Holdvilág

Hamarosan átgyalogolunk a következő esztendőbe, úgyhogy ideje megejteni a szokásos év végi összegzést, évértékelést és az esetleges fogadalmakat.

Ami az évértékelést illeti, igazán nem panaszkodhatok, szépséges, kiegyensúlyozott, boldogságos évem volt, amilyen még sose. Még a maga nehézségeivel is. Tehát:

- elköltöztünk eddigi életem legklasszabb albérletébe
- azt hiszem, lassan kijelenthetem, hogy megtanultam főzni (sőt, karácsonyra szakácskönyvet kaptam)
- letettem az összes vizsgámat, eztán már csak a szigorlat van hátra jövőre
- mindenféle apró öröm ért, amiért érdemes
- azért megvolt az idei trauma is, a szokásos szakmai para
- lett egy jó kis munkám, ami most januárban fog befejeződni
- rájöttem, hogy a kutyákat is szeretem
- szereztem néhány új barátot
- elkezdtem sportolni, erősödni

És akkor most jöhetnek a tervek 2013-ra:

- meglátogatni A.-t Berlinben
- körbebiciklizni a Balatont
- megfogni egy kisbabát
- megírni legalább 3 cikket
- fogyni legalább 3 kilót

És akkor hajrá. Boldog Új Évet mindenkinek!

Soha nem akarom azért hibáztatni a gyerekem, mert nem látogatja meg öreg szüleit miután kirepült a családi fészekből. És pont.

András bácsi évértékelő beszéde után szabadon énis megtartom az idei évértékelést. Tudom, hogy ezt nem karácsonykor, hanem kicsit később szokás, de ismerve magamat épp elég lesz előállni a 2011-re vonatkozó tervekkel.

Nos, visszaolvasva az idei évre kitűzött célokat, nem mondhatnám, hogy teljes munkát végeztem... Lássuk csak:

- az új albérlet speciel bejött :) szeressük
- a szakmai dolog félig bejött, félig az egyik legnagyobb teher jelenleg a vállamon
- Amerika sikerült :)
- nem mondhatnám,h többet főztem, de kétségtelenül többet voltam a konyhában :D
- a "nem hagyok mindent az utolsó pillanatra" csúfosan megbukott
- angol tanulás, hmm, igyekszem
- a hajamból egy megveszekedett millimétert sem vágattam le
- a barátaim --- hát csak őszintén remélhetem,h még mindig szeretnek

Na most az igazi évértékelés. Amennyire féltem az új albitól, meg az egész cécótól, olyan gördülékenyen alakult. Hálazégnek. Amerika az összes szervezéssel együtt is csak összejött végül - életem legnehezebb nyarát hozva el nekem. És nem a munka miatt. És az ősz egyáltalán nem volt könnyű: sem érzelmi szempontból, sem az egyetemi vállalásaimat illetően. Ami nagyon jó dolog, az a szakkolis angol - az nagyon jó. :) És nagyon jó, hogy a rázós szeptembert és októbert olyan nov. és dec. követte, amilyen. És jó, hogy Ofélia, meg Ny. meg M. most jóbarátaim. :) És Nene is. És kár,h D. visszament a pasijához, de lehetett rá számítani. És jó,h van nekem A. meg G. barátom és G. barátnőm és T. És a legjobb,h vagyunk Gy.-vel. :)

És azt hiszem, megint tettem egy lépést előre. Maholnap eldöntöm,h mi is az, amit olyan nagyon akarok. Hogy tényleg azt akarom-e, amit eddig. Nevesen, hogy valóban jelentkezni akarok-e a doktori képzésbe. És ennek tudatában vágok majd neki 2011-nek.

Addig is áldott békés karácsonyt!

ja igen az évértékelés: ez egy piszok nehéz év volt :D

Már gimis korunk óta megfogadtuk, hogy mi nem, mi soha.. soha, de soha nem leszünk olyanok, mint az anyánk. Mi nem követjük majd el azokat a hibákat. És írjuk, jegyezzük, hogy még véletlenül se felejtsük el. Csak csemegéznék:

Egy férj nem lesz rossz apa vagy rossz férj azért, mert néha megiszik egy sört vagy egy kis pálinkát a haverokkal. Még akkor se, ha otthon kell várni, mert ez egy fiús buli. Nem bűn, ha néha kikapcsolódik nélkülünk.

Ha a gyerek leönti a terítőt levessel, nem ordítjuk le a fejét. Minek? Ki lehet mosni a terítőt.

Soha, de soha nem kérjük számon a gyereken, hogy miért nincs még pasija/nője, ki fog futni az időből, sose lesz unoka.

Soha nem mondjuk a gyerekünknek, hogy ő legönzőbb ember a világon, és nem csoda, hogy nem jár senkivel. Még ha igaz lenne, akkor se. Nem az a cél, hogy egy életre megutáljon minket...

Fontos, hogy társa legyünk a kedvesünknek. Elkísérjük sétálni, korizni, ide-oda, még ha vajmi kevés kedvünk is van hozzá. Ő is eljön velünk a buliba, turkálóba, könyvesboltba...stb. :)

Nem az a lényeg, hogy hogy porszívózott ki, vagy hogy teregette ki a ruhát a gyerek. A lényeg, hogy megcsinálta - olyan jól fog esni neki, ha megdicsérjük.

Soha, de soha (és ezt különösen észben akarom tartani!) ne utasításokkal kérjünk!

Egy ölelés, egy puszi soha ne legyen tabu.

Ne legyen tabu a szex, a nemiség, a halál, az emberi kapcsolatok.

Ne pletykáljuk el rögtön a nagyinak, a nagynéniknek, a nagybácsiknak a gyerek gondját-baját. Nem azért mondta el nekünk, mert az egész családdal meg akarta osztani.

***

És így tovább. Ha eszembe jutnak még fontos dolgok, felvésem őket. Evidenciákat és nőimagazinos sablonokat annyira nem akarok, még ha mély igazság is rejlik bennük.

Bármily meglepő a felsoroltak mind kőkemény tanulságai az életünknek. :S
Na de majd mi megváltjuk a világot! :)