Holdvilág

2023 egy kihívásokkal teli, eseménydús, nehéz év volt. Tavaly decemberben már körvonalazódott, hogy mi vár ránk, de egyrészt nem mertem mélységében belegondolni, másrészt elképzelni sem tudtuk, hogy valójában mi lesz.

Január végén aztán SirM elment Münchenbe, én pedig egyedül maradtam a két gyerekkel. A logisztika nagy fegyelmet igényelt mindenkitől, de a gyerekek jelesre vizsgáztak. Pedig szegény Manócnak nem egyszer volt olyan napja, hogy reggel hétkor már a bölcsiben volt és csak négy után tudtam értemenni. Természetesen mindkettőjüket megviselte, hogy nincs jelen az apjuk. Viszont a nehéz helyzetben is nagyon ügyesek voltak és jól lehetett velük együttműködni.

SirM-nek nagyon tetszett Bayern és az új munkahelye, úgyhogy március végére már egyre jobban látszott, hogy ebből bizony relokáció lesz. Húsvétkor aztán meglátogattuk, ami nem egészen úgy sikerült, mint szerettük volna: L. beteg volt és az időjárás is elég cudar volt velünk. Ezek után elég nyilvánvalóvá vált, hogy L. nem akar majd velünk költözni, de azért adtunk egy esélyt neki és olyan lakást béreltünk, amiben neki is jut egy szoba, ha meggondolja magát.

Én amennyire csak lehetett, jegeltem magamban az aggódást, hogy milyen lesz elmenni. Inkább mindig csak az éppen soronkövetkező dologra összpontosítottam, illetve igyekeztem annyi időt a barátaimmal és a családommal tölteni, amennyit csak lehet. A nyár nagyrésze emellett pakolással telt. Jóformán egyedül rámoltam össze minden cuccunkat, ami eszméletlen nagy meló volt. Ha a végén D. és Emi nem segítenek be, akkor tuti nem készülök el mire a költöztetők odaérnek. 

Maga a költözés egész gördülékenyen ment, mivel találtam egy nagyon rendes magyar fickót, aki még Cicut és engem is kihozott a cuccunkon felül. L-t is elhoztuk még a nyár utolsó két hetére, hogy legalább lássa, hogy hova mentünk. Azt hiszem, amúgy még tetszett is neki a város, de azért nem annyira, hogy itt akarjon élni.

A rengeteg adminisztratív teendő aztán nagyon elvitte az egész szeptembert és még az október egy részét is. November óta meg intenzív nyelvtanulás van. Manóc is igyekszik az óvodában, ősz végére már kis barátai is lettek, habár a nyelv még mindig nehezen megy neki. Pedig magyarul gyönyörű összetett mondatokban beszél gazdag szókinccsel. Látszik is rajta, hogy frusztrálja, hogy ugyanez németül nem sikerül.

Egyébként az év végére egész helyrerázódtunk. Már van bejáratott rutinunk, szeretett helyeink, még néhány barátkezdemény is, akikkel kapcsolódni tudunk. Az advent is jól sikerült, még úgy is, hogy fokozottan éreztem a L. hiányát közben. Viszont mostmár Manóc is tudta értékelni a cetlis adventi kalendáriumot, sőt rajzoltam is neki minden zsebbe egy-egy adventi figurát, amit minden reggel hatalmas örömmel vett magához. Azóta is kérdezgeti, hogy ma lesz-e cetli, és nehezen érti meg, hogy advent csak 24 napig van minden évben. :)

Ha a 2023-ra tervezett dolgokat vesszük sorra, akkor ez az idei mérleg:

1. Online tanultam németül Edittől nyárig, ami nagyon jó volt, mert megalapozott egy csomó mindent. Aztán novemberben pedig végre be tudtam iratkozni nyelvsuliba, amit nagyon szeretek. Eva szuper tanár, és még egy kis szociális kapcsolódásra is szert tudtam tenni Özge személyében. :)

2. A lovaglást megtartottuk az utolsó otthon töltött percig. SIrM nélkül is rendületlenül mentem a gyerekekkel, pedig összelogisztikázni, hogy kocsi is legyen, a gyerekülést is lecipeljem és a két gyereket se nagyon hagyjam magára, azért nem volt kis feladat. Itt kint egyelőre nem fér bele a büdzsébe a lovaglás, de ha már nekem is lesz munkám és a mindenféle bevételeink is rendeződnek, akkor nagyon szeretném, ha eljárnánk.

