Holdvilág

Szálinger Balázs:
(Vidámház)

Éjszaka a Vidámházban
Három évre való lány van
Három fiút ünnepelnek
Megsiratnak megtaposnak
Elüldöznek elengednek
Ők se tudják mit csinálnak
De utánuk sose mennek

A Vidámház parkettája
Sírással lett körbeállva
Három névre mocskolódnak
Gyűlölködnek kergetőznek
Soha többet soha jobbat
Három babát megszurkálnak
Megaláznak megtaposnak

Az egyik lány megöregszik
Minden szarral összefekszik
A második büszkesége
Férje van és tele méhe
A harmadik kerek alma
A negyedik szül meg téged
Ma éjjel még elkaparna

A Vidámház alja ropog
Alulról az ördög kopog
A parketta alatt tűz ég
Fojtsd a lángját szívd a füstjét
Jobb lenne tán kivesszőzni
Vagy fölhívjuk kergetőzni
Mondjátok lányok mi legyen

Elengedtük kanjainkat
Kikacagtunk leúsztattunk
Mindennemű holtomiglant
Kanjainkat elengedtük
Jobb nekünk itt sírni együtt
Hejj öregszünk hejj csalódunk
Sírdogáljunk veszekedjünk

Hajnalban a vidámházi
Seregletbe füst szivárog
De még táncolnak a lányok
A szívekben jég verekszik
Alulról a tűz igyekszik
Ugye lányok ugye tiszta
Nem jönnek ők soha vissza.

A nagyszabású selejtezés közepette előkerültek 5 éve nem hordott farmernadrágok. Felpróbáltam mindet újra. És mind jó rám!

És persze a felpróbálás miatt nyilvánvalóvá vált az is, hogy miért nem vettem fel egyiket se annak ellenére, hogy tökéletesen állnak és még a divatból se mentek ki.

A sírás kerülgetett, ahogy szatyrokba pakoltam a hülye nadrágokat, mer' a hülye trombózis miatt szorítják a hülye fél lábamat.

Hülyeség. Veszek harisnyát.

Mióta megvettük a lakást, bizonyosan új szomszédaink is lettek, mert gőzöm sincs, hogy hol voltak eddig ezek a hangos emberek.

A mellettünk lakó vénember mondjuk eddig is mindig becsapta az ajtót, ha közlekedett, amitől megremegnek a falak és én a macskával egyetemben ugrok egyet.

Az alattunk lakó néni (?) bizonyára süket, ezt sejtettük eddig is, hiszen sosem reklamált, ha a cicu éjszaka rohangált a zoknija után. De mostanában időnként lemerülhetett a hallókészüléke, mert olyan hangosan hallgatta a tévét, hogy minden szavát értettem a híradónak, és hiába mentünk le szólni, hogy faszomatmánemhallomajóbarátokat, még a csengőre tenyerelést se hallja meg.

A kedvencem mégis a felettünk lakó, aki napjában többször is porszívózik, a köztes időt pedig mosással tölti ki (talán kimossa a porzsákot?). A mosgépe pedig elég elnyűtt darab lehet, mert a centrizésnél mintha be akarna köszönni hozzánk egy emelettel lejjebbre. Érdekes hobbi ez, melyet előszeretettel űz reggel hatkor és este tizenegykor is.

De legalább senki nem kopog be heti rendszerességgel, hogy ezt vagy azt segítsünk már neki. Nem léteznek normális szomszédok, én mondom nektek.

Egyrészt a mai nap tiszta kreatívkodás: írtam három bejegyzést a saját oldalamra (kettő még draft), másrészt buzog bennem a tettvágy, hogy elkezdjem az új szobaprojektemet (egy teljesen új honlap), harmadrészt hozzávegyül ehhez az egész energiához ez:

Már elég régen írtam olvasmányélményről, de most van mondanivalóm.

Előszöris a fülszöveg. Én az életben többet el nem olvasom a fülszöveget, mert vagy elspoilereznek valamit, vagy teljesen feleslegesen és zavaróan idéznek a könyvből, vagy totális baromságot írnak. Jelen esetben ez utóbbi történt.

