Holdvilág

Az imént olvastam egy kommentben ezt: "Az utóbbi években, évtizedekben rengetegen hagyták el az országot azok, akiknek baromira nem volt mindegy, viszont forradalom helyett a békés megoldást választották. A maradékot talán két, esetleg három táborra lehet osztani. Azokra, akik mennének, de valamiért nem tudnak, azokra, akik még mindig vakon bíznak a kormányban és azokra, akik elvannak, esetleg jól élnek és megtehetik, hogy egyelőre lerázzák magukról ezt a problémát."

Sok szempontból egyet kell értsek vele. Tényleg nagyon kicsi az a réteg, akik elégedetlenek, felszólalnak, tüntetnek, tesznek. Nyilván tudom, hogy nem teheti meg mindenki, de azért na. Egyébként jobban belegondolva a saját családomból is én vagyok az egyetlen, aki aktívan járt tüntetésekre. Mondjuk legalább azt elmondhatom, hogy a napi politika mindig is téma nálunk a szűkebb és tágabb családomban is. Vannak véleménykülönbségek (néha elég sarkosan), de olyan, aki homokba dugná a fejét, olyan azért szerencsére nincs sok.

Ahogy írom ezt a bejegyzést, úgy kell sorról sorra szembenéznem azzal, hogy a családomban mégiscsak bőven van, aki struccpolitikát folytat. Sőt, a barátaim között is akad ilyen. Sőt, olyan családtagom is van, aki kanyar nélkül bekajálja, amit a kormány a tévében összehord. Mondjuk szerencsére legalább barátom nincs ilyen. Persze ez se véletlen, az ilyen emberekkel nem tudunk barátok lenni. :D

Azért engem ez az egész bosszant. Ez a homokba dugom a fejem attitűd. Merthogy nekik még nem fáj, inkább nem vesznek róla tudomást. A könnyebb utat választják. Ès amúgy rossz ezt látni, mert ez a hozzáállás is csak eteti a rendszert. Ez nem felelős állampolgárság. (Arról nem is beszélve, hogy a valóság előbb-utóbb úgyis bekopogtat.)

Ès különösen rossz ezt látni olyannál, aki régen nem így állt hozzá, de kiábrándult, befordult, bevette a leszarom tablettát és teljesen beszűkült. Pedig régen milyen jókat tudtunk beszélgetni aktuális közéleti meg politikai dolgokról (is). Ìgy múlik el a világ dicsősége...

Bárki kérdezi, hogy megbántuk-e a kiköltözést, én mindig olyan bizonytalanul válaszolok. Mert nekem a legtöbb esetben nem sikerül elvonatkoztatnom a veszteségektől, a nehézségektől. Èn nem tudok egyértelmü választ adni arra, hogy itt jobb-e vagy otthon. Más. Nagyon sok tekintetben más, és egyáltalán nem feltétlenül jobb ez a másság.

DE.

Mert persze van egy de. Ha nem jöttünk volna ki, ha 2 évvel ezelött úgy döntöttünk volna, hogy nem futunk neki ennek a kísérletnek, akkor abban biztos vagyok, hogy most erősen ostoroznám magam, hogy miért is nem tettük meg ezt a lépést. És lehet, hogy meg tudnám magam győzni, hogy jól van ez így, de a jelen politikai helyzetet látva egész biztosan nem lennék nyugodt. Ostoroznám magam, hogy mi a fenéért mondtam nemet.

De nem mondtam nemet. Itt vagyunk. Ahol nem neveznek engem poloskának, ahol kimehetek szabadon a pride-ra*. Talán jobb lesz itt. Majd kiderül. De az egyre inkább látszik, hogy Magyarországon nekem egyre rosszabb lenne.

*2014 óta egyfolytában, minden évben készülök kimenni a pride-ra, de ez eddig minden évben meghiúsult rajtam kívül álló okok miatt. Talán 2025 az én évem lesz. :D

A minap beleszaladtam a hírbe, hogy a Heim Pál Gyermekkórház kapott adományba wc papírt, szappant és kézfertőtlenítőt. Mondjuk a hír azért lett hangos, mert a kórház úgy állította be, hogy a teli raktárba érkezett a tkp. felesleges adomány.

A dolog több kérdést is felvet, de most maradjunk annál, hogy mi a bánatnak nincs kitéve a váróba wc papír és szappan, ha amúgy tele a raktár??

És még erre is érkezett válasz a hölgytől, aki úgy gondolta, hogy megvédi a mundér becsületét. Szerinte ugyanis minden reggel tesznek ki, de csak egyet, mert a gaz betegek és hozzátartozóik ellopják azokat! Skandallum! Nyilván a folyékony szappant is a zsebükben viszik haza...

