Holdvilág

Június utolsó hetében elzarándokoltam kedves neurológusomhoz, aki megvizsgált, kifaggatott, majd közölte,h egy év múlva kontroll - de addig is megihatok időnként egy pohár száraz vörösbort. Vagy kettőt - gondoltam én. Annyi úgyis elég lesz ahhoz,h hangulatba vágjam magam a Meggyógyultam Partin. :))

És eddig tartott a jóhír.

A neurológusnál tett csütörtöki látogatást követő kedden mélyvénás trombózist kapott a bal lábam combtőtől. Ojjé! 9 nap kórház a belgyógyászaton - ebből 6 napig (!) nem kelhettem föl az ágyról. Én ezt úgy momentán nem kívánnám senkinek. Túl azon, hogy mennyire megalázó és kiszolgáltatott helyzet 6 napig ágyhoz kötve feküdni, nekem még baszottul fájt is.

Az ítélet egyelőre napi két véralvadásgátló injekció (60 mg Clexane), fásli combtőig és szobafogság. Ugrott a Hegy' és ugrott a Campus...

Öröm az ürömben, hogy emellé legalább ihatok egy sört. :P Szóval reszkessen mindenki, aki valaha könnyelműen piát ígért nekem, mert közeleg a Meggyógyultam Parti napja!

Nagyon vártam már, hogy ne kelljen gyógyszert szedni, de nem így képzeltem el a dolgot. Arról nem volt szó, hogy rossz lesz az EEG-m. Tulajdonképpen annyi történt, hogy a doki tekintettel lévén a 3 és fél éves tünetmentességemre megszavazott nekem némi bizalmat, két hét csökkentett gyógyszert és két hónap próbaidős gyógyszermentességet.

Szurkoljatok, hogy legyen meggyógyultam-party.

Egyetemistaként (és szerintem még az élet sok más társasági területén) nehezen kerülheti ki az ember, hogy társaság összegyűltével alkoholt fogyasszon. Néha már-már az az érzésem, hogy így illik. És őszintén megvallva én szeretném is.

Kis hiba csúszott azonban a gépezetbe, ami miatt nekem nem lehet (lsd.: agyvérzés, gyógyszer). Mikor mindenki koccint, én csak emelem a kis lónyálamat és közben arra gondolok, hogy ott rohadjon meg ez az egész, ahol van. Szilveszterkor is kikértem a pultból a pezsgőre leginkább emlékeztető Canada Dryt, és azzal koccintottam. És itt szögezném le, hogy tudom, hogy egy korty pezsgőtől/bortól/sörtől még nem lenne semmi bajom. DE: 1.) már bírom 3 éve, hogy egy kortyot sem iszom, nem fogom a cél előtt elrontani, 2.) minek piszkolnám be a számat egyetlen korttyal, hogy aztán egész este fájjon a szívem.

Szóval amíg mások alkoholmámor-sztorijain könnyesre kacagjuk magunkat, addig én csak azt látom, hogy szép lassan elmúlnak az egyetemi évek, amíg még lehetne önfeledten beseggelni, mert utána már munkába kell menni, meg a gyerekért meg ilyenek, és akkor már mégse lehet azért olyan gondtalanul.

És most ne mondja nekem senki, hogy ugyanmár alkohol nélkül is ugyanolyan jót lehet bulizni. Mert nem! Bulizni lehet, sőt, kva jót bulizni is lehet, de nem ugyanolyat. Én egy görcsös, kissé zárkózott ember vagyok, akinek néha igencsak sokat jelentene, ha a görcseit oldhatná egy felessel és így könnyebben be tudna illeszkedni idegen emberek társaságába. Biztos az élet (puding?) próbája ez az egész, és nekem azt kell megmutatnom, hogy igenis megtalálom a helyem így is.

Pffffffff. Szánalmas önáltatás. De akkor is eljön még a nap, mikor koccintunk! (csak legyünk türelemmel, kedves Gy., A., G. barátnőm, Sz., G. barátom, M., T., D. és a többiek mindahányan :))

Utálom, hogy ezt kell mondanom, de valamit valamiért. És sajnos ilyen hülye helyzet van megint. Voltam a neurón ugyebár.

Szóval, az én drága orvosom rögtön levágta, hogy mi a helyzet és már füstölt is az ujjai alatt a billentyűzet, olyan rössel gépelte angolul a pompás orvosi igazolásomat. Baromira megkönnyebbültem a dolgok ilyetén alakulásától (most már csak azon kell kicsit izgulni, hogy a háziorvossal is minden rendben menjen, meg a campleadersnél se legyen semmi fennakadás). Aztán persze jött a kellemetlenebb része a dolognak.

Nekem szegeződött a kérdés, hogy mikor is szeretnék én távozni kis hazánkból, s mikor áll szándékomban hazatérni. Elmondtam. Csönd. És akkor már tudtam mi következik.

"Szedjük még azt a gyógyszert nyáron is, csak hogy biztosan ne okozzon gondot a környezetváltozás meg az átállás."

Pffff. Mióta is hitegetem minden barátnőmet, barátomat, családtagomat, hogy mostmár záros határidőn belül megiszok velük egy jó sört? Komolyan kezdek attól félni, hogy ha most ezt én így előadom, akkor már soha többé senki nem fogja nekem elhinni, hogy én valaha is leteszem a hülye bogyókat és igenis az asztal alá iszom magam. És mire eljön a már milliószor eltervezett "meggyógyultam-parti" ideje, már nem lesz barátom, akivel koccinthassak, mert mind örökre elfordul egy ilyen hazug némbertől..