Holdvilág

Tegnap G. barátom egy nagyon kellemes kis kávézóba vitt el. Az egész helynek volt egy megkapó kávéház hangulata. Nagyon tetszett.

Mikor beléptünk, rögtön kiszúrtam a sütikínálatot és választottam is egy ínycsiklandozó sajttortát. Aztán leültünk az ablakhoz, kiválasztottuk, hogy mit iszunk, és vártuk, hogy felvegyék a rendelésünket. Hamarosan ki is jött az asztalunkhoz egy negyvenes fickó a pult mögül. Rámosolyogtam és mondtam neki, hogy én egy cheesecake-et és egy cappuccino-t kérek, G. pedig mondta, hogy ő csak baracklevet. A pasas térült-fordult és hozta amit kértünk. Totális fapofával szó nélkül letette az asztalra, pedig mosolyogva köszöntem meg. Pont leszarta. Még morogtam is G.-nek, hogy milyen rémes figura.

Ezután eltöltöttünk egy nagyon kellemes estét, aztán mikor fizettünk, G. gálánsan felajánlotta, hogy állja az én részemet is. Talán ez a lovagias gesztus, talán az utolsó mosolygós megköszönés és elköszönés hozta meg az eredményt, de a fickó szája sarka mosolyra rándult. :) Win!

Tepi ma azon sajnálkozott, hogy nem tudott nekem virágot rendelni, mire mondtam neki, hogy ezen igazán kár görcsölnie, elvégre ez a nap se különbözik olyan nagyon a többitől. Mivel nekem minden nap nőnap. Mondjuk ezt nem annyira értette, úgyhogy elmagyaráztam neki.

Merthogy a nőnap ugyebár nem arról szól, hogy a csodás csajoknak viszünk pár szál gazt, mer úgy illik oszt jóvan. A nőnap eredetileg sokkal inkább az egyenjogúságért vívott harcról szólt (és boldogabb országokban szól ma is). Arról, hogy milyen sokat elértünk már ezen az úton akkor is, ha még nagyon messze a cél.

Na ezért merem azt mondani, hogy nekem minden nap nőnap. Mert javarészt olyan férfiak vesznek körül a munkahelyemen, a barátaim között és a családomban, akik teljes mértékig egyenlő félként kezelnek engem. Nem kérdezik meg az állásinterjún, hogy akarok-e gyereket és ha igen, mikor nem. Kiveszik a részüket a házimunkából. A családi ügyeket a férj és a feleség közös döntésének tekintik -- pénzügyi téren is! Sokszor kikérik a véleményemet, és számít nekik, hogy mit mondok. Társként, partnerként, egyenrangú félként kezelnek.

Nem szolgaként és nem királylányként.

Szerencsés vagyok, hogy én így élhetem meg a kapcsolatomat az engem körülvevő, az életemet nagyban befolyásoló férfiakkal.

Nekem tényleg minden nap nőnap. Virág nélkül is. :)

Mivel ma semmi másra nem vagyok alkalmas, csak hogy egy puhi takaró alól vinnyogjak megállás nélkül, ezért:

Ha most választhatnék szuperképességet, azt választanám, hogy ne tudjak sírni. Nem mintha nem lennék tisztában vele, hogy hány embert és milyen módokon lehet térdre kényszeríteni vele, de nálam jobban kevesen tudják, hogy milyen veszettül hátrányból indul az, aki nem tudja szabályozni, hogy mikor sírjon.

Mily csodás is, hogy én akkor is sírok, ha dühös vagyok (magamra), és persze ettől csak még dühösebb leszek, amitől meg nem bírom abbahagyni a sírást. Ördögi kör.

Erős akarok lenni. Nem sírni. Beleállni a helyzetbe. Hahh. Hogynepersze.

ennek nem tudtam ellenállni, ez annyira én :D

pedig jó a könyv. le kéne szokni a zenéről. megint.

- Minek örülne egy anyahajó?
- Vállról indítható rakétának, helyből felszálló repülőknek, vízibombának..

Vízibomba helyett (pedig nagyon jó ötlet volt) lúzerek bora lett, 100%-os narancslé, csoki, mesekeksz, sós keksz és diákcsemege. Meg egy kurvajó délután. :) Pedig főztünk és sminkeltünk (!!!!!!!!!!!!!) is.

This is a begining of a beautiful friendship.