschleißheimba. :)

4. Kimentünk Magnusszal és Andreával a Nockherbergre. Olyan jó volt! Még táncoltunk is. :D

5. Megvolt az iskolai beiratkozás, és teljesen gördülékenyen lezajlott. Maki kimondottan élvezte, nagyon tetszett neki. Mi meg meghallgatthattuk, hogy milyen okos, ügyes gyerekünk van. :)

6. Wei és Inger megdicsérték, hogy milyen sokat fejlödött a németem. Mondjuk én nem annyira érzem a dolgot még, de azért jól esett.

7. Reggel az egyik cuki portásunk sajnálkozott nekem, hogy bárcsak hamarabb odaért volna, hogy kinyithassa nekem az ajtót. Én meg annak örültem csöndesen magamban, hogy értem amit beszél. :D (meg persze cuki volt a gesztus is)

8. Tök jó volt a mai pingpong, ma Thomas tartott nekem és Annának oktatást. De a legjobb az egészben az volt, hogy németül beszéltünk és szinte mindent értettem, söt én is meg mertem szólalni.

9. Megtanítottuk Makit egyensúlyozva végigmenni az egyensúlypályán. :)

10. Megnézni Makival A hercegnö és a koboldokat és látni, hogy mennyire tetszik neki.

11. Néha elég csak egy ölelés, egy kéz, ami megszorítja az enyémet, egy összemosolygás sorban állás közben.

12. Eltekertünk ketten az úszásra, és én olyan nagyon büszke vagyok a gyerekre.

13. Pénteken letoltunk újabb 10 km-t, de azt már egy seggel. Csak úgy mindenféle terv nélkül elmentünk Oberschleißheimba. Legközelebb mondjuk minimum viszünk vmi kaját és piknikezünk a kastélyparkban. Vagy bemegyünk a repülös múzeumba, ha már úgyis bérletem van.

14. Szombaton eltöltöttem Törpivel kettesben egy vásárolgatós, hamburgerezös, tökéletes anya-fia délutánt.

15. Olyan jó volt nézni, hogy amíg én rekreáltam az agyam, addig apa és fia eljátszottak a dobókockákkal a szönyegen.

16. Színházban voltunk és megnéztük a Die kleine Zauberflöte c. darabot. Imádtam, hogy az eredeti operából is beemeltek egy csomó részletet és mégis teljesen a gyerekekre szabták a darabot. Az egész család mérhetetlenül élvezte. :)

17. Táncolni Makival a konyhában Mozartra. :D

18. Megölelni úgy a kisfiamat, hogy érezzem, ez most mindkettönknek egyformán jól esett és egyformán kellett.

19. Rájöttem, hogy engem mennyire kikapcsol, ha elmerülhetek a rajzolásban, festésben. A tojásfestös stammtisch tiszta relaxba tett.

20. Együtt vacsoráztunk Vladival, Melikevel es Daviddal és végig németül beszélgettünk.

21. lazy sunday

22. Lujzival meg Makival meg a Kicsivel csapatni a játszótéren.

23. Pancsolni a medencében a gyerekekkel meg a sógornömékkel.

24. Túranap Szilvásváradon. :)

25. Arról mesélni L-nak, hogy hogyan ismerkedtünk meg az apjával.

26. Végtelen Uno-partikat vívni.

27. Úgy mondani el a kisbalázst, hogy az egyik az ölembe kucorodik, a másiknak a hátát simizem és mind a kettö elégedett.