3. Nagyon szerettem volna valami különleges nyaralást, de ez végülis ebben a formában nem valósult meg. Ha viszont azt nézzük, hogy családilag eljutottunk Münchenbe, ahol soha előtte nem járt még egyikünk sem, akkor meg mégis.

4. Nos, ha úgy vesszük, ez is megvalósult. Végre vannak normális, jó minőségű képek négyünkről, ahol a ruházatunk, a frizuránk és a jókedvünk is kifogástalan. Soha rosszabbat! :)

-----------------------------------------------------------

És akkor lássuk, hogy milyen tervekkel lehetne nekimenni a 2024-es esztendőnek.

1. Diéta, de most komolyan. Legalább egy hónapig csinálni szeretném az IF-et. Nem feltétlenül azért, mert olyan rémesen el lennék hízva, de azért némi önfegyelem nem árt. Emellé pedig megcsinálom végre a szétnyílt hasizom tornát, hátha lesz valami szemmel látható eredménye.

2. Nagyon szeretném, ha újra el tudnánk járni lovagolni.

3. Mindenképpen találnom kell munkát. És nagyon jó lenne valami olyat, ahol jól is érzem magam.

4. Ki kell adnunk a pesti lakást, lehetőleg valami normális bérlőnek. Van ezzel kapcsolatban egy elég erős félsz bennem, főleg hogy Noocyval olyan jó dolgunk van.

5. SirM bedobta pár napja, hogy tavasszal elutazhatnánk külföldre hármasban. Ennek annyira tudnék örülni, de azért nagyon nem akarom beleélni magam.

6. Szeretnék évvégére eljutni egy erős felsőfok közeli német szintre, hogy asszertívan tudjam képviselni Manóc érdekeit, mert úgy látom, hogy erre nagy szükségünk lesz.

7. Olyan jó lenne legalább egy jó barátot találni itt kint is. (És nem az otthoniak helyett, mert ők változatlanul nagyon hiányoznak, hanem melléjük, mert amúgy elég magányos vagyok.)

És ennyi. A többit az időre bízom. Aztán egy év múlva ugyanitt majd számot vetek újra. Addig is boldog új évet mindenkinek!

1. L. Ritók Nóra: Kettészakadt világ
Ezzel a könyvvel indítani az évet elég kemény volt. Igazán teljes képet ad a mélyszegénységben élők helyzetéről, amit minden magyar embernek jó lenne meglátnia. Főképp a döntéshozóknak. Miközben olvastam, folyamatosan azt éreztem, hogy reménytelenül nehéz helyzetben vagyunk és ez tovább lökdösött a külföldre költözés útján.

2. Berg Judit: Maszat karácsonya
Aranyos kis könyv a karácsonyról, ami a magyar hagyományok szerint íródott és ráadásul van annyira sejtelmes, hogy nem tematizálja azt sem, ki hozza az ajándékokat a fa alá.

3. Wéber Anikó: Az osztály vesztese
Én már másodszor olvastam ezt a könyvet, most esti meseként L-nak. Még mindig tetszett, ahogy bemutatja, milyen sokféleképpen lehet megélni ugyanazt az egy napot, illetve hogy milyen sokféle nehézség, sors tud megbújni egyetlen osztályteremben is.

4. Karin Tidbeck: Amatka
Ahh, micsoda agyament könyv! És mégis mennyire tetszett. Még Moskát Anita ajánlotta egyszer az instán, így amikor megláttam a könyvtárban, nem haboztam hazavinni. Kis hiányérzetet hagyott bennem, hiszen közel sem magyarázott meg mindent, de kétségtelenül nagyon ötletes a világépítése.

5. Dániel András: Egy kupac kufli
A kufliszerelem beütött Mukinál is és azóta is tombol töretlenül. Pedig még Scherer Péter előadásában nem is hallotta. Mondjuk az biztos, hogy ez az abszolút kedvenc részünk - a varázsgombák miatt. :D

6. Robert Galbraith: A Koromfekete szív
Rowling saját élményeiből merítve írta le, milyen érzés a zaklatás és a média manipulációja. Elég fordulatos a krimi szál, de engem már rég jobban érdekel Strike és Robin kapcsolata.

7. Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás
Cuki kis verses mese, amit énekelve olvasok Manócnak.

8. Dániel András: Jó éjszakát, kuflik!
Ez volt az első kufli sztori, amit anno még L. mesélt nekünk. Ő az oviban ismerte meg a könyvet, szóval ez volt a kapudrogunk.

