Holdvilág

Valmikor januárban még olyan terveim is voltak, hogy indítok egy új blogot és mesélek az időszakról, ami beköszöntött, és ami számos kihívást tartogat még. Szentül hittem, hogy tudok olyat mondani, ami másokat is érdekelhet, ami praktikus lehet, ami segíthet. Még az is lehet, hogy tényleg tudnék ilyet mondani, bár már egyáltalán nem hiszek benne olyan nagyon.

Viszont időm, na az nincs rá. Ha az ember rendesen akar csinálni egy blogot, az legalább napi 0,5-1 óra energiabefektetés. Mert akkor már érdemes csinálni hozzá vmi közösségi oldalt és tolni a kontentet. Nekem jelenleg napi 20 üres percem sincs.

Túlzásnak hangzik, pedig nem az. Ébredéstől este kb. fél 9-ig folyamatosan le vagyok kötve, és utána jönnek az olyan dolgok, mint a háztartás felszínen tartása (a teljes kitakarítás lassan csak egy álom lesz), a macska gondozása, a tanulás és ha még bírom, akkor egy kicsi olvasás rekreációs céllal.

Ebbe nem fér bele egy új blog. Ebbe még egy barátnős vacsi is csak akkor fér bele, ha az illető házhoz jön és eszik velem meg a gyerekekkel. :D Áldás, hogy vannak olyan barátnőim, akik ezt bevállalják. :) <3

Egyrészt a mai nap tiszta kreatívkodás: írtam három bejegyzést a saját oldalamra (kettő még draft), másrészt buzog bennem a tettvágy, hogy elkezdjem az új szobaprojektemet (egy teljesen új honlap), harmadrészt hozzávegyül ehhez az egész energiához ez:

Megírtam azt a múltkori bejegyzést eperkettőben, aztán következetesen átjavítottam. Nem mintha ez igazán változtatna a tényen, hogy azért csak írom, mondom magamban a dialógus rám eső felét. Másik fele sosincs a beszélgetésnek. Mindig csak én mondom-mondom. Válaszaid nem jönnek. Csak gondolom, hogy mit gondolhatsz, de valószínűleg téged sokkal tisztább, erősebb és egyszerűbb gondolatok vezetnek azokhoz a tettekhez, amiken én aztán heteken keresztül agyalok mindenféle motivációskálát végigjátszva.

***

Mindig csak te kérted, hogy engedjelek el. És nekem az jutott eszembe ma reggel, hogy én miért nem kértem ezt sose?

tegnap ez egy hosszabb bejegyzés volt, de némi lelki ülepedés után lerövidült:

Ha többé már nem jössz, hiányozni fogsz.

"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél." 

Megcsináltam a blogot: http://napi7.blog.hu/

Már nem is emlékszek pontosan, hogy mikor kezdtem el blogolni. Csak azt tudom, hogy május volt. Meg hogy az Obszidián pillangót olvastam. Megnéztem, 2006-ban adták ki. El se hiszem.

Valamikor akkortájt elkezdtem követni több blogot is. A javarészük elhalt azóta, de évekig engedtek bepillantást az életükbe. Mintha ismertem volna a bloggereket. Néha hiányoznak. Összegyűjtöm őket ide, hátha.

automatonaliza, vagyis a vörös. Őt tényleg majdnem ismertem egy közös baráton keresztül.

maitai, aki a freeblogon kezdte, de azóta már saját oldala van. Állati okos csaj.

ysombor, akit még akkor kezdtem olvasni, mikor Londonban élt. Most épp Budapesten, és végre újra rendszeresen ír.

zolivagyok, aki sajnos már csak volt. Nagyon régóta nem ír egy sort sem, és mióta meghalt a freeblog, azóta már nem lehet elérni a régi bejegyzéseit.

levanah, akit ismerek, de aki nem tudja, hogy én olvasom őt. Ő egyébként már egy frissebb blog.

hessa, akit szintén ismerek, és szeretem találgatni, hogy mikor kiről ír rébuszokban. Ő is újabb szerzemény.

Régebben a freeblogon blogoltam, de mostmár több mint 3 hónapja nem működik a felület, úgyhogy az utolsók között most énis elhagyom a süllyedő hajót. Új blogot kezdek itt, de nem új életet. A három hónapos kimaradás alatt sok minden történt, de ahogy a naplómban sem szokott sose menni ez az utólagos beszámolás, úgy itt is eltekintek tőle és továbbra is szorítkozom a jelen benyomásaira.

Kezdhetjük (Balu kapitány után szabadon)!

Annyit alszok, mint egy macska. Vagy még annál is többet. Kezd kissé nyomasztóvá válni. Ha tehetem, akkor 10-11 órát alszok egyhuzamban, de olyan 5 és 6 között újra elálmosodom és néha még ilyenkor is alszok egy-két órát. Ez teljesen nem normális. Lehet, hogy csak a téli napfénytelenség és vitaminhiány okozza, de jó lenne már túllendülni rajta.

Bemutatom a blog szereplőit, nem fontossági sorrendben és valószínűleg a teljesség igénye nélkül.

M.
Csodálatos barátom. Bikanyakú, négerorrú, legjobb humorú. Aki úgy szeret, ahogy vagyok.

A.
Legeslegrégebbi legjobb barátnőm. Már az ovi óta. Meg a zsenik szakkörében. Meg a gimiben. És azóta is, mindig. Aki tényleg betartotta, hogy mi mindig barátok leszünk, és ezért nagyon szeretem.

G. barátnőm
Együtt sakkoztunk és megvigasztaltam, mikor a táborban sírt. Azóta töretlenül barátnőm. Szőke.

T.
Barátom. Mindig tudja, hogy mit akarnak hallani a lányok. Rendszerint azt mondja nekik. A vesémbe lát.

E.
Fiatal barátnőm, aki T. kedvese. Csajos bulik emlékei kísérnek minket.

G. barátom
Úgy barátkoztunk össze, hogy egymás mellett ültünk a buszon. Nagyon jókat lehet ám vele beszélgetni. Nagyon. És sose fogadok szót neki, de azért szeret.

Sehi
Van benne valami egyszerre melankolikus és végtelenül vidám. Igazi femme fatale. Kreatív. Az egyik legszebb lány, akit ismerek.

Gy.
Exem. Fura. :)

Nyanyett
Egyetemi barátnőm a gólyatábor óta. Nagyon különbözőek vagyunk és mégis. Ha Pestre költözünk, jó lesz, hogy ő már ott van.

Ofélia
Laktunk együtt az egyetem alatt, azóta közeli barátnőm. Ő a tipikus példa arra, hogy kicsi a bors, de erős.

D.
Tesókám. Nincs, aki nála jobban ismerne.

Anyám
Eszméletlen finomakat főz, és rendszerint akkor telefonál, mikor vacsorázok.

Apám
Szeretnék hasonlítani rá.

Papikám
Apai nagyapám. Kislánykoromban azt gondoltam, ő a világ legokosabb embere. Tulajdonképpen igazam volt.

Szupernagyim
Apai nagymamám. Humor és végtelen türelem jellemzi. Ő a család lelke.

Gonoszmáté
Gonosz velem, ezért amikor kedves, az ünnepnap.

P.
Szerelmem, kedvesem, párom, lelki társam, másik felem, kuktám, macskám, aki a zuhanyrózsát tartja miközben hajat mosok, hogy ne fázzak.

Ja igen, és én:
ithil

Megpróbáltam elköltöztetni a blogot, de egyelőre megakadtam a folyamattal. A blog.hu-t elvből kizártam, nem pályázok sem index, sem origo címlapra, meg a magyar blogszolgáltatókat ezennel elkerülném. Szemügyre vettem még a wordpress-t, de nem tetszett a kezelőfelülete. Eredetileg is a gugli blogrészlege volt a cél, de két dolog elrettentett. Egyrészt nem sikerült átköltöztetni az itteni bejegyzéseket, másrészt (és ez sokkal jobban zavar) a bejegyzések szerkesztésénél egyszerűen nincs feltüntetve a tördelés, ami nekem, aki a kényelmes és átlátható freeblog-on szocializálódtam, rettenetesen zavaró. Viszont a sablonok között találtam olyat, ami tetszik.

Ez vezetett arra, hogy egy kicsit belenyúljak ebbe az én minimalista blogsablonomba. Az eredményt magatok is láthatjátok, de lehet, hogy eztán is hozok némi új színt. :)