Kedvelem ezt a jóga-dolgot. Nem mindig esik egyformán jól, és szerintem még mindig nem kaptam el teljesen a dolog meditációs fonalát sem, de érdekel és tetszik.
Mondjuk lehet, hogy nem a legjobb alap úgy érkezni a jógaórára, hogy az ember rohan. Szó szerint. Persze lehetne időben indulni, nem pedig a kezdés előtt 20 perccel. Az ember kapkodva átveszi a ruháit, berobog a terembe, választ egy szőnyeget, magához vesz egy plédet, aztán kezdődhet is a bemelegítésként szolgáló meditáció, ahol a tested érzeteire figyelsz és a légzésedre. Nekem meg még ezerrel száguld a pulzusom. És fejben még a félbehagyott teendőket pörgetem.
Aztán van egy olyan, hogy a jógaoktató mindig elmondja, hogy az egyes ászanákat csak úgy szabad csinálni, hogy az ne okozzon erőlködést. Ne remegjen a kar és a láb, a tónusos izmok ne húzódjanak. A legtöbb ászanát úgy kell kitartani, hogy ne 20-30 másodpercig legyen elviselhető, hanem percekig kitartva is (akár) kényelmes legyen. Bennem, aki ha keveset is, de sportolgatott ezt-azt egy időben, ez nagyon furcsa érzetet kelt. Milyen már az az "edzés", ami nem fáj? Aztán a másnapi izomláz és kellemesen fájó érzetek mindig megerősítenek abban, hogy jó ez a jóga.
Most arra gyúrok, hogy minél jobban megtanuljam fejből a mozgássorozatokat, hogy aztán itthon is tudjak gyakorolni. Meg közbe kitaláltam azt is, hogy az új melóhelyemhez közel is keresnem kell egy jógastúdiót. Jó lesz ez.