9. Mérő Vera: Lúg
Ezt a könyvet is a könyvtárból sikerült kihoznom, de valószínűleg jó lenne belőle egy saját példány. Ez is tipikusan egy olyan könyv, amit mindenkinek a kezébe adnék, hadd lássák, mit jelent a bántalmazás, hogy működik az igazságszolgáltatás ma Magyarországon, és mit jelent az igényes publicisztika és dokumentumregény-írás.

10. Enid Blyton: Noddy legújabb kalandjai Játékvárosban – Bújócska Robival
Hogy én ezt a könyvet mennyire utálom!

11. Arany László: A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Gyönyörűen illusztrált könyvtári példány volt, öröm volt több este is felolvasni.

12. J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Adtam egy utolsó esélyt Barkernek és nem bántam meg. Ez a könyv zseniális volt! Igazi, tökéletesen adagolt, finoman misztikus thriller. Minden sorát faltam. Imádnám, ha írna még ilyet.

13. Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt
Te jó ég, milyen jó kis könyv volt ez! Izgalmas családregény. Még a hibáival együtt is nagyon szerethető.

14. Berg Judit: Sári a Vadasparkban
Szokásos cukiság Agócs Írisz csodaszép rajzaival.

15. Eduardo Trujillo: Keresd meg a vonatokon és állomásokon!
Manócnak tetszik ez a könyv, pedig számos bénaság van benne. De legalább én is tanultam néhány új dolgot a vonatokról.

16. Eduardo Trujillo: Keresd meg a futballpályán!
Egy másik kissé igénytelen kiadású gyerekkönyv. Pedig az ötlet jó, és igényesebb fordítással, lektorálással ez egy jó könyv is lehetett volna.

17. Frida Kahlo: Napló
Megvallom őszintén, nem egészen erre számítottam. Frida Kahlo sokkal kevésbé volt grafomán, mint mondjuk én. De még így is érdekes adalékokat tudhatunk meg erről a fantasztikus nőről. Mondjuk ez nem egy könnyű tengerparti olvasmány, az biztos.

18. Victoria Parker: Képes családi Biblia
Végre a végére értünk ennek a hosszú történetfolyamnak, amit még tavaly kezdtünk el L-nak olvasni. Bár én már számos történetet ismertem, de jó volt a más ismerteket újra feleleveníteni, és persze sok történettel meg még most találkoztam először, ezeket meg jó volt megismerni. A Biblia az általános műveltség része, ez vitathatatlan.

19. Neil Gaiman: Szerencsére a tej
Már régóta a polcon állt, de végre sorra került. L-nak olvastam el egyetlen szuszra, annyira imádta. Először csak a felét toltam le, de mikor kijöttem a Manóc elaltatásából, akkor kisettenkedett, hogy nem fejezném-e be a könyvet. Vicces volt, igazi Gaiman féle agymenés, amit az illusztráció profi módon megtámogatott, és aminek a fordítóját is dicséret illeti, mert a számos szóvicc és egyéb poén gazdagon fordul elő a könyvben.

20. Harcos Bálint: Szofi nagy képeskönyve
A könyvhéten vadásztam le Mukinak, és jó érzékkel választottam ki, mert nagyon megszerette. Alapvetően cuki kis történetek vannak benne a dacos Szofiról, de annyira bájos a szöveg és az illusztráció is, hogy még azt is megbocsátom, hogy Szofi büntetlenül rendetlenkedhet.

21. Dan Simmons: Hyperion
Kérdeztem G. barátomat, hogy mennyire keményvonalas sci-fi, bírnám-e. Azt mondta, hogy ha az egész zsánerben soha egy sort se írtak volna ezen kívül, akkor se lenne hiányérzete. Ez kellő garancia volt számomra, hogy szeretni fogom. És igen, nem egyszerűen szerettem, imádtam. Persze a Terror óta tudhatom, hogy Simmons zseniálisan ír: okosan, olvasmányosan, izgalmasan. A világépítés, az események logikája, a feszültségteremtés, a karakterek - hibátlanok. Annyira szerettem, hogy jó esélye van felkerülni az újraolvasós listámra is.

22. David Almond: Szárnyak titka
Kiscsaj koromban olvastam ezt a könyvet, aztán most felolvastam L-nak is. Neki kevésbé tetszett, mint anno nekem. Félt is tőle picit. Én is megláttam már a gyengeségeit a könyvnek, bár gyerekkönyvként szerintem még most is nagyon színvonalas. Csak hát én felnőttem közben...

23. Dan Simmons: Hyperion bukása
Amit elmondtam a Hyperionról, az erre a kötetre is maradéktalanul áll. A két könyv együtt egy egész. Szép, díszdobozos kiadásban.