A borító szövege alapján a regény egy szerelmi háromszögről szól. A regény nem szól semmilyen szerelmi háromszögről. A regény ennél sokkal fajsúlyosabb dologról szól. Egyrészt szól egy pánikzavaros és egy depressziós lány szerelméről. Arról, hogy milyen életet próbálnak élni meleg párként és mentális betegségekkel küzdő emberekként egy heteronormatív, a másmilyenség előtt bármilyen formában értetlenül álló világban.

De ami engem ennél is jobban megütött, hogy a regény tökéletesen szól arról, hogy hogyan ássa alá a párkapcsolatot az, ha bármelyik fél nem szereti önmagát és nem hiszi el, hogy a másik értékesnek és szerethetőnek tartja. Jó annak, aki ezekben a sorokban kicsit sem ismer magára.

A Baby Jane talán nem Oksanen legjobban kimunkált regénye, de a gondolkodnivaló pakkot itt is megkapjuk bőségesen az olvasás utánra is.

Tegnap G. barátom egy nagyon kellemes kis kávézóba vitt el. Az egész helynek volt egy megkapó kávéház hangulata. Nagyon tetszett.

Mikor beléptünk, rögtön kiszúrtam a sütikínálatot és választottam is egy ínycsiklandozó sajttortát. Aztán leültünk az ablakhoz, kiválasztottuk, hogy mit iszunk, és vártuk, hogy felvegyék a rendelésünket. Hamarosan ki is jött az asztalunkhoz egy negyvenes fickó a pult mögül. Rámosolyogtam és mondtam neki, hogy én egy cheesecake-et és egy cappuccino-t kérek, G. pedig mondta, hogy ő csak baracklevet. A pasas térült-fordult és hozta amit kértünk. Totális fapofával szó nélkül letette az asztalra, pedig mosolyogva köszöntem meg. Pont leszarta. Még morogtam is G.-nek, hogy milyen rémes figura.

Ezután eltöltöttünk egy nagyon kellemes estét, aztán mikor fizettünk, G. gálánsan felajánlotta, hogy állja az én részemet is. Talán ez a lovagias gesztus, talán az utolsó mosolygós megköszönés és elköszönés hozta meg az eredményt, de a fickó szája sarka mosolyra rándult. :) Win!

Tepi ma azon sajnálkozott, hogy nem tudott nekem virágot rendelni, mire mondtam neki, hogy ezen igazán kár görcsölnie, elvégre ez a nap se különbözik olyan nagyon a többitől. Mivel nekem minden nap nőnap. Mondjuk ezt nem annyira értette, úgyhogy elmagyaráztam neki.

Merthogy a nőnap ugyebár nem arról szól, hogy a csodás csajoknak viszünk pár szál gazt, mer úgy illik oszt jóvan. A nőnap eredetileg sokkal inkább az egyenjogúságért vívott harcról szólt (és boldogabb országokban szól ma is). Arról, hogy milyen sokat elértünk már ezen az úton akkor is, ha még nagyon messze a cél.

Na ezért merem azt mondani, hogy nekem minden nap nőnap. Mert javarészt olyan férfiak vesznek körül a munkahelyemen, a barátaim között és a családomban, akik teljes mértékig egyenlő félként kezelnek engem. Nem kérdezik meg az állásinterjún, hogy akarok-e gyereket és ha igen, mikor nem. Kiveszik a részüket a házimunkából. A családi ügyeket a férj és a feleség közös döntésének tekintik -- pénzügyi téren is! Sokszor kikérik a véleményemet, és számít nekik, hogy mit mondok. Társként, partnerként, egyenrangú félként kezelnek.

Nem szolgaként és nem királylányként.

Szerencsés vagyok, hogy én így élhetem meg a kapcsolatomat az engem körülvevő, az életemet nagyban befolyásoló férfiakkal.

Nekem tényleg minden nap nőnap. Virág nélkül is. :)

Mivel ma semmi másra nem vagyok alkalmas, csak hogy egy puhi takaró alól vinnyogjak megállás nélkül, ezért: