Ez volt a negyedik alkalom, hogy színházban voltunk együtt. És negyedszerre is ugyanazt az elragadtatott áhitatot láttam Makin, mint a legelső alkalommal. Sőt! Első alkalommal valójában nem is értett mindent, hiszen épp csak felszedett magára annyi németet, hogy boldoguljon az oviban.
Másodszor a Neinhornt néztük, az nagyon színvonalas, szuper előadás volt a Deutches Theaterben. Szerencsére ismertük a történetet, mert én különben nem sokat értettem volna a zenés részekből.
A harmadik színházlátogatásunk bábszínház volt, egy sátoros előadás, a Grüffelo. Teljesen azt gondoltam amikor megláttam a helyszínt, hogy kidobott pénz volt, de Maki imádta. Interaktív darab volt, ő pedig lelkesen kiabálta be a válaszokat. Egyébként itt szembesültem vele először, hogy nem minden vonódik be egyformán. A kis pajtása, akikkel mentünk, egyenesen utálta és unalmasnak tartotta.
Most voltunk tehát negyedszer, egy újabb gyerekdarabon (Pettersson und Findus feiern Geburtstag). Dramaturgiailag nekem kicsit szétesett, de a színészek nagyon jók voltak, és összességében igazán szórakoztató darab volt. Már az én németem is fejlődött annyit, hogy 90%-ban értsek mindent (bár az sem hátrány, hogy ismerem az eredeti szövegeket). A legjobb mégis az volt, hogy micsoda átéléssel nézte Maki az egész előadást. Hogy teljesen átadta magát az élménynek. Mikor vége lett, már azon alkudozott velem, hogy mikor jöjjünk legközelebb és miket nézzünk meg.
Minden gyereket színházba kellene vinni, mert ott varázslat van, csoda. És az ő szemükön keresztül ezt mi is átélhetjük.