Holdvilág

Sejtem azért, hogy ez egy átmeneti dolog, de most van egy kis nyugi. Amikor nem kell nagyon jelentős lépcsőket megmászni, nem történnek nagy dolgok, nincsenek komoly aggódások. Ès nagyon kellenek az ilyen periódusok, mert ilyenkor gyűjtünk egy kis muníciót a következő nehéz időszakra.

Még a kiköltözésünk előtt olvastam sok tapasztalatot olyanoktól, akik már kipróbálták ezt a műfajt, és nagyon sokszor felmerült, hogy a párkapcsolatokat ez mennyire megtépázza. Nem tudok vitatkozni velük, bár szerintem a mi kapcsolatunkat a gyereknevelés sokkal jobban próbára teszi mint bármi más. De természetesen a külföldi lét okozta stressz sem segít ezen.

Viszont az ilyen nyugisabb periódusok szépen erősítik az összetartást. Kicsit megerősítik az embert lélekben. Jó ez. Mint egy korty tiszta víz, egy mély lélegzetvétel, egy jóleső nyújtózás.

Kedvenceim ezek a hétvégi napok. Ezek a semmi extra szombatok vagy vasárnapok, amikor Maki felkel reggel, de nem fekszik mellém és rúgja le a vesémet, hanem (miután bejelentette, hogy elmegy pisilni) szépen játszik a szobájában legalább még 40 percig hagyva, hogy éledezzek. Nyilván utána bejön, hogy éhes meg más hasonló szükségletek, úgyhogy szép lassan ráveszem magam, hogy kimásszak a meleg ágyból.

Komótosan elkezdjük együtt elkészíteni a babacsintát, közben odateszünk egy teát is. Hamarosan SirM is csatlakozik, úgyhogy tiszta családi idillben reggelizhetünk. Közben beszélgetünk, megtervezzük a napot. Például, hogy elmegyünk cipőt venni a fiúknak. Meg sapit. És nem főzünk, hanem majd a plázában kajálunk valamit. 

Mindenki nyugiban készülődik, nincs kapkodás, nem vagyunk időhöz kötve, nem kell senkihez igazodni. Így konfliktus is sokkal kevesebb van, néha egyáltalán nincs (max. Makival, hogy húzza végre a cipőjét).

A vásárlás általában rázósabb ügy, de a sikeres beszerzés mindenkinek kisimítja az idegszálait, amit a teli pocak már csak megkoronáz. Itthon aztán rápihenünk egy kis délutáni sziesztával, ami után mehet még egy Kaufland-kör, társasjátékozás és végül vacsi-fürdés-alvás.

Semmi extra, semmi egetrengető élmény, semmi amit ki lehetne tenni az instára. Csak egy kis nyugi.

(És igen, tudom, hogy a családunkban én vagyok a nyughatatlan, aki folyton menne valahova, aki nem bír megülni a seggén, de néha jó az ilyen szombat. Nem mellesleg most se ültünk itthon egész nap. :P)