Holdvilág

Mostanában sikerült többször is egymásnak feszülnünk a fiammal. Elképesztö látni egy-egy veszekedés hevében azt, ahogy ugyanazzal a mély meggyözödéssel, indulattal és temperamentummal reagál, ahogy én. Ahogy állunk egymással szemben és kiabálunk, gesztikulálunk és haragszunk.

SirM a múltkor dobozba zárt forgószélhez hasonlított minket. Azt kell mondjam, találó a hasonlat. Nem pontosan úgy, ahogy mondjuk egy izgága emberre mondják. Mi nem vagyunk igazán izgömozgók. Ez az egész nem mozgásban nyilvánul meg, hanem egy feszítö belsö feszültségben, amit nem is olyan egyszerü maszkolni.  Egyfajta belsö örvény van bennünk, amit alapvetöen nehéz kordában tartani, pláne normál keretek között lecsatornázni.

Kutyasok munkám van abban, hogy ezt a lehetö legkevésbé lássák mások. Maki meg koránál fogva pláne nehezebben boldogul vele. Lehet ezt az energiát jól is felhasználni, csak az nehéz. Sokkal nehezebb mint szabadjára engedni a vita hevében.

Akik láttak már minket egészen közelröl, azok tudják miröl beszélek.

Ezt meg csak így itt hagyom:

Az a nyári olyan jópofa volt, hogy kedvem támadt egy téli session-re is. Remélhetőleg ugyanolyan jó érzés lesz visszaolvasgatni ezt is.

1. Tök jó érzés volt azzal nyitni ezt az adventi időszakot, hogy elkészítettem az idén is a szokásos cetlis naptárat Makinak. De az idén készültem L-nak is: fényképet küldök neki minden nap az elmúlt egy évünkből. Ès ami az idén a legnagyobb örömet és megelégedést hozta: csináltam egy naptárat SirM-nek is. 19 boríték, bennük fényképek, a hátoldalakon pedig gondolatok. Minden borítékra egyedi kalligráfiával írtam rá a számot. Òrákig dolgoztam rajta még vasárnap éjjel, miután SirM már elment aludni, hogy meglepetés legyen reggel. Nagyon megleptem és nagyon jól esett neki a gesztus. Nekem meg olyan jó volt látni az örömét. :)

2. Annyira élvezem, hogy olvashatok. Mióta megvan a Kindl, sokkal többet tudtam olvasni, mert könnyü magammal vinni, és mert éjjel lámpa nélkül is tudom használni.

3. Egyre jobban megy a német (még ha nem is elég jól). Pl. a múlthéten felhívott egy kolléganő. Az ágyból ugrasztott ki, mert éppen home office-oltam. Ès mindezek ellenére felvettem, megbeszéltem vele, hogy 10 perc múlva visszahívom, és aztán visszahívva lebonyolítottunk egy sikeres telefonbeszélgetést németül, aminek a 90%-át értettem. Iszonyú büszke voltam magamra.

4. Jó hangulatú ebéd Magnusszal és a kolléganőkkel. + Vettem jegyet a jövőheti koncertre. :)

5. Tegnap Maki a délutáni alvás után átbotorkált a nappaliba és ahogy félálomban állt ott, megláttam egy pillanatra, hogy milyen kamasz lesz belöle. :))

6. A karácsonyi koncert nagyon szép volt. Meg is könnyeztem, mikor a Csendes éj-t énekelték. (Fúú, és Mashanak micsoda egy latin lover férje van! :D )

7. Karácsonykor társasozni a sógornőmékkel és utána még órákig beszélgetni a konyhában (miközben vagy ötször elindultunk lefeküdni).

8. Hangfelvételeket csinálni arról, hogy a szüleim sztoriznak.

9. Elolvasni a Nagymamám magyaráz c. könyvet.

10. Olyan jó volt, hogy végül nem csak a családdal, de a barátokkal is mind tudtam találkozni ebben a két hétben otthon. Még ha csak egy icipici időre is.

11. Zsófiékkal társasozni és röhögni a szőnyegen ülve.

12. Hazajönni Cicuhoz, aki azóta teljes matrica.

13. Egész jól sikerült az év első munkanapja.

14. Ma nemcsak hogy sikerült megoldani egy ticketet, de Andrea invitálására lementem pingpongozni, és minden előzetes félelmem ellenére iszonyú jól éreztem magam. :) Lógott a nyelvem a 1,5 óra végére, de mostantól minden pénteken pingpong lészen.

15. Szombat este végre itt is esett egy kis rendes hó. Ùgyhogy fogtam Makit vacsora után és még lementünk szánkózni. Annyira gyönyörü volt.

16. Vasárnap is majdnem az egész napot szánkózással töltöttük. Kellett ez a kis lelkemnek.

17. Mostanában olyan jó együtt ebédelni meg beszélgetni a kollégákkal. :)

18. Az igazán boldoggá tett, mikor Andrea elmesélte a többieknek, hogy nagyon örül, hogy mentem pingpongozni a múltkor, mert azt a sok kompetitív energiát, ami amúgy jellemzö ezekre az eseményekre, azt annyira szépen oldotta az, hogy én mennyire vidám voltam, meg hogy a játék öröméért csináltam az egészet, és hogy ezzel mennyire megváltoztattam mindenki hangulatát. :))

19. Tegnap úszáson amíg Maki bent volt, összecimbiztem egy 2 évesforma kiscsajjal. Apukája bement segíteni a bátyjának, de a kicsi nem annyira akart egyedül kint maradni az öltözöben, úgyhogy bevetettem magam. :D A végén még mesét is olvastam neki, fater meg borzasztóan hálás volt.

20. A második pingpongozás is igazán jól sikerült.

21. Szeretem, mikor Maki magyar iskolában van. Olyankor mindig van egy jól struktúrált és mégis laza szombatunk.

22. L. vasárnap, miután letettük a telefont, még rám írt, hogy szeretne velem külön is beszélni. <3 Be akart számolni a kis crusháról. Annyira cuki.

23. Pénteken együtt vacsiztam Sandrával és Elaine-nel. Jó érzés volt, hogy simán váltogattunk az angol és a német között.

24. Voltunk megint táncolni, most 90-es évek buli volt és annyira jóóóóó volt!

25. L-val tök jó hangulatút telefonáltunk. Volt érdekes beszédtémánk, nem csak a hanyast kaptál körül forgott a beszélgetés. Rendesen sajnáltam egy óra után, hogy máris el kell köszönni.

26. Apával "együtt" néztük az AFC döntőt. Jól megbeszéltük, hogy milyen egy uncsi meccs volt. :D

27. Végre nem fáradtam el a nyelvsulira. Egészen energikusan végig tudtam tolni. Figyeltem, beszéltem, értettem. Fog ez menni.

28. Andreaval átbeszélgetni az egész péntek délelöttöt.

29. Azta, milyen finom fajitast ettem a Hard Rock Caféban!

30. Olyan jó volt hallgatni Maki kacagását a színházban. Annyira beleélte magát az egész darabba. :) (amúgy nagyon jó elöadás volt, az eddigi legjobb - Hotzenplotz)

31. Kisfiam lettlégyen bármilyen nagyfiú, még hajlandó bekucorodni az ölembe. :)

32. Saját ütövel mentem pénteken és schicki Hose tanítgatott, hogy hogyan kell jobban játszani.

33. Amilyen szar volt a szombat, olyan tökéletes volt a vasárnap. Nem keltünk korán, játszottunk, voltunk kincset keresni, társasoztunk, eltöltöttünk egy teljesen eseménytelen, nyugodt napot együtt.

34. Volt egy igazán busy csütörtököm. Úgy éreztem, mindenki engem akar. Szociálisan nagyon jó érzés volt, de a nap végére teljesen kimerültem mentálisan. Mikor SirM-nek részletesen elmeséltem a napomat, azt mondta, nagyon büszke rám, hogy így megtaláltam a helyem a közösségben. És ez nagyon jól esett.

35. Végre megtört a jég pingpongon és a nagyon szigorú duci sráctól is kaptam egy mosolyt. Háh, lassú víz partot mos. :)

36. Jajjj, G. barátom küldött nekem valami emailben, ami annyira mérhetetlenül kedves dolog volt.

37. Szombaton elmehettem egyedül shoppingolni. Mondjuk azt nem tudtam venni, amiért valójában mentem (kabátot és cipöt), de így is vettem magamnak tök jó kis cuccokat.

38. Lazy, chilly sunday. A legjobb az volt benne, mikor csak úgy együtt feküdtünk mindannyian az ágyban még kicsit reggel.

39. Anyukámmal telefonáltam egy órát. Jó volt.

40. Mielött kitört az igazi tavasz, még kaptunk 20 centi havat a nyakunkba. Egyáltalán nem bántam, mert gyönyörü volt, és mert mégegyszer el tudtunk menni szánkózni Makival. Összebarátkoztunk egy kisfiúval meg az apukájával és együtt építettünk hóembert is.

41. Eltöltöttünk Katával meg a gyerekekkel egy tök jó napot a Kindermuseumban.

42. Törpi olyan büszke volt magára, hogy megszerezte a Meeresschildkröte jelvényt. Én is nagyon büszke voltam rá. :)

43. Itt volt anya egy hétig. Tartottunk Bridgerton maratont, sokat beszélgettünk, voltunk fagyizni, egy csomót játszott Makival, étterembe is elvittük. :)

-----------------------------------------------------------------

Hát, ez a téli a nyárinál is kicsit karcsúbbra sikeredett, de sebaj. Valószínüleg nem sikerült minden igazán jó pillanatot megörökíteni, de így is jó visszanézni az elmúlt hónapok eseményeire. Talán megpróbálom a tavaszt is.

Tegnap meséltem SirM-nek, hogy úgy ebédeltünk Magnusszal, hogy közben egy szót sem szóltunk. Rendesen le volt döbbenve. Pedig ez elég gyakran megesik velünk.

Aztán az jutott eszembe, hogy azok, akik magyarul ismernek, azok egy olyan embert ismernek, akinek gyakorlatilag be nem áll a szája. Aki akkor is beszél, vagy minimum énekel, vagy narrálja az eseményeket, amikor ez teljességgel fölösleges, hovatovább idegesítö. Például mondjuk társasjátékozás közben. Vagy munka közben. Vagy evés közben. Vagy szó szerint bármikor.

Hozzátenném, én ezeken a csendes ebédeken is mindig beszélek, csak éppen befelé. Megy a fejemben a szöveg folyamatosan (valahol olvastam amúgy nem olyan régen, hogy ezzel nincs ám mindenki így - rendesen le is döbbentem). Ès hogy miért nem szólalok meg? Nagyon egyszerü: mert vagy nem tudom elmondani pontosan ugyanazt, ami magyarul a fejemben van, vagy egyszerüen csak túl fárasztónak érzem összerakni angolul vagy németül ugyanazt a mondatot. Ùgyhogy inkább hallgatok. Èn.

Azért nem teljesen reménytelen az életem, nem kell aggódni. Egyrészt magyarul még böven hozom a formám, másrészt vannak jobb napjaim bent is. Például ma úgy nevettem a fölépcsön, hogy szerintem az egész könyvtár hallotta, hogy nekem jó kedvem van.

Találtam egy ilyen zónát a molyon, és ez most megtetszett, szóval úgy döntöttem, hogy ide fogom gyűjteni az én 100 boldog dolgomat az idén nyáron (oké, megtetszett, de úgy tűnik, nem lesz egyszerű):

1. Befaltam egyedül egy doboz sajtos rudat és közben Grey's anatomy-t néztem.

2. Láttunk reggel egy nyuszit az ablakból. Így azért sokkal könnyebb volt az ébredés.

3. Itt voltak Zsófiáék. :)

4. Megnéztük Neuschwansteint. A szakadó eső ellenére is gyönyörű volt.

5. Felfúrtuk a képeket a falra és most nagyon szép minden. :)

6. Maki szülinapja tök jól sikerült és ő olyan boldog volt. Mint egy beekizett bolha.

7. Lett Disney+ előfizetésem, annyi Grey's anatomy-t nézek, amennyit csak bírok.

8. Csináltam Makival kérdéssort. Végre nem felejtettem el a szülinapján.

9. Kimentünk a tóra és eltöltöttünk egy szuper napot Katával meg a gyerekekkel. Tényleg nagyon chill volt.

10. Az ufo virágom nemcsak új életre kelt, hanem egyre szebb is.

11. Együtt rajzoltunk Makival.

12. Végre olyan jó idő van, hogy amit reggel kimosok, az délre megszárad.

13. A szuperstresszes szervezés ellenére mégis olyan jó együtt lenni Katáékkal. Olyan jó látni a fiúkat, hogy együtt játszanak, mi pedig nyugodtan beszélgethetünk.

14. Mikor Maki mondja, hogy egy "beste Frau" vagyok. (eredetileg bestes Mädchen voltam, de aztán felhomályosítottam, hogy én már nem vagyok kislány)

15. Megcsináltam egy újabb ticketet és Herr L. ezzel nyugtázta: "das passt jetzt ganz wunderbar so!"

16. SirM megdicsérte reggel, hogy milyen csini vagyok. És igaza van. Mondjuk Juls is megdicsérte tegnap előtt, hogy milyen jól nézek ki, pedig akkor épp a szorongás mély bugyraiban dagonyáztam egy farmer-póló kombóban.

17. Végre újra tudtunk tornázni Nikivel.

18. Easy morning csütörtökön (Corpus Christi).

19. Egyedül utazni a vonaton.

20. Bécsben tölteni Nyanyettal a hétvégét.

21. A flohmarkton könyvet venni kicsi pénzért (és a cuki eladó bácsi még engedett is az árból).

22. Egész Bécsben németül kommunikálni a vásárlásoknál.

23. Elmenni az Albertinába és megnézni azokat a festményeket, amikről annak idején rajzórán tanultam.

24. Megismerkedni Jenny Saville művészetével (ótejóég).

25. Belemerülni egy újabb Hamilton kötetbe.

26. Kimentünk Makival a München Pride-ra. Òtejóég, fantasztikus volt!!!!!!!!!!

27. Elmentem a hematológushoz, és mindenki csak németül beszélt, de mégis megértettem mindent és el tudtam mondani amit akartam. Mint egy kompetens felnőtt ember - jó érzés volt, na.

28. Színházban voltunk. Annyira jó volt nézni, ahogy Maki teljesen átadta magát az élménynek.

29. Egy hét Magyarországon.

30. Csodálni a Sagrada Familiát.

31. Élvezni a tengert Barcelonában.

32. Találkozni VKatával.

33. Látni, hogy a gyerekek mennyire élvezik Tibidabot.

34. L-val őszinte és mély beszélgetéseket folytatni arról, hogy milyen nagytestvérnek lenni, mást gondolni mint az anyja vagy hogyan tudjuk kezelni a dühünket és a frusztrációinkat.

35. Táncolni Makival őrülten és felszabadultan, és látni azt, hogy ezt ő is elkezdte élvezni.

36. Felszabadulni kicsit a nyomasztó felelősségérzet alól és élvezni a gyerektelen napokat.

37. Bár nem sok kedvem volt Kata nélkül menni, de végül nagyon jól sült el a vacsora Elaine-nel és Janinával.

38. Ellátogatni Ulmba, jókat sétálni, sokat beszélgetni, istenieket kajálni.

39. A fecskék, amik itt köröznek a könyvtár belső udvara fölött, pont az én ablakom előtt is. :)

40. A térképek és a könyvek illata, ami minden bejárós napomon fogad.

41. Mondtam már, hogy milyen szép muskátlijaim vannak az erkélyen?

42. Lehet, hogy ez fura, mert A. épp élete legnagyobb krízisét éli, de valahol mégis olyan jó, hogy nem eltávolodunk ebben az egész helyzetben, hanem még közelebb kerülünk.

43. Egyedül oldottam meg egy problémát, amit se M., se W. nem tudott. Nyilván segített benne chatgpt barátom is, de olyan büszke vagyok magamra!

44. Jó volt Katával meg a gyerekekkel bandázni a parkban még Muki nélkül is.

45. Olyan jól esett, hogy miután egy fullos nap végén hazaestünk, SirM magától felajánlotta, hogy segít összehajtogatni a ruhákat - és nem hagyta, hogy elhárítsam, hanem tényleg segített.

----- basszus, már csak 10 nap van a nyárból és én még a felénél se járok ennek a listának -----

46. Ez még kimaradt korábbról, de nagyon jó volt együtt ebédelni Nikivel meg Gerivel és felnőtt módon beszélgetni. (és bár ez nem tesz kimondottan boldoggá, de eléggé hiányoznak az együtt töltött hétvégék, és jó érzés volt, hogy ezt nem csak én fogalmaztam meg, hanem Geri is)

47. Tök jót vacsiztunk az Arabeskben a csajokkal. Nagyon finom volt a kaja és jókat beszélgettünk arról, hogy hogyan éljük meg az anyaságunkat. Meghát egy csomót nevettünk. És okítottuk a két au-pair lányt arról, hogy milyen is az élet anyaként. Igazi női energiás este volt. :)

48. Már több napi munkám bennevan, de egyre jobban látszik, ahogy folyamatosan alakítom Muki szobáját. Tetszik, hogy egyre rendezettebb, átláthatóbb.

49. Nagyon szeretem a csütörtök reggeli telefonjainkat Zsófiával. :)

50. Tök jó érzés olvasni megint a Harry Pottert. Pedig németül sooooookkal lassabban olvasok, és ebből kifolyólag sokkal lassabban is haladok.

51. Lehet, hogy a mentális jobbanlétem jele, hogy sokkal több blogposzt született idén, mint az ezt megelőző sok évben?

52. Először az volt a terv, hogy hétvégén moziba megyünk, de aztán ez múzeummá változott. És milyen jó volt!

53. A világ legnagyobb természetességével capuccionot inni és sütit enni a múzeumban tök jó érzés. Privilegizált helyzetben vagyok, tudom én.

54. A lényem azon része, amelyik szereti a rendezett tereket, most nagyon éli, hogy pakolászok az egész lakásban.

55. Kinyomtattam egy csomó új fényképet és vettem egy sapkát Mukinak.

56. Kidekoráltam az új fényképekkel a lakást. :)

57. Niki megdicsért, hogy milyen kitartóan tornázok még úgy is, hogy nagyon szarul vagyok.

58. Elmentem az angiológushoz, akivel csak németül beszéltem, és aki nagyon kedves volt és mindenben segített.

59. Rájöttem, hogy ha németül nézem a sorozatomat, akkor az nagyon megdobja az agyamban a németül tanulást.

60. Simán lement az út Budapestig.

61. A sógornőmék befogadtak magukhoz.

62. G. barátommal sétálni, venni egy csomó könyvet, együtt ebédelni, esőben beszélgetni a meleg szobában.

63. Vettem egy új Tisza cipőt.

64. BNikivel kibeszélni, hogy milyen az élet.

65. Csajos vacsi a Kertben sooooook nevetéssel. :)

66. Késő éjjelig beszélgetni még a sógornőmékkel.

67. A.-val és a szupercuki kisfiával tölteni a délutánt.

68. Zsófiáéknál lenni, nevetni, hagyni, hogy törődjenek velem.

69. Lujzit abajgatni, sétálni vele a Nagyerdőn.

70. Végre találkozni Mukival.

--------------------------------------------------------------------

Èn most itt lezárom a nyarat. Bár nem sikerült száz dolgot felsorolni, de ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna a nyár. Sőt, ez egy nagyon jó kis nyár volt, tele sok-sok élménnyel, értékes pillanattal. Ès nagyon hamar el is telt. Most még eltöltünk pár átmeneti napot Magyarországon, de úgy, hogy én közben dolgozok. Aztán jövőhéten irány haza, kezdődik az utolsó óvodai év.

AV Freron, akit követek facebook-on, ma kiposztolta, hogy a lánya a saját pénzéböl a saját bankkártyájával elsőként egy táskát vett. És ez a kis szösszenet sokakban ébresztett kedves emlékeket az első fizetésünk elköltéséről. Bennem is. :)

Nem volt minden első fizum emlékezetes. Az USA-ban megkeresett első fizetésemre emlékszem ugyan, de hogy mit vettem belőle, arra nem. Valszeg csupa praktikus holmit. Aztán a PG-nel való munkámért kapott első fizetés sem maradt emlékezetes. Az utána következő rémséges helyre meg gondolni se szeretek.

Az első IT-s melómat viszont megünnepeltem, erre határozottan emlékszem. Hallgattam Pharrell Williamstől a Happy-t és vettem magamnak egy pulcsit a BP Shop Macskafogós kollekciójából, amin az áll, hogy "Bitch please". A mai napig megvan és a mai napig szoktam hordani. Arra emlékeztet, hogy képes vagyok nehéz helyzetekben is helyt állni és magas léceket is megugrani.

A következő ilyen mérföldkő, amiről úgy gondoltam, hogy szintén érdemes megemlékezni, az az első németországi munkahelyem. Itt az első fizetésemből megvettem a 7 Harry Potter kötetet németül, díszkiadásban. Mert úgy éreztem, hogy megérdemlem, és mert ez egyúttal egy hasznos dolog is, egy örök érték.

Jó érzés ezekre a tárgyakra nézni és visszaemlékezni a diadalittas pillanatokra, amikor azt éreztem, hogy valamit jól csináltam és most ezért learathatom a babérokat.

Még úgy is jó érzés, hogy tudom, mennyire pici lépések ezek valójában, mert a hegycsúcsokról mindig újabb völgyek és hegyek látszanak csak.

Leesett az első hó, én pedig úgy tanultam anyukámtól, hogy az első hóban meg kell fürödni, hogy az ember szép legyen. Úgyhogy miközben kitakarítottam Józsit (a robotporszívót), az erkély párkányán lévő hóban szépen meg is mosakodtam ahogy azt kell.

De azért nem hagytam ki a sétát sem a hófödte Városligetben. Közben végig rád gondoltam, magamban énekelgettem, és még egy hóembert is csináltam neked. :) Ez az első hóesésed. Remélem, te is annyira fogod szeretni, mint én.

Próbálok nem gondolni semmire. Amikor mama meghalt, akkor csak arra tudtam gondolni, hogy már semmi sem lesz többé ugyanolyan. Ő volt az első igazán közeli hozzátartozóm, akit elvesztettem.

Most nem akarok gondolkodni. Folyamatosan blokkolom az összes olyan dolgot, ami csak egy kicsit is emlékeztet rá. Amikor szembejött egy néni, akinek ugyanolyan botja volt, akkor elfordultam. Miközben mama sírt a telefonban, én belül ordítottam, de nem bírtam sírni. Nem bírok emlékezni, mert az most annyira fájna, hogy az teljesen parttalan lenne.

Még írni sem bírok róla.

Gyerekkoromban meg voltam róla győződve, hogy nekem színésznőnek kell lennem. Hogy filmekben a helyem, mert bele tudom élni magam mások szerepébe, mert el tudom hitetni.

Aztán persze akartam én bálna kutató, nővér, orvos meg tanár is lenni. Egyik se lettem. Mégis úgy érzem, hogy talán a színésznőt sikerül legjobban hoznom. Amikor épp nincs az arcomra írva, hogy mit is gondolok, amikor sikerül tökéletesen a felszín alá nyomnom a rossz érzéseimet, a félelmeimet, a fájdalmamat, a szorongásomat - na akkor hozom leginkább. És az embereknek az a benyomása, hogy én milyen mosolygós, időnként barátságos, segítőkész, érdeklődő, káromkodós, indulatos ember vagyok. De azt egyik se mondaná, hogy rémült vagy bizonytalan.

Ez a tettetés segít a felszínen maradni. Nem voltam sose híve az önsajnálatnak (még ha néha jól is tud esni), és minden erőmmel kerülöm az áldozat szerepet - és ebben ez segít. Amíg úgy teszek, mintha akár okés is lehetne minden, addig nem veszek tudomást arról, hogy egy kicsit sem az. Egy kicsit se okés.

Aztán úgyis kihúzom magam ebből is. Mint mindenből.

Jóból és rosszból egyaránt.

Hétfő óta elég komoly sokkban vagyok, nem értem teljesen, hogy hova fognak kifutni a dolgok, és eléggé megijeszt az, hogy milyen irányba mennek.

Hétfő óta próbálok keresni a környezetemben egy fideszes ismerőst, akivel lehetne beszélgetni, de (sajnos/szerencsére) nem futottam bele senkibe se a valóságban, se a virtuális térben.

Aztán ma délelőtt egy távoli egyetemi ismerősöm üzenőfalán beleszaladtam egy kommentbe, miszerint az ütőképes ellenzék nem lehet balliberális, és akinek ezt magyarázni kell, az idióta. Gondoltam, megkérdezem a fiatalembert, hogy mégis mit ért balliberális alatt (hozzátéve, hogy remélem, hogy attól, hogy a szó szerinte való értelmezése után tudakozódok, még nem kerülök az idióta besorolás alá). Távoli ismerősöm megérezve a konfliktus előszelét gyorsan privát beszélgetésre buzdított minket még azelőtt, hogy a srác válaszolt volna nekem.

És milyen jó is volt, hogy privátan folytattuk le a diskurzusunkat. Így a nézetkülönbségek ellenére nem egy "arctalan" kommentelő állt szemben egy másikkal, hanem két felnőtt, értelmiségi ember beszélgetett át egy egész vasárnap délelőttöt. Én leginkább kérdeztem és hallgattam. Nem akartam meggyőzni őt az én oldalamról. Sokkal inkább érdekelt az, hogy egy alapvetően nem műveletlen, értő felnőtt ember mit is lát pontosan a fideszben. Egyébként ő azt látja, hogy a kommunistákkal szemben a fidesz megoldotta az államháztartás hiányt, Magyarországot előnyösebb pozícióba hozta adósként, fejlesztett az egészségügyön és az oktatáson, és tökéletes külpolitikát folytat. Szerinte a rezsicsökkentés is a jó gazdálkodás eredménye, nem pedig valami, amiért még súlyosan megfizetünk. Szerinte a korrupció megbocsátható (csakúgy mint minden más) a nagyobb jó érdekében. Pénztáros Lőrinc (ezt ő fogalmazta így) szerepe pedig, hogy magyar kézben összpontosuljanak nagyberuházások, és így a külföldi befektetők nem tudják kilopni a pénzt. Természetesen zsidózott is (megkértem, hogy ezt ne tegye), és hisz abban, hogy a világot vadkapitalista zsidók irányítják, akik csak a pénzre és hatalomra éheznek, és akik ellen harcolnunk kell. Hogy ezeknek fizetjük a telefonszámlát és az áramot is. Mondtam neki, hogy szerintem leegyszerűsíti a dolgokat. Nem mondtam neki, hogy szerintem bedől egy nagyon leegyszerűsített ellenségkép gyártásnak.

Kérdeztem tőle, hogy mit gondol a figyelő soros listájáról. Még nem hallott róla, de szerinte akinek soroshoz köze van, az eladta magát, hazaáruló, és mint ilyen, lámpaoszlopon kéne lógnia, de sajnos demokráciában élünk... -- mondta még.

Én a beszélgetés végére arra jutottam, hogy pár dolognak utána kell néznem. Pl. hogy amilyen pénzeket orbán a parlamenti felszólalásában (amit a srác küldött át nekem youtube-on) emlegetve az oktatásra és egészségügyre fordított, azok ténylegesen mire mentek el. Aztán azt sem ártana átfésülni, hogy mikor és hogyan került soros györgy a fidesz ellenségképébe. Azt hiszem, talán ezeken a pontokon meg lehetne fogni a dolgot.

Ha még esetleg újra beszélnénk a sráccal, akkor szeretettel ajánlanék figyelmébe utópiákról szóló könyveket, csak hogy értse, hogy a "sajnos demokráciában élünk" mitől is óvja meg.

Egyébként teljesen higgadt, abszolút fegyelmezett és egészen jó hangulatú beszélgetés volt, ami talán részben annak köszönhető, hogy nem akartam őt meggyőzni semmiről, mivel sokkal inkább a véleménye érdekelt. Jó lenne, ha mindkét (vagy inkább mind a sok) oldal képes lenne csak kérdezni és hallgatni néha.

30 éves vagyok és a közelebbi baráti körömben, akikkel napi/heti kapcsolatot tartok senkinek nincs gyereke.

Senkinek.

Jelenleg részt veszek egy képzésen, ahova 45 és 23 év között változatos végzettségű, korosztályú emberek járnak, és a csoportomban egyetlen embernek van gyereke. Az oktatóink közül egyiknek sincs.

A gimnáziumi osztályunkban 32-en érettségiztünk. A legutóbbi osztálytalálkozó információi szerint mindenkinek van munkája, többnyire "átlagos" középosztálybeli életet élünk. Mindenkinek van diplomája. A mai nappal bezáróan két embernek van gyereke (egy harmadiknak pedig úton van a baba). Tehát van harminckét 30 körüli fiatal, akikből 3-nak van gyereke. Háromnak. Mondjuk házas sincs köztünk túl sok. A fiúk közül kettő, a lányok közül négy.

Ez csak így eszembe jutott a minap, mikor azon gondolkodtam, hogy egy gyerek mennyire változtat meg egy párkapcsolatot. És rá kellett jönnöm, hogy a felmenőimen kívül senkinek a példájára nem tudok tekinteni. Amikor a szabadidőmet szervezem, akkor elég programdús napokat kell elképzelni. Sokszor találkozok a barátaimmal, kocsmakvízre járunk, jógázok, kiállításokat nézünk meg, együtt vacsorázunk, moziba megyünk, színházba, kirándulunk, túrázunk, koncertre megyünk. Rajtunk kívül senkinek sem kell úgy igazítani a programját, hogy abba némi gyereknevelés is beleférjen. És még nekünk is van lehetőségünk olyan napokra szervezni, amikor az anyjánál van a gyerek.

El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet 0-24ben szülőnek lenni. Milyen lehet az, mikor egy mozi is minimum szívességkéréssel kezdődik vagy bébiszittyóval. Mennyire lehet így tartani a kapcsolatot barátokkal, pláne olyanokkal, akiknek nincs gyereke. Hogyan lehet életben tartani egy kapcsolatot, nem belefásulni a mindennapokba, nem totálisan elveszteni a fókuszt egy párkapcsolatban.

Abban sem vagyok biztos, hogy meg akarom-e ezt kockáztatni.