Holdvilág

A múltkor lebbencs levest főztem. Én.

És ehető volt, sőt finom! Azok után, hogy egyszer már megbuktam mint háziasszony, ez igazán nagy dolog. És a főzés tényleg nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Amúgy eszembe jutott ehhez a háziasszonyos fiaskóhoz, hogy friss asszonykaként Rka is csak a két ujja közé csippentve merte megfogni a csirkét, Sehi pedig a mai napig csak gumikesztyűben nyúl a nyers húshoz - szóval én sem vagyok reménytelen eset. :)

Ma borsólevest csináltam. És komoly elhatározásra jutottam. Mostantól a nyáron minden héten főzök egy levest. Terveim között szerepelnek: gyümölcsleves, paradicsomleves, húsleves, csülkös bableves (P.-nek), palóc leves, gulyás leves...stb.

tessék figyelni a szöveget - hahaa, jól átvertelek, nemis szeretem a leveeest :P

Tegnap megbuktam mint háziasszony. És sírtam. Nem ragoznám túl a dolgot, a lényeg az, hogy ez a főzés dolog egyelőre elég döcögősen halad. Főleg, ha még addig se jutok el, hogy egyáltalán begyújtsam a tűzhelyet.

De az én drága barátnőim megnyugtattak, hogy ez normális, hogy senki nem kezdi konyhatündérként, és hogy ők sem tudnának most felbontani egy egész tyúkot.

Aztán ma belefutottam egy blogbejegyzésbe és annak kommentjeibe, amik szintén megerősítettek abban, hogy nem feltétlenül a házitündérkeség az, ami elengedhetetlen egy jó kapcsolathoz.

Azért én mégis szeretnék kicsit gondoskodni P.-ről.

ilyen ez