28. Látni, hogy Maki és Lujzi milyen jól eljátszanak.

29. Meghitt beszélgetéseket folytatni L-val, érezni, hogy mennyire szeretjük egymást.

30. A taxistól úgy köszönni el, hogy "áradjon".

31. Spontán könyvtártúra a Debreceni Egyetem könyvtárában.

32. Együtt lenni, nosztalgiázni a kislányokkal.

32. A szavazáskor meglátni a cuki vörös cicát.

33. Együtt nézni a Partizán eredményváróját Zsófiáékkal.

34. Rendszerváltás.

35. Büszkének lenni arra, hogy magyar vagyok.

36. Begyüjteni pár bókot az új frizurámra.

37. Cicuval és Makival még lustizni kicsit.

38. SirM nemcsak, hogy elsöre rábólintott, hogy töltsük Nürnbergben a pünkösdöt, hanem még lelkes is volt.

39. Olyan szép könyvet vettem a Flohmarkton (O. Preußler: Krabat), és mindössze két euroért, pedig látta rajtam a csaj, hogy teljesen odáig vagyok a gyönyörüségtöl

40. Csaptunk egy szuper napot az Englischer Gartenben meg az Olympiaparkban anyáékkal meg Matyiékkal.

41. Apa úgy örült a Bayern meccsnek, mint egy kisgyerek. :)))

42. SirM megdicsérte, hogy milyen helyes a csat a hajamban. :)

43. Láttam egy lányt a metrón, aki zenét hallgatott és táncolt rá.

44. Kellemes, nyugis, nem rohanós, játszós, jókat evös, kicsit kimozdulós hétvége.

45. Vettünk nekem egy szép és divatos farmert.

46. Üres a szennyeskosár! :D

47. G. barátommal könyvekröl beszélgetni

48. Andreaval ebédelni és közben csak németül beszélni

49. Elhatároztuk G. barátommal, hogy együtt elolvassuk a Száz év magányt

50. Zsófiával eltöltöttünk kettesben egy hosszúhétvégét Ausztriában. Lejártuk a lábunkat, chilleltünk, semmi rohanás, semmi elvárás, csak nyugi. Szauna, gözfürdö, finom kaják, végtelen beszélgetések. Jaj, nagyon jó volt!

Nem egyedi jelenség ez. Ha valaki kiszakad a megszokott környezetéből, akkor neki az a helyzet konzerválódik az elméjében, amiben utóljára része volt. Háborúból, fogságból hazatérők is gyakran számolnak be erről az érzésről, és bár itt én választottam ezt az utat, a furcsa érzés engem is utólért.

Mintha megállt volna az idő közel három éve. És ahogy távolodunk, úgy válik az egész egyre nyilvánvalóbbá. Eddig nem annyira éreztem. De mostmár egyre kevésbé vagyok képben az otthoni eseményekkel. A nagyobb léptékű dolgokat lekövetem a hírportálokból, de a popkultúrában már egyáltalán nem vagyok otthon. Ez mondjuk kevésbé zavar. De a barátok is elmaradnak szép lassan. Nem úgy, hogy már nem szeretnek. Csak egyszerűen más kapcsolódások fontosabbak lesznek. Nyanyettnak korábban eszébe sem jutott volna pl., hogy Á és a Zöldség nélkül nem mehetünk együtt hétvégézni. Most meg úgy ragaszkodott ehhez, hogy rendesen felemelte a hangját. Ráhagytam, mert nem akartam még nagyobb konfliktust, de tudom, hogy ez azzal fog járni, hogy végül nem megyünk majd sehova, mert hat embert képtelenség így összeszervezni. Végül inkább elhívtam Zsófiát.

De a családunk eseményei is lassabban jutnak el hozzám újabban. Anyám konkrétan egyszer sem hívott még fel idén. El van foglalva az új unokájával. Kicsit fura, mert évekig zaklatott. Nem mondom, hogy nagyon belefér az időmbe, hogy vele csevegjek, de az, hogy Mukira se kíváncsi, az mondjuk szar érzés. A gyereket szerencsére nem zavarja - ő annyira csak a mostban létezik, hogy fel sem fogja egyelőre.

És L. is mintha ugyanaz a kislány lenne. Nem látok rajta egetverő változásokat. Ugyanolyan játékos és gyermeteg mint volt. Pedig egész biztosan történtek komoly változások, csak egyszerűen nincs szemem rá, illetve még ha volna is, akkor is el van fedve előlem, mert azokkal a heti egyszeri telefonálásokkal eléggé sötétben vagyunk tartva.

De amúgy nem csak így állt meg az idő. Itt is egyhelyben topog. Mintha csak tegnap érkeztünk volna. Történnek így a dolgok, de mintha haladás nem lenne benne. Csak így vagyunk. Nincs mélysége az életnek, csak siklunk a felszínen.

És ennek az egésznek nincs előjele. Se nem pozitív, se nem negatív. Inkább csak fura.

Ebben az évben darabszámot tekintve elképesztően sok könyvet sikerült elolvasni. Nyilván a legtöbb gyerekkönyv, ami terjedelmében és témajában is egyszerübb. De becsületemre legyen mondva, hogy cserébe meg németül van. Szóval a végső mérleg:

103 elolvasott könyv, ami 12.702 oldalt jelent.
Ebből 48 könyv németül volt, ami 3860 oldalt tett ki összesen.

Egyesével felsorolni ennyi könyvet hosszú lesz, de ha már dokumentálok, akkor veszem a fáradságot. Viszont részletesen nem írok mindegyikről, mert abba beletörik az ujjam.

1. Robin Cook: Életjel
Ez volt az első R. Cook könyvem, de annyira nem nyügözött le. Pedig még a tematika is közel állt hozzám, de annyi jobb krimit olvastam, hogy ez nem volt elégséges.

2. Thé Tjong-Khing: Hová tűnt a torta?
Ez egy nagyon cuki kis csendeskönyv. Míra ajánlotta a figyelmembe, és azóta én is tovább ajánlottam BNikinek meg Szabinának. Mindkét helyen nagy sikert aratott. Nálunk azért már közel se kerül elő olyan gyakran, de néha jól esik újra végigböngészni.

3. Walt Disney – Az Oroszlánkirály

4. Doris Rübel: Fedezd fel a tested!

5. Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem
Az év egyik nagy felfedezése volt ez a könyv. Ha lehet, akkor még a kufliknál is elborultabb. A zöldbabos mesebetétet én annyira nem szeretem, de a liftezés viszont egészen egyedi élmény. Ráadásul használtan jutottam hozzá gombért.

6. Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban
Kifacsarja a beledet, mint minden Alekszijevics kötet. Ennek ellenére ezek az elbeszélők valahogy kevésbé tudtak közel férkőzni hozzám, mint mondjuk a háborúban részt vevő nők. Talán utóbbiakat Alekszijevics is jobban tudta kérdezni.

7. Csukás István: Pom Pom meséi – A radírpók
A 2025-ös év nagy felfedezése, hogy Maki megérett a Pom Pom mesékre.

8. Csukás István: Pom Pom meséi – Festéktüsszentő Hapci Benő

9. Gyárfás Endre: A bevásárlók

10. Markéta Baňková: Szarka az entrópia birodalmában
Ez a könyv már jópár éve jött velem, de most sikerült a végére érni az utolsó történeteknek is. Nagyon őrült felnőtt mesék ezek, amik segítenek közelebb hozni a fizikát. Fogalmam sincs, hogy hány éves kortól lehetne ajánlani.

11. M. Kácsor Zoltán: Acsargó-mocsarak
Ez a Zabaszauruszok harmadik kötete, mivel a másodikat épp nem lehetett égen-földön megvenni. Sebaj, ez így is nagyon vicces volt.

12. Rebecca Makkai: Lenne pár kérdésem
Lassan csordogáló gondolatfolyam volt, amik egy sokévvel korábbi büneset körül forogtak. Az elbeszélő próbálta felfedni az eseményeket, rájönni az elkövető személyére és feltárni a saját szerepét az eseményekben. Nekem egyébként tetszett. Nem zavart a komótossága és könnyen bele tudtam helyezkedni a nézőpontba is.