De nem akarok álszent lenni. Nekem voltak olyan egyetemi (!) csoporttársaim, akik ellopkodták az egyetemi mosdókból a wc papírt, hogy hazavigyek az albérletbe. Nem éltünk nagy lábon, és úgy gondolták, ott fogják meg a pénzt, ahol tudják.

És amúgy itt a gond. Hogy az általános életszínvonal annyira alacsony Magyarországon, hogy én kajak el tudom hinni, hogy valakinek igenis számít, hogy ad-e ki pénzt a budipapírra vagy sem. És ez azért finoman szólva is tragikus.

Németországban azért nem lopják el az amazonos csomagot a küszöbről és azért nagyvonalúbbak (aka jobb fejek) az emberek, mert egész egyszerűen egy bizonyos életszínvonal felett élnek és nincsenek rászorulva, hogy szarrágó módon viselkedjenek.

Bárcsak meg lehetne ugrani ezt otthon is.

Hétfő óta elég komoly sokkban vagyok, nem értem teljesen, hogy hova fognak kifutni a dolgok, és eléggé megijeszt az, hogy milyen irányba mennek.

Hétfő óta próbálok keresni a környezetemben egy fideszes ismerőst, akivel lehetne beszélgetni, de (sajnos/szerencsére) nem futottam bele senkibe se a valóságban, se a virtuális térben.

Aztán ma délelőtt egy távoli egyetemi ismerősöm üzenőfalán beleszaladtam egy kommentbe, miszerint az ütőképes ellenzék nem lehet balliberális, és akinek ezt magyarázni kell, az idióta. Gondoltam, megkérdezem a fiatalembert, hogy mégis mit ért balliberális alatt (hozzátéve, hogy remélem, hogy attól, hogy a szó szerinte való értelmezése után tudakozódok, még nem kerülök az idióta besorolás alá). Távoli ismerősöm megérezve a konfliktus előszelét gyorsan privát beszélgetésre buzdított minket még azelőtt, hogy a srác válaszolt volna nekem.

És milyen jó is volt, hogy privátan folytattuk le a diskurzusunkat. Így a nézetkülönbségek ellenére nem egy "arctalan" kommentelő állt szemben egy másikkal, hanem két felnőtt, értelmiségi ember beszélgetett át egy egész vasárnap délelőttöt. Én leginkább kérdeztem és hallgattam. Nem akartam meggyőzni őt az én oldalamról. Sokkal inkább érdekelt az, hogy egy alapvetően nem műveletlen, értő felnőtt ember mit is lát pontosan a fideszben. Egyébként ő azt látja, hogy a kommunistákkal szemben a fidesz megoldotta az államháztartás hiányt, Magyarországot előnyösebb pozícióba hozta adósként, fejlesztett az egészségügyön és az oktatáson, és tökéletes külpolitikát folytat. Szerinte a rezsicsökkentés is a jó gazdálkodás eredménye, nem pedig valami, amiért még súlyosan megfizetünk. Szerinte a korrupció megbocsátható (csakúgy mint minden más) a nagyobb jó érdekében. Pénztáros Lőrinc (ezt ő fogalmazta így) szerepe pedig, hogy magyar kézben összpontosuljanak nagyberuházások, és így a külföldi befektetők nem tudják kilopni a pénzt. Természetesen zsidózott is (megkértem, hogy ezt ne tegye), és hisz abban, hogy a világot vadkapitalista zsidók irányítják, akik csak a pénzre és hatalomra éheznek, és akik ellen harcolnunk kell. Hogy ezeknek fizetjük a telefonszámlát és az áramot is. Mondtam neki, hogy szerintem leegyszerűsíti a dolgokat. Nem mondtam neki, hogy szerintem bedől egy nagyon leegyszerűsített ellenségkép gyártásnak.

Kérdeztem tőle, hogy mit gondol a figyelő soros listájáról. Még nem hallott róla, de szerinte akinek soroshoz köze van, az eladta magát, hazaáruló, és mint ilyen, lámpaoszlopon kéne lógnia, de sajnos demokráciában élünk... -- mondta még.

Én a beszélgetés végére arra jutottam, hogy pár dolognak utána kell néznem. Pl. hogy amilyen pénzeket orbán a parlamenti felszólalásában (amit a srác küldött át nekem youtube-on) emlegetve az oktatásra és egészségügyre fordított, azok ténylegesen mire mentek el. Aztán azt sem ártana átfésülni, hogy mikor és hogyan került soros györgy a fidesz ellenségképébe. Azt hiszem, talán ezeken a pontokon meg lehetne fogni a dolgot.

