Bővítettem a bakancslistámat (itte van). Mondjuk van pár pont rajta, amit kicsit máshogy látok már. Közel sem élveznek már (akkora) prioritást, bár nem bánnám, ha teljesülnének. Egy évvel ezelőtt még az Oktoberfestre kijutni is csak egy távoli álom volt, most meg délutáni program lett belőle.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a jövő olyan ködös és olyan elképesztő változásokat hozhat, hogy komikus visszanézni bizonyos múltbeli elképzeléseinkre. Inkább előre nézek, kíváncsian.
Szerdán ültem az irodában, zenét hallgattam és dolgoztam, mikor kinyújtózva azt éreztem, hogy ropognak a csontjaim, nyúlnak az ízületeim és olyan jól esik az egész. Gyorsan rákerestem arra a jógastúdióra, amit a múltkor Anyahajó említett. Ritkán jutok ilyen gyors elhatározásra, de akkor úgy döntöttem, hogy csütörtök délelőtt én kipróbálom a jógát.
Gerincjóga, kezdő óra. Aszittem, hogy el fogok késni, de kutyafuttában átöltözve is csak a második érkező lettem. További tizenpár ember szálingózott még be, aztán olyan 5-10 perces csúszással megjött az oktató is és elkezdődött az óra. Furcsa élmény volt. Nagyon izgatott voltam, és eléggé fel voltam pörögve, úgyhogy nekem nem igazán sikerült meditatív és elmélyült állapotba hoznom magam. Ezután az egyetemi tesi keretében felvett gerinctornán megismert gyakorlatokhoz eléggé hasonló nyújtások következtek közel 90 percen keresztül, a végén vagy 10 percnyi meditációval, amibe szintén nehezen tudtam elmélyülni, mert az egyetlen férfi résztvevő hangosan horkolt. :D
Tulajdonképpen azt éreztem, hogy egyáltalán nem fáradtam el. Meg se izzadtam, semmi. Kicsit csalódott is voltam. Valahogy többet vártam az egésztől, annyi lelkes jógarajongó barátom van. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy talán adok még egy esélyt a dolognak.
Aztán felkeltem péntek reggel, és olyan izmok fájtak a testem különféle tájékain (pl. a kulcscsontomnál), amikről nem is tudtam, hogy léteznek. :D Szóval, ha megjön a fizum, akkor azt hiszem, befizetem magam egy 10 órás jógára, mert ezt még érezni akarom.
Ja igen, egy újabb pont kihúzva a bakancslistámról! :)
Ezzel a bejegyzéssel már egy ideje adós vagyok. Már csak azért is, mert egy újabb tétel kihúzása a bakancslistámról. Van mostmár ugyanis egy cicánk. :)
A neve Aszja. Nem, nem tudom mit jelent. Egy ukrán házaspártól fogadtuk örökbe, ők nevezték el. 3 éves, ivartalanított királylány. Cirmos. Cirmog. Hangosan nyávogva "beszélget" mindenkivel, aki hozzászól, vagy aki felé bármilyen közlendője van. A száraztápon kívül nem nagyon eszik mást, bár a kolozsvári szalonnát ma kegyeskedett elfogadni a kezemből. Kedvenc játékai a madzagos (ma már madzag nélküli) egere és a befőttesgumi. Utóbbit odahozza neked, aztán várja, hogy eldobd. Természetesen újra visszahozza. :)
Nekem gyerekkoromba sose lehetett semmilyen állatom, még halaim se. Pedig nagyon vágytam rá (mint minden gyerek). Akkor meg is mondtam anyámnak, hogy ha elköltözök innen, akkor nekem lesz egy macskám. És lett.
Mint a legtöbben, énis kisebb jószágokkal kezdtem. Nevezetesen a hét gyönyörű egeremmel. Egereket nevelni azonban össze sem hasonlítható egy macskával. Az egér terráriumban lakik, csak akkor jön ki, ha kiengeded, és valójában egész jól elvan a saját kis életterében nélküled is. Na egy macska egyáltalán nem ilyen.
Először is Aszja rettenetesen félt, mikor elhoztuk. Egy napig ki sem jött az ágy alól. Még az alomra sem. Ennek nyilván az lett a következménye, hogy mikor már nagyon kínozta a szükség, akkor ott végezte a dolgát, ahol éppen érte. Én meg sírtam. Nem azért, mert fel kellett takarítani, hanem mert úgy láttam a cicánkon, hogy nem érzi biztonságban magát, hogy nem jó neki itt. Aggódtam a kis cirmos seggéért. Aztán kialakult egyfajta rend, mindenki szép lassan hozzászokott a másikhoz.
Igazából azt akartam megírni, hogy cicával élni mennyire különleges élmény számomra. A macskának ugyanis saját egyénisége van. És igényei, amikhez igazodnunk kell. És már nem üres a lakás sose. Aszja betölti a jelenlétével. Bújik. Dorombol. Vagy egyszerűen csak lefekszik a lábamhoz és jelen van. Furcsa érzés, hogy mindig van kihez szólni. Furcsa, de jó érzés. Aszja mindig mosolyt csal az arcomra. Én azt hittem, hogy a macskatartás túl van hype-olva, azért mégsem egy hűséges kutyáról beszélünk, aki vár rád és nélküled elveszett. De már értem a macska gazdikat. Nem az a lényeg, hogy vár-e az ajtóban, mikor megérkezel (mellesleg vár), hanem hogy valamiféle kötődés alakul ki, ami mindkettőtöknek jó. :)
Még soha, de soha nem álltam legelöl eddig egyetlen koncerten sem. De ez... ez egész egyszerűen fantasztikus volt! Nincsenek is rá igazán kifejező szavaim. Teljesen megérdemelten került fel a bakancslistámra, és most a legnagyobb örömmel pipálom ki. :)
9. Elmenni egy Dream Theater koncertre.
Már régebben eszembe jutott, hogy milyen jó lenne írni egy bakancslistát. Mint mikor azt mondtam M-nek, hogy nem akarok úgy meghalni, hogy sose csókolt meg (de persze úgy fogok). Aztán sokáig fogalmam se volt, hogy mi kerülhetne fel egy ilyen listára. De mostanában sok dolog történt, amiktől odáig jutottam, hogy igenis vannak dolgok, amiket olyan jó lenne még.. amiket érdemes eltervezni.
Szóval íme egy tetszőlegesen bővíthető lista, amiről persze leginkább azért van, hogy minél több tételt kihúzhassak róla.
1. Kipróbálni a jógázást. (erről itt)
2. Még (legalább egyszer) elmenni rúdtáncolni.
3. Megtanulni legalább középfokon spanyolul.
4. Elmenni Izlandra.
5. Megnézni Grúziát.
6. Nyaralni Isztambulban.
7. Körbebiciklizni a Balatont.
8. Egy cica. (róla itt)
9. Elmenni egy Dream Theater koncertre. (erről itt)
10. Kimenni a frankfurti könyvvásárra
Teljesen megvalósítható célok. Lehet, hogy írnom kellett volna valami olyat is mint "30 éves koromig megtanulni gitározni"?
***
Már néhány nappal ezelőtt megírtam ezt a bejegyzést. Valahogy most kevésbé érzem magaménak, mint akkor, de törölni sajnálom, azt meg még megsaccolni sem tudom, hogy mikor lesz újra "aktuális". Úgyhogy inkább kiteszem most.