13. Nemes Nagy Ágnes: A titkos út
Gyönyörüen illusztrált kötet, kár, hogy Maki nem szerette annyira mint én.

14. Tasi Katalin: A Homoklakó
Fb csoportos ajánlásra szereztem be, de nálunk sajnos nem talált értő közöségre. Maki utálja a rajzait, úgyhogy egyetlen egyszer sikerült elolvasnom neki.

15. Csukás István: Pom Pom meséi – A lesből támadó ruhaszárító kötél
Gyerekkoromban nagyon sokszor láttuk a Pom Pom meséket, ráadásul nálunk a családi közbeszédnek is abszolúte részét képezték ezek a figurák, úgyhogy tök jó érzés látni, hogy Maki is tud mostmár ehhez kapcsolódni.

16. Csukás István: Pom Pom meséi – Órarugógerincű Felpattanó

17. Szlavicsek Judit: Doszpot nyomoz
Kicsit féltem, hogy milyen lesz ez a könyv, de nemcsak hogy kellemes pozitív csalódás volt, hanem teljesen beszippantott. Ìgy, hogy nem Szlavicseknek kell kitalálnia a csattanót, hanem kvázi az élet írja, így nagyon szuper regényt sikerült kerekítenie. Ráadásul Doszpot figuráját, meg a többi szereplőt is jól eltalálta. Egy kicsit sem lehet érezni rajtuk a magyar krimikre amúgy szerintem sokszor jellemző kissé eröltetett papírmasé jelleget. Kimondottan tetszett!

18. Otfried Preußler: A kis szellem

19. Beck Andrea: Titokmesék
Èn nem annyira szeretem a Titkotündér sorozatot, de Makinak bejött. Nekem túlságosan didaktikus.

20. A három kismalac és más mesék
Gyerekkorom egyik ikonikus mesekönyve Tony Wolf illusztrációival. Ma már látom a hibáit is, de gyerekként nagyon szerettem, és most Makin is ugyanazt a lelkesedést látom.

21. Dániel András: A kuflik és az elveszett folt
Èn valahogy nem tudom megunni a kuflikat. Egyszerüen annyira cukik. Ès annyira természetesek. Tökéletesen illenek az elhagyatott rétre, és egyúttal a könyvespolcunkra is.

22. Kertész Erzsi: Helló, felség!
Ez a Göröngyös Úti Iskola egyik kötete, ami egy furcsa kisfiúnak az osztályba való beilleszkedéséről szól. Engem nagyon megérintett, jókat mosolyogtam rajta és szerettem, hogy olyan pozitív kicsengése van. Majd Makinak is elolvasom, de meg akarom várni, amíg iskolás lesz ő is.

23. Otfried Preußler: Der Räuber Hotzenplotz
Láttam én anno a magyar könyvesboltokban a Torzonborz a rabló-t, de valahogy akkor nem tetszett. Azóta sem tudom, hogy milyen lehet a fordítás (a népszerüségéből ítélve amúgy valószínüleg elég jó), de németül egészen zseniálisan vicces ez a könyv. Pedig biztos vagyok benne, hogy a szóviccek felét sem értettem még. Ami a történetvezetést, a bonyodalmat és a szereplőket illeti, ez egy kimagaslóan jó könyv, ami közelsem a megszokott sémák szerint müködik, és ez is csak a színvonalát emeli. Volt szerencsénk filmen is megnézni és Hörspielként is meghallgatni. Szuper mindenhogy!

24. Neil Gaiman: Szerencsére a tej
Én már nem először olvastam ezt a könyvet az idén, hiszen L-nak anno felolvastam. De most újra elővettük és Maki annyira megszerette, hogy háromszor is fel kellett olvasnunk ebben az évben. Igazi Gaiman féle improvizatív agymenés egészen brilliáns illusztrációkkal.

25. Dániel András: Tengerre, kuflik!

26. Dinoszauruszok

27. Fésűs Éva: Kukkantó manó és a Kerekerdő titkai
Anyukám szereti nagyon ezeket a mélyen didaktikus meséket. Én egyáltalán nem bírom őket, egy kicsit se. De Mukinak tetszenek, szóval sort kerítünk ezekre is.