24. Pam Jenoff: Nő kék csillaggal
Pam Jenofftól már olvastam korábban, ami nagyon tetszett nekem. Ez a regénye is a második világháborúba vezet vissza, de valahogy egy kicsit kevésbé hiteles. A főszereplők motivációt én nem tudtam minden esetben magamévá tenni. Ennek ellenére egy izgalmas, jó könyvet olvashattam el így.

25. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Ezt a könyvet is általános iskolásként olvastam utoljára, na mondjuk akkor elég alaposan. Sok mindenre emlékeztem a történetekből a mai napig. Móra stílusa nekem kicsit szentimentális, romantizáló. Az én szegénység-tapasztalásom ettől sokkal pragmatikusabb és sötétebb. Jó azért néha ilyen kedves, mesés szegénységről is olvasni, nem csak a szomorú valóságról.

26. Jack Ketchum: A szomszéd lány
Attyavilág, hogy ez micsoda brutális horror volt! Bekerült nálam a top horror könyvek közé, az biztos. Ketchum minden motivációt hitelesen és precízen bont ki, és tökéletesen mutatja meg, hogy az embernél nincs nagyobb szörnyeteg.

27. Louis Sachar: Bradley, az osztály réme
Szintén gyerekkori olvasmányélményem ez a könyv, de már gyerekként is többször olvastam. Most is jó volt, semmit nem vontak le az értékéből az eltelt évek. Az embernek még mindig erősen kedve van tanítani, ha elolvassa ezt a könyvet.

28. Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Manócnak olvastuk így az ovikezdéshez, a kezdeti nehézségek könnyebb leküzdéséhez. Még ma is aranyos könyv, annak ellenére, hogy bizonyos jelenetei rosszul öregedtek, egy mai óvodásnak már nem mondanak semmit (pl. a fűtő bácsi). A családi szótárunkba mindenesetre nagyon szépen beépült, hogy "Juj, azt már megmondom!".

29. Dániel András: A kuflik és a mohamanyi
Nem hiszem, hogy a kuflikon van még mit ragozni. Kísért minket ez a könyv számos metrózáson.

30. Dániel András: Kuflik a hóban
Manócnak valamiért ez az egyik kedvenc kuflis kötete. Néha úgy érzem, hogy százszor is elolvastam.

31. J. M. Miro: Hétköznapi szörnyetegek
Furcsa könyv volt, semmiképp sem olyan, amilyenre a fülszöveg és az ajánlója alapján számítottam. Sokáig nem is tudtam eldönteni, hogy szeressem-e vagy sem, mert valahogy egyik szereplője sem tudott igazán közel férkőzni a szívemhez. Azért a következő rész érdekel.

32-38.  J. K. Rowling: Harry Potter sorozat
A nehéz életszakaszokban fontos támaszom ez a hét könyv. Nem volt kérdés, hogy a költözéshez is elő kell vennem.

39. Giulietta Fiore: Sompolygó Samu és a léggömb
Már L. is nagyon szerette Sompolygó Samut, és Manóc is megkedvelte a ravasz bársonyrókát, de a legnagyobb rajongója még mindig SirM.

40. Dániel András: A kuflik és a nagy eső
Az animációs kufli epizódok közül nekem ez a kedvencem a sikító pillangó miatt, és bár papíron ez nincs, de még így is cuki rész.

41. Kiss Judit Ágnes: Babaróka ajándéka
Anno egy gyerekkönyvesbolt eladója ajánlotta nekem, meg is kaptuk tavaly karácsonyra, de csak az idén került sorra. Nekem egy picit csalódás volt, nem talált meg minden ponton, de Manóc élvezte és az ovikezdés nehézségeinek egy részét segítette ez a könyv, úgyhogy nem tudom azt mondani, hogy nem jó. De azért a sétáló tulipán egy kicsit sok nekem.

42. Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!
Vannak ettől jobban sikerült kuflis könyvek, de mondjuk bármelyik Babarókát kenterbe veri még így is.

43. Kiss Judit Ágnes: Babaróka kertje
Erről a kötetről is azt tudom elmondani, mint az előzőről.

44. Szlavicsek Judit: Viharcsapda
Fodor Marcsi promózta be ezt a könyvet és az ajánlója alapján nagyon rákészültem. Kicsit túlzott elvárásaim lehettek, mert így egy kis csalódás volt a könyv. Pedig nem volt rossz, csak valahogy mégis kevés volt