Ha még esetleg újra beszélnénk a sráccal, akkor szeretettel ajánlanék figyelmébe utópiákról szóló könyveket, csak hogy értse, hogy a "sajnos demokráciában élünk" mitől is óvja meg.

Egyébként teljesen higgadt, abszolút fegyelmezett és egészen jó hangulatú beszélgetés volt, ami talán részben annak köszönhető, hogy nem akartam őt meggyőzni semmiről, mivel sokkal inkább a véleménye érdekelt. Jó lenne, ha mindkét (vagy inkább mind a sok) oldal képes lenne csak kérdezni és hallgatni néha.

Komolyan mondom, honatyáinknak gőze sincs róla, hogy mit is takar ez a pár szó.

Néhány sornyi csemege a mai parlamenti felszólalásokból. Természetesen mind férfiak szájából hangzott el.

Visszafelé haladunk az időben, az előző kormányok hibája (!), hogy az oktatás szétverésével rossz női mintát állítottak a felnövő generációk elé, s ez az oka a családon belüli erőszaknak. A megoldás? Szüljél 4+ gyereket.

Üzenném a honatyáknak, hogy csináljanak ők 4 gyereket. Éljenek meg havi 47 ezerből. Találjanak állást 4 gyerek mellett, mellyel el is tudják tartani őket. Látogassanak el olyan emberekhez, akik tudják, tényleg tudják, hogy mi is az a családon belüli erőszak. Ezt nem lehet "példamutató házasságok"-ról szóló kormányzati pályázatokkal orvosolni. Mondhatnám, hogy bárcsak megtapasztalnák a saját bőrükön, de ezt én nekik sem kívánnám...

Inkább száradjon le a tökük.

Új alkotmányunkba (jajpárdon, alaptörvény) tervezik beleszőni ezt a hangzatos mondatot: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

A HVG ezután azt feszegeti, hogy egy ilyen kijelentés az alkotmányban nem vonja-e magával az abortusz-törvény megváltoztatását. Én tényleg csak őszintén tudom már remélni, hogy kedves hazánk nem követi el azt a baklövést, hogy megtiltja az abortuszt honpolgárainak.

Mert persze, hogy énis elítélem azokat, akik a fogamzásgátlás egy alternatívájaként kezelik az abortuszt, mégis nagyon komolyan abortusz pártinak gondolom magam már elég régóta. Értem én, hogy az a magzat egy élet, és hogy egy életet vesz el önkényesen az, aki elveteti a babáját. -- DE: Annak az élete nem számít, aki tizenévesen arra kényszerül, hogy felneveljen egy gyereket? Akik az abortusz ellen vannak, azok komolyan nem tudják elképzelni azt az élethelyzetet, amibe ők bizony nem szülnének a világra egy babát?

(Ja, jussanak eszünkbe olyan apróságok is, mint hogy az óvszer nem nyújt 100%-os biztonságot és hogy 3 havi fogamzásgátló tabletta bizony 10.000 forint fölött van. Kedves honatyáinknak persze eszébe sem jutnak ilyen apróságok - révén ők pasik..)

Látszik, hogy ezt a törvényt is férfiak akarják meghozni...

Oké. Beléptem, hogy írjak egy bejegyzést, de a főoldalról elolvasva egy posztot totál elfelejtettem, hogy én miről is akartam írni... Inkább leírom, mi jutott helyette eszembe.

Ez már a harmadik blog, amibe belefutok naivan és a (tealjashazaáruló)gyerehaza(derögtön).org fantasztikus tíz pontjára reagál. Minden szavukkal együtt tudok érezni a kedves blogolóknak. A 10 pont írója szerintem főleg irigy. Aztán másodsorban fűtik még olyan érzelmek, amiket ő hazaszeretetnek nevez, szerintem meg "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás.

Én itthon vagyok és vajmi kevés esélyem van elmenni innen. Magyar szakos (na erre mondja valaki, hogy nem "magyar"!) diplomával talán ez nem is olyan nagy csoda. A kilátásaim nem túl fényesek. Jó esélyem van mondjuk minimálbéren vagy munkanélküli segélyen nyomorogni. És természetesen nem a szakmámban elhelyezkedni. De nem büdös a munka és morgásért nem adnak kenyeret. Szóval majd lesz valami. De azoktól, akik elmehetnek innen és megpróbálhatják máshol is, azoktól én bizony nem sajnálom a lehetőséget. Tudom, hogy külföldön sincs ám kolbászból a kerítés - unalomig ismételgetett frázis - de nem Magyarország az egyetlen hely, ahol élni lehet. Inkább dögöljön meg a szomszéd disznója és legyen kolbászból a kerítés - ott is, itt is.