28. Andreas H. Schmachtl: Eine Flussfahrt und andere spritzige Geschichten
Magyarul Mókus és Medve címmel jött ki ez a sorozat. Ez ugyan a harmadik kötete, de ezt találtuk meg először a könyvtárban. Egészen brilliáns humora van, és közben mégis tele van cukisággal. Nekem óriási szerelem lett.

29. Otfried Preußler: Neues vom Räuber Hotzenplotz
Hotzenplotz újabb gaztettei már nem annyira ötletes cselekményvezetésűek mint az első kötetben, de a humora miatt még így is bőven felülmúlja a legtöbb gyerekkönyvet.

30. Kertész Erzsi: Leszel a párom?
Ez is a Göröngyösúti Iskola egyik kötete, de nem annyira jólsikerült, mint a Helló, Felség! című. Ebben egy kislány marad egymagára, miután a legjobb barátnője elköltözik. Keresi a helyét az osztályban, de nagyon nehezen boldogul. Én nem igazán jártam a cipőjében, de a gyereklélek mély ismeretéről tanúskodik ahogy Kertész Erzsi ír róla. Egyébként a könyv valósághoz való közelállását mutatja az is, hogy nincs igazi rózsaszín hepiend a végén.

31. Laurell K. Hamilton: Sárkányölő
A szokásos guilty pleasure. Ráadásul ez egy kimondottan jól sikerült kötet lett. Tűkön ülve várom a következőt.

32. Otfried Preußler: Hotzenplotz 3
Hotzenplotz megjavul. Sok nevetéssel, de az első részben tapasztalt "wow" faktor nélkül.

33. Andreas H. Schmachtl: Ziemlich quirlige Wald-Neuigkeiten
Egy újabb Mókus és Medve kötet (a második), továbbra is szerelem.

34. A. Van Gool: Hamupipőke

35. Dániel András: A kuflik és a lámpigyók

36. Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt?
Ez a könyv az év egyik legnagyobb durranása. Egy kalandos mesekönyvbe oltott foglalkoztatókönyv és böngésző elegye. Megunhatatlan. A feladatok még felnőtt fejjel is érdekesek, és természetesen tele vannak humorra. Dániel András most sem hazudtolja meg önmagát.

37. René Goscinny: A kis Nicolas nyaral
Kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert csak örököltük, de annál szórakoztatóbbnak bizonyult. Még SirM is jókat kuncogott rajta. És valóban ilyenek a kisfiúk. Néha nem árt emlékeztetnem magam rá, hogy nem csak az enyém ilyen elvetemült. :D

38. John Langan: Horgok
Nem volt ez rossz könyv, de valahogy engem mégse tudott meggyőzni. Lehet, hogy annyi az egész, hogy bár nagyon szeretem a horrort, de én sokkal inkább a Ketchum, King, Cutter, Simmons vonalon mozgok. Ha weird, akkor meg Ennes az új kedvencem. Szóval ez a szörnyeteges, hömpölygös titokzatoskodás nem annyira az én asztalom. Ettől függetlenül kellemes olvasmány volt.

39. Bányai István: Zoom
Jópofa kis képeskönyv, aranyos az ötlet is, de könyvesbolti végiglapozás bőven elég belőle.

40. Dániel András: A kuflik és a furcsa árnyék

41. Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Na ez egy nagyon furcsa könyv. Ilyen kis apró történetek vannak benne, amik egészen elképesztően elvontak. Még Dániel Andráshoz képest is. És mégis tetszett.

42. J. K. Rowling: Harry Potter und die Kammer des Schreckens
Nagyon hosszú időbe tellett, mire végigküzdöttem magam rajta. De mégis olyan jóóóó volt.

43. Raskó Gabi: Hoztok nekünk túrórudit?
L-nak olvastuk fel a nyáron, és nagyon tetszett neki. Alapvetően nekem is nagyon bejött, hogy gyerekek szemén át beszéljünk a külföldre költözésről és a más kultúrákban való életről. Egyetlen fenntartásom van: kissé hamis képet fest, hogy csupa felsőközéposztálybeli család lett megszólaltatva.

44. Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

45. Ray Nayler: Mamutrezervátum
Igazán formabontóan friss ötlet és nagyon meggyőző a kivitelezés is. El fogom olvasni Nayler következő könyvét is tutira.

46. Jessica Bab Bonde: Bald sind wir wieder zu Hause
Ez egy képregény volt, amiben gyerekként a holokausztot túlélők mesélik el a történetüket. Kemény volt még úgy is, hogy ez egy gyerekeknek szóló könyv.

47. Keszthelyi Gréta Kata: Otthon, svédes otthon
Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de egyrészt elképesztően túl van írva a maga 640 oldalával, másrészt borzasztóan kinőttem már ebből a szentimentális nyálból, ami csöpög belőle. Kamaszként valószínűleg sokkal jobban tetszett volna.

48. Kristin Roskifte: Mindenki számít

49. Csukás István: Pom Pom meséi – Civakodó Cipőikrek

50. Halasi Mária: Az utolsó padban
Gyerekkorom kedves olvasmánya volt ez a könyv, így ezt választottuk az őszi szünet közös könyvének L-val. Telitalálat volt. SirM és L is nagyon élvezték a jószívű kis cigánylány történetét.

51. Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
Ezer éve el akartam már olvasni ezt a krimit. Lehet, hogy túl nagyok voltak vele szemben az elvárásaim, mert sajnos nem hozta azt a szintet, amit szerettem volna. Valahogy egyik szereplő sem tudott hozzám közel kerülni, és bár szórakoztató volt, de egyáltalán nem volt mélysége a sztorinak. Egynek elment.

52. R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége
Ezt a könyvet egyszerre szerettem és haragudtam rá. Nem volt olyan nagyszerü, mint amilyennek szerettem volna. Annak ellenére, hogy igazán nagyon élveztem olvasni és elég szaporán is haladtam vele, pedig vaskos kötet. Volt viszont a cselekményben néhány bosszantóan erőltetett fordulat, amik kifejezetten bosszantottak, és majdnem teljesen lerombolták a jó megítélésemet. Mindenképpen fogok azonban még esélyt adni Kuangnak.

53. Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Jaj, ez egy olyan szép könyv volt, rendesen simogatta a lelkem.

54. Terézia Mora: Muna
Sokszor éreztem értelmetlennek vagy idegesítőnek Munka történetét, de valahogy mégis nagyon érdekelt. Talán azért, mert az élet sokszor ilyen.

55. Kertész Erzsi: Labirintó
Eszembe se jutott, hogy ez ugyanaz a Kertész Erzsi, mint aki az Éjszakai kertet írta. Az a könyv is ugyanolyan értelmetlen és semmibe futó volt, mint ez. Mintha ez nem is ugyanaz a szerző lenne, mint aki a Göröngyös Úti Iskola könyveket írta.

56. Varró Dániel: A szomjas troll
Varró Dani zseniális. Az én kedvencem az óratörpe, de Maki a legjobban a lapozgatós kaland részt élvezte.

57. Ariel Lawhon: A befagyott folyó
Ez már a második regényem volt Lawhontól, de biztosan nem az utolsó. Nagyon tetszik, ahogy nőtörténelmet ír. Egyszerre egy izgalmas, élvezetes regény plasztikus szereplőkkel, és festi le pontosan a nők egykori helyzetét és lehetőségeit (meg hát lássuk be, leginkább azoknak a hiányát).

58. Fiona McPhillips: A hallgatás sebei
A Lenne pár kérdésemhez hasonlóan itt is egy gyilkosság felgöngyölítése zajlik, ami itt a magániskolában és a sportban zajló zaklatást hivatott ezúttal leleplezni. Nekem egyébként nagyon tetszett a maga ambivalens szereplőivel.

59. Majoros Nóra: Bonyolult egy család meg az Olga
Jaj, hát ez egy nagyon cuki és vicces könyv volt. Igazi mozaikcsaládos egy kisiskolás kislány szemén keresztül. Bárcsak hamarabb olvashattam volna fel L-nak. De még így is azt láttam, hogy mindkét gyerek tudott rezonálni rá.

60. Dániel András: A kuflik és a máshogyoszkóp

61. Dániel András: A kuflik és a pofavágóverseny

62. Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz
Ezt a könyvet Mamikámnak vettem karácsonyra, csak gyorsan elolvastam még előtte én is. Annyira jó érzés volt! Közelebb hozta hozzám a családunk történetét. Ès amit még meglepően elhozott számomra a könyv: elkezdtem sokkal jobban megérteni az anyai nagymamámat (és ezzel megbocsátani neki azt, hogy mi valahogy sose találtuk meg egymáshoz az utat - már nagyon sajnálom).

63. Astrid Lindgren: Das Wolfslied
Na ez egy nagyon fura gyerekkönyv volt.

64. Nadia Budde: Letzte Runde Geisterstunde

65. Clare Helen Welsh: Iiii, von wem ist das Pipiii?

66. Anu Stohner: Ich bin aber noch kein bisschen müde

67. Michael Ende: Jim Knopf: Jim Knopf im Land der Pyramiden

68. Jörg Hilbert: So hoch der Baum

69. Ingo Siegner: Der kleine Drache Kokosnuss - Das große Fühlbuch

70. Maja Lunde: Der Eisbärprinz
Ezt magamnak vettem ki a könyvtárból. A képei egészen gyönyörüek voltak, a történet már kevésbé tudott elérni hozzám, de azért így sem nevezném rossz választásnak.

71. Michael Engler: Wir zwei vertragen uns

72. Marion Hübinger: Eine Tüte voll Papa

73. Nora De Lon: PAW Patrol Erstlesebuch: Die Fellfreunde und die Katzen-Bande

74. PAW Patrol - Der Kinofilm: Buch zum Film

75. Karine Surugue: Meine mutige Piratenmama
Adja az ég, hogy soha ne legyen szükségünk erre a könyvre.

76. Tracey Corderoy: Robert fragt Warum?

77. Pija Lindenbaum: Franziska und die Wölfe
Fú de nagyon elborult ez a könyv! De nagyon tetszett! :D Ès egyébként Makinak is.

78. Géraldine Elschner: Hundertwasser: Ein Haus für dunkelbunte Träume
Ezt a könyvet Hamburgban vettem egy kiállításon Makinak. Ès milyen nagyszerü vásárfiának bizonyult. Gyönyörü képek vannak benne és a történet is nagyon rendben van. Már alig várom, hogy Maki élőben is láthassa.

79. Sven Nordqvist: Pettersson und Findus. Ein Feuerwerk für den Fuchs
A szokásos humorral teli cukiság.

80. Daniel Napp: Dr. Brumm: Dr. Brumms verrückte Woche
Dr. Brumm még mindig nagy kedvenc. Mostmár tonie figuránk is van.

81. PAW Patrol: Die Fellfreunde auf tierischer Mission

82. Ramona Bădescu: Was macht die Fledermaus bei Tag?

83. Petra Lazik: Nein! Nein! Ich steig in kein fremdes Auto ein

84. Angela Weinhold: Wieso? Weshalb? Warum?, Band 31: Unser Geld und die Wirtschaft
A pénzről szóló ismeretterjesztésnek már épp ideje volt, és ez egy tök jó könyv hozzá. Kicsit később majd újra kihozom Makinak, hadd érjen be.

