Holdvilág

Hamarosan átgyalogolunk a következő esztendőbe, úgyhogy ideje megejteni a szokásos év végi összegzést, évértékelést és az esetleges fogadalmakat.

Ami az évértékelést illeti, igazán nem panaszkodhatok, szépséges, kiegyensúlyozott, boldogságos évem volt, amilyen még sose. Még a maga nehézségeivel is. Tehát:

- elköltöztünk eddigi életem legklasszabb albérletébe
- azt hiszem, lassan kijelenthetem, hogy megtanultam főzni (sőt, karácsonyra szakácskönyvet kaptam)
- letettem az összes vizsgámat, eztán már csak a szigorlat van hátra jövőre
- mindenféle apró öröm ért, amiért érdemes
- azért megvolt az idei trauma is, a szokásos szakmai para
- lett egy jó kis munkám, ami most januárban fog befejeződni
- rájöttem, hogy a kutyákat is szeretem
- szereztem néhány új barátot
- elkezdtem sportolni, erősödni

És akkor most jöhetnek a tervek 2013-ra:

- meglátogatni A.-t Berlinben
- körbebiciklizni a Balatont
- megfogni egy kisbabát
- megírni legalább 3 cikket
- fogyni legalább 3 kilót

És akkor hajrá. Boldog Új Évet mindenkinek!

A múltkor lebbencs levest főztem. Én.

És ehető volt, sőt finom! Azok után, hogy egyszer már megbuktam mint háziasszony, ez igazán nagy dolog. És a főzés tényleg nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Amúgy eszembe jutott ehhez a háziasszonyos fiaskóhoz, hogy friss asszonykaként Rka is csak a két ujja közé csippentve merte megfogni a csirkét, Sehi pedig a mai napig csak gumikesztyűben nyúl a nyers húshoz - szóval én sem vagyok reménytelen eset. :)

Ma borsólevest csináltam. És komoly elhatározásra jutottam. Mostantól a nyáron minden héten főzök egy levest. Terveim között szerepelnek: gyümölcsleves, paradicsomleves, húsleves, csülkös bableves (P.-nek), palóc leves, gulyás leves...stb.

tessék figyelni a szöveget - hahaa, jól átvertelek, nemis szeretem a leveeest :P

Tegnap megbuktam mint háziasszony. És sírtam. Nem ragoznám túl a dolgot, a lényeg az, hogy ez a főzés dolog egyelőre elég döcögősen halad. Főleg, ha még addig se jutok el, hogy egyáltalán begyújtsam a tűzhelyet.

De az én drága barátnőim megnyugtattak, hogy ez normális, hogy senki nem kezdi konyhatündérként, és hogy ők sem tudnának most felbontani egy egész tyúkot.

Aztán ma belefutottam egy blogbejegyzésbe és annak kommentjeibe, amik szintén megerősítettek abban, hogy nem feltétlenül a házitündérkeség az, ami elengedhetetlen egy jó kapcsolathoz.

Azért én mégis szeretnék kicsit gondoskodni P.-ről.

ilyen ez