Foglalkoztat mostanában ez a szökőkút-téma. Különösen amióta jómagam is megfürödtem a záróvizsga után az Egyetem előtti példányban. :)
Annyiféle szökőkútba botlottam, ahogy egy kicsit utánabogarásztam a témának. Nekem az első és abszolút favorit az Egyetemi szökőkút, ami a park része és persze köztéri szökőkút is egyúttal. Hagyomány, megkönnyebbült és felszabadult boldogság, melegben való hűsölés - ezeket mind köthetjük a mi kis csodánkhoz.
Akadnak olyanok emberek, aki pénzt dobnak beléjük, hogy szerencséjük legyen, vagy teljesüljön egy kívánságuk. G. barátnőm szerint nem létezik esküvői képsorozat szökőkutas példány nélkül. A Kölni Csokoládé Múzeumban csoki-szökőkút van, amibe ostyákat mártanak, és azokat kóstolgathatják a látogatók. A szobai szökőkútacskák meg csobogók pedig egyeseknek megnyugtató hatásúak, míg másokból vizelési ingert váltanak ki. :P
Apollinaire-t is megragadta a téma (A megsebzett galamb és a szökőkút):
http://www.dia.pool.pim.hu/html/muvek/LENGYEL/lengyel00001/lengyel00025/lengyel00025.html
Ha a fizika szempontjából boncoljuk fel a témát, akkor Héron nevével mindenképpen találkozunk. Az ő elmélete alapján működnek a szökőkutak, de erről ezen a linken több hasznos infó van:
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kibv/0/10346/1
Legyen tehát monumentális parki vagy apró szobai, vízzel vagy csokival folyó, zenélő vagy csobogó, egy a lényeg: van valami rejtélyes vonzalmunk irántuk. :)