85. Wolfram Hänel: LESEMAUS: Conni am Strand

86. Liane Schneider: LESEMAUS 107: Conni und ihr Lieblingspony

87. Liane Schneider: LESEMAUS: Conni fährt Ski

88. Liane Schneider: LESEMAUS 67: Conni bekommt Taschengeld

89. Liane Schneider: LESEMAUS 6: Conni macht das Seepferdchen

90. Chantal Schreiber: Kurt, Einhorn wider Willen 4. Drachen sind auch nur EinHörner
Ez is a Maki hülyesége volt, hogy a negyedik résszel kezdjünk egy sorozatot, mert annak a legjobb a borítója. Szerencse, hogy Kurt így is baromi vicces volt.

91. Liane Schneider: LESEMAUS 51: Conni und das neue Baby

92. Liane Schneider: LESEMAUS 21: Conni macht Musik

93. Liane Schneider: LESEMAUS 65: Conni backt Pizza

94. Liane Schneider: LESEMAUS 137: Conni geht nicht mit jedem mit

95. Emilia Dziubak: Ein Jahr im Wald

96. Sven Nordqvist: Pettersson und Findus. Unsere schönsten Geschichten

97. Pokémon Lesebuch: Die Abenteuer von Ash und Pikachu

98. Chantal Schreiber: Kurt, Einhorn wider Willen 1. Wer möchte schon ein Einhorn sein?
Kurt legnagyobb rajongója kétségtelenül én lettem a családban.

99. Anna Lott: Coco und Zack: Coco und Zack – Im Internat der Hexentiere
Coco és Zack sztorija pedig SirM kedvence.

100. Anna Lott: Coco und Zack: Hexentiere in Gefahr

101. Alexander Steffensmeier: Lieselotte - Die schönsten Geschichten zum Vorlesen
Ez volt az első találkozásunk Lieselotteval. Cuki volt, és ráadásul Maki megtanult belőle körmöcskézni, így karácsonyra tudott sálat "kötni" a nagynénjeinek és L-nak.

102. Julian Gough: Rotzhase & Schnarchnase - Möhrenklau im Bärenbau
Az a mesekönyv, ami a gyerekek nyelvén tud beszélni a gravitációs erőről (és más fizikai jelenségekről) meg arról, hogy hogyan is alakul a növényevő állatok emésztése, nos az a mesekönyv engem megvesz kilóra.

103. Anne Scheller: Der zauberhafte Kindergarten 1. Drachen gibt's, die gibt's gar nicht
Fú, ezt a könyvet de utáltuk. :D (persze Maki nem)

----------------------------------------------------------------------

Most jönne az a rész, hogy kiválasztom az év kedvencét, de ez mintha évről évre nehezebb lenne. Még akkor is, ha különveszem mondjuk a német és a magyar könyveket, vagy ha az idén bevezetem, hogy egy német és egy magyar gyerekkönyvet is választok.

A gyerekkönyves felhozatalban a kedvenceim Hotzenplotz, Hörnchen und Bär valamint Rotzhase & Schnarchnase voltak német résztől. Magyarul pedig a Mit keresett Jakab az ágy alatt volt az idei top gyerekkönyv.

Ami a felnőtt irodalmat illeti, itt is nehéz választani. A Nagymamám magyaráz kétségtelenül a legmélyebb nyomot hagyó könyv volt. Amit a legjobban élveztem, az a Befagyott folyó volt. De amit most kiemelnék, mert a legpozitívabb csalódásom volt az idén, az a Doszpot nyomoz.

Szuper kis könyves év volt ez, de érzem, hogy a 2026 még ennél is erősebb lehet, köszönhetően csodás új társamnak, Dezsőkének a Kindle-nek.

Néha nagyon erösen húznak lefelé rossz érzések, tehetetlenség, bénultság. Mintha be lennék zárva egy zacskóba. Látom a fényt, érzem a hideget, hallom a hangokat, de valahogy minden tompa. Nem tud igazán megérinteni. Ijesztö érzés, ami idöröl idöre felbukkan. Hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Néha csak néhány napig tart. Néha tovább. Nem igazán tudom feltárni az eredöjét. Csak a következményeket érzem. Ès még ezt is olyan tompán, nyomottan.

Ma még a napsütés és a zene sem segít...