Holdvilág

1. Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek
Nagyon sokat lehet tanulni ebből a könyvből a kutyákról, a gyerekekről, az etológiáról. Csányi könnyedén ír ismeretterjesztő szöveget, amit könnyen lehet olvasni.

2. Spiró György: Kőbéka
Nem ez Spiró legsikerültebb könyve, pedig vannak benne kifejezetten jól elkapott szkeccsek. Az egész valahogy mégis szétesik.

3. Miraide Takasi: A macskavendég
Murakamin kívül nem sok japán szerzővel volt dolgom, de úgy tűnik, Miraide is hozza azt a különleges atmoszférát, vagyis ez valami keleti sajátosság lehet. Ebben a regényben nem történik túl sok minden, mégis olyan az egész, mintha valami verset olvastam volna prózában. Magával ragadó hangulata volt.

4. Jennie Melamed: Lányok csöndje
Sok ponton hátborzongató történet egy olyan világról, ahol a nők csak addig hasznosak, amíg szülnek pár gyereket, és ahol a kislányokat arra használják az apák, hogy szexuálisan kielégítsék őket a feleségeik helyett. A regény legértékesebb része, hogy gyereklányok gondolatait és tetteit tudja hitelesen visszaadni.

5. Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Éljen a progresszív fantasy! Modern történet, csetlő-botló figurák. Szeretem az ilyen történeteket.

6. Jojo Moyes: Me before You
Angolul mindigis lassabban olvastam, de a történet könnyedsége segítségemre volt. Ez volt az idei év könnyed olvasmánya.

7. Dan Simmons: Terror
Ez volt az első Simmons regényem, de biztosan nem az utolsó. Eszméletlen jó horror volt. És a regényben az igazi hideglelős borzongást nem a misztikus szörnyeteg váltotta ki, hanem annak a tűpontos leírása, hogy az ember hogyan képes lealjasodni. Több, mint ezer oldal, de simán olvastam volna mégegyszer ennyit is.

8. Erika Johanssen: Tear végzete
Nagyon izgultam, hogy tényleg olyan elcseszett vége lesz-e a sorozatnak, mint ahogy olvastam róla, de hálazégnek erről szó sincs. Tökéletes, a korábbi részekhez maradéktalanul méltó, színvonalas lezárás lett. Ha lehetséges, akkor még a második résznél is izgalmasabban. Az év egyik legjobb könyve.

9. Szabó T. Anna: Senki madara
Ha madarat szeretsz, égbolt légy, ne kalitka. Hogy ez milyen igaz. És az a könyv milyen meseszép. A rajzok és a szöveg tökéletes harmóniája.

10. Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Atwood baromi jó mesélő. Ez a regény pedig nagyon eltalált leírása egy disztópiának. A kötelező happy end pedig csak lebeg a levegőben. Így sokkal könnyebb úgy kezelni, hogy valóságos.

11. Naomi Alderman: A hatalom
Juj, de nagyon nehéz olyan könyvet olvasni, aminek minden szereplője ellenszenves. Nem úgy, mint mondjuk a Candide-ban, ahol érzed az abszurditást. Itt valahol mindenki megnyeri kicsit a szíved, miközben elköveti a hibáit és a maga mocsokságait, amiktől a hideg futkos a hátadon. Vagy egyszerűen csak idegesít, hogy sosincs szerencséjük. Baromi érdekes könyv volt, de szeretni nem tudtam.

12. Veres Attila: Éjféli iskolák
Bizakodó voltam, hogy hozza azt a jó kis nyíregyes atmoszférát, amit az Odakint sötétebb is, de nagyrészt csalódnom kellett. A novella amúgy sem az én műfajom. Volt azért benne néhány, ami tetszett, de nagy rajongó nem lettem.

13. China Miéville: A város és a város között
Na, mostmár azt is tudom, hogy a noir nem az én műfajom. Pedig a világötlet nagyon különleges. De a sztori iszonyú nehézkes volt. Kár érte. Azért adok még Miéville-nek még egy esélyt.

14. Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Atwood baromi jó. Ez még jobb volt, mint a szolgálólány. Bár a beágyazott regénynek nem mindig értettem a funkcióját, de a családregény szál lenyűgözően jó volt. Jövőre jöhet az Alias Grace!

15. Brandon Hackett: Xeno
Sci-fivel való ismerkedésem idei lépcsője Botond regénye volt, ami eléggé tetszett. A xenofóbia amúgy is olyan téma, ami érdekel engem. Olyannyira, hogy kedvet kaptam elolvasni korábbi írásait is. És jövőre a felesége is kijön egy új regénnyel. :)

16. Steven Rowley: Lily és a polip
Ezt a könyvet még D-nak vettem valamikor, de most elhoztam kölcsönbe. És nagyon nem tetszett. Idegesített a végtelenül béna főhős, meg ahogy megpróbálja a homokba dugni a fejét. De az is lehet, hogy csak rosszkor talált meg. Már csak azért is, mert néha be-bevillan pár jelenet a könyvből.

17. Christian Moore: Biff evangéliuma
Juj, de régen készültem már elolvasni ezt a könyvet! És az idén végre megvettem a Szellemlovasban. Könnyesre röhögtem magam rajta. Eszméletlen volt. :D

18. Homonnay Gergely: Az elnökasszony - A bundás választás
Erzsi hozta a szokásos színvonalat. Orvosi váróban való időtöltésnek tökéletes.

19. N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Újra kellett olvasni, hogy a következő két résznél ne az legyen, hogy fingom sincs, hogy mi történt.

20. N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Jujj, de jó kis fantasy ez! Szépen továbbrajzolta a világot, amit az első részben felvezetett.

21. N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Hálazégnek, hogy nem lett csöpögős befejezése. Szerettem ezt a sorozatot. De értem, hogy miért nem vette be sok ember gyomra. Nem egyszerű olvasni. Ez egy okos regény.

22-28. J. K. Rowling: Harry Potter sorozat
Még mindig tökéletes. Always

29. Edit Eva Eger: A döntés
Annyit olvastam róla a NIOK-on, hogy végül bedobtam a kosárba. És mennyire nem bántam meg! Azta, de jó könyv volt. Lázasan izgultam, miközben végig úgy éreztem, hogy segíteni akar rajtam, ha hagyom. Gyanús, hogy nem árt majd újraolvasni.

Még belekezdtem egy harmincadik könyvbe is, de azt végül nem sikerült befejezni. Sebaj, már nem akarom magam ezzel nyomasztani. Végülis a 29 sem olyan rossz. A legjobb könyv idén a Terror és A döntés voltak, de egész biztos, hogy Atwoodtól még fogok olvasni mást is. Meg jövőre jöhet Rowling krimi sorozata is. Könyvekben (is) gazdag 2019-et mindenkinek! :)

Na, túl vagyok egy újabb mozgalmas éven. Kissé extrémen indult, tekintve, hogy a tavalyi szilvesztert két bögre tea és egy halom doboz és zsák társaságában töltöttük a kanapénkon egy üres és félkész lakásban. Mondjuk legalább vettünk két wc deszkát a tescóban, amiknek így ma van a születésnapjuk. :D

Viszont végre kész a lakás. Vannak benne bútorok, képek a falon, könyvek a polcokon. Már asztalunk és székeink is vannak. Vendégeket tudtunk hívni, akiket le tudunk ültetni a kanapéra. Főzhetek a konyhában, ahol elférek, és ahol a spájzban elférnek a befőttek is. Komolyan, mint egy otthon! :)

Ééééééés van CICU! <3
Örökbe fogadtuk Menyus és Raven egykori cicáját, akinek új otthonra volt szüksége. A kis fekete démon pedig jött, és mindenkinek meghódította a szívét. Purrog, nyávog és a lábunknál alszik. Szupercuki.

Az idei évre csak három célom volt, amikből végülis kettőt sikerült megvalósítani, ami nem is olyan rossz arány.

Végigcsináltam a sulit, ami elég kemény volt, de amit nagyon-nagyon élveztem. Tök jó volt tanulni! Úgy éreztem, hogy végre tudom, hogy mit kell csinálnom és képes is vagyok rá. A legjobb eredménnyel végeztem. :)

Mondjuk utána sikerült rosszul leszállnom a kanapéról és összehoznom egy porcleválást, ami hazavágta a közös nyaralásunkat. Nem egészen úgy sikerült így a nyár, ahogy terveztem.

Ebben az évben a legtöbb dolog nem éppen úgy sikerült, ahogy elterveztem. Például egyáltalán nem sportoltam, ha leszámítom a műtét utáni gyógytornát. És a munka dolog sem úgy alakult, ahogy reméltem.

Peru viszont... Ahhhh... Hát Peru csodálatos volt. Felülmúlta minden elképzelésemet. Csodálatosan bátrak voltunk, hogy bele mertünk vágni. Aztán még szuperebbek, hogy nem szerveztük túl a dolgot, hanem spontának voltunk és lazák. Imádtam Dél-Amerikát, és baromi jó utazás volt. :)

-----------------------------------------

És akkor most a tervek 2019-re.

-- Peru kedvet csinált ahhoz, hogy újra nekivágjak a spanyolnak, és most nem adom fel. 2019-ben nekiugrok a nyelvvizsgának is, hogy mikor újra elutazok Latin-Amerikába, akkor még autentikusabban élvezhessem. (nem mellesleg ezzel a bakancslistámon is kipipálnék egy tételt)

-- Sport, és most t_é_ny_l_e_g. Azt hiszem, ezzel az évvel a kellő motivációt is megkapom hozzá. És szerencsére SirM is partner ebben, úgyhogy ketten talán könnyebb lesz betartani.

-- Munka.

-- Megcsináljuk a társasjátékunkat.

-- Újra táncolni fogok. :)

-- Lazább pótanyu leszek.

Boldog 2019-et mindenkinek! :)

Mit is mondhatnék 2017-ről? Nyilván előszöris azt, hogy ezt az értékelést tegnapelőtt még sokkal ihletettebben tudtam volna megírni. Persze, ha épp nem költözök. Az elmúlt egy év nagyrészt amúgy ennek a jegyében zajlott. Hatalmas léptékű lakásfelújítás, rengeteg pakolás (itt is, ott is), és most pedig a költözködés. 2017-ben sok minden történt, például lezártuk a házasságunkat. Hosszan tartó, sokszor egyáltalán nem fájdalommentes procedúra volt, de azt hiszem, egészen felnőttes módon csináltuk végig.

Ha visszatekintek, akkor valahogy mégsem azt látom, hogy milyen nehéz év volt (annak ellenére, hogy azért nem volt hiány nehéz pillanatokban), hanem sokkal inkább azt, hogy milyen sok jó perc volt benne, mennyi boldogság. És mennyi tanulság. Főleg magamról. Egyébként az önmagamról alkotott képem formálódását leginkább azon látom, hogy milyen anya vagyok. Még soha semmit nem találtam ennyire nehéznek, mint gyereket nevelni. És azt hiszem, sokszor fogok még fejjel a falnak menni ebben a témakörben, és lesznek még elhullatott könnyek bőven. Nagyon nem érzem magam otthon ebben a szerepben, és ezt nyilván nem teszi könnyebbé, hogy valójában nem én vagyok az anyja. Ennek ellenére továbbra is minden erőmmel azon leszek, hogy a legjobbat hozzam ki ebből a helyzetből. Miatta és magam miatt is.

Ami a szakmai dolgaimat illeti, hát én még mindig úgy érzem, hogy közel sem állok ott, ahol szeretnék. 2017-ben is történt előrelépés, kipróbáltam magam félállásban egy másik helyen, ennek köszönhetően magasabb lett a fizetésem, és megbecsültnek érezhettem magam sok esetben. Viszont még mindig nagyon nehéz számomra sok feladat, és sokszor érzem a tudásbeli hiányosságaimat.

És most jön az a rész, hogy megköszönöm azoknak, akik nélkül ez az év sokkal-sokkal nehezebb lett volna:

- Először is Tepinek. Minden rosszabb (nem, erre nincs jobb szó) lett volna, ha ő nem olyan amilyen. Olyan higgadt, felnőtt, kedves és tisztességes. Csak remélhetem, hogy 2017-ben már ő is jobb véleménnyel volt kicsit rólam. Higgye el, igyekszem, hogy jobb ember legyek.

- Aztán itt van A., aki a legeslegjobb barát. Az ő támogatása nélkül már biztosan a Dunába ugrottam volna. A legnehezebb pillanatokban is volt egy jó szava, egy zsepije vagy egy ágya. És hihetetlenül hálás vagyok, hogy bármikor hívhattam. Szó szerint bármikor. 2018 a mi évünk lesz! #yearofperu

- A fantasztikus kollégáimnak is örök hála. Bármilyen napom volt is, ők mindig jobb (vagy mégjobb) kedvre derítettek. Velük, mellettük mindig azt éreztem, hogy van egy kis sziget a világban, ahol befogad egy közösség, akik szeretnek és vigyáznak rám.

- A (néha nem is annyira) új barátaimnak. Tudom én, hogy az ilyen felnőtt korban kötött barátságok már sokkal ingatagabb lábakon állnak, mint az olyan vérszerződés jellegűek mint amilyen A-val van, de azért meglepően sok örömöt és segítséget tudnak adni ezek is. Például jópár mozit. Vagy minden hétfő este a kvízt. Vagy a közös nyaralást raftinggal, via ferratával (fú, az de király volt!). Vagy egy kocsit és két segítő kezet a költözéshez. Vagy dobozokat. Vagy egy-egy fuvart. Vagy átbeszélgetett ebédeket. Nagyon jó élmények ezek, amik nélkül sokkal szomorúbb lett volna 2017.

- És ne feledkezzünk meg a többi régi barátról sem. A kislányokról, akikkel a kéthavonta elköltött vacsora mindig feltöltődés. Vagy G. barátom, akinél jobb beszélgetőpartner nincs, ha könyvekről van szó. Vagy G. barátnőm, akivel még akkor is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz az elmúlt évben, ha összesen 3-szor találkoztunk.

- Aztán itt van még a megkerülhetetlen családom is. Akik végül elfogadták, hogy nem az ő normáik szerint fogok élni. És elsősorban itt anyámé a respect. A vele való viszonyom gyökeresen változott meg. Sokkal többször támogat, és ha a gyerekneveléssel kapcsolatban vannak kétségeim vagy kérdéseim, akkor jó érzés, hogy hozzá bizalommal fordulhatok.

- És végül, de nem utolsó sorban: SirM. Neki csak azt köszönöm, hogy van. Mindenestül (igen, a faszságaiddal együtt is). Ajándék.

----------------------------------------------

Lássuk, mi valósult meg a tavalyi tervekből:
- Japán helyett Zugló.
- Ezt a magammal barátkozást asszem egész jól űztem 2017-ben. Nem adom fel most sem, mert vannak itt még feltáratlan szegletek.
- Ez a php dolog egyelőre nem sikerült. Egyelőre!
- Cica sincs. :( A 30 négyzetméter erre nem volt alkalmas.
- Körültekintőbben kezelt kapcsolatok? Háááát. Talán (!) ezt is jobban csináltam már egy kicsit, de azér itt még messze van hova fejlődni.
- A szigetkört még nem bírtam lefutni egyhuzamban, csak a háromnegyedét. De 2018-at ismét kicsit sportosabbra tervezem.

Nézzük a terveket az idei évre:

1.) 2018 Peru éve. Nem érdekel, hány esküvő, várnak ránk az alpakák!

2.) 2018 a tanulás éve lesz. Belevágok a képzésbe, és a tőlem telhető legjobbat hozom ki belőle. Az pedig nem kevés. :)

3.) Mostmár nincs kifogás, hogy kevés a hely, úgyhogy jöhet az idén itthon is a jóga! És persze még némi sport, például futás és biciklizés.

Oké, 20 perce bámulok a levegőbe, mert nem jut eszembe semmi magasztos vagy fennkölt Cél. Lehet, hogy három cél elég egy évre? Lehet, hogy akkor a változatosság kedvéért meg is valósítom őket? :D

Tegyünk egy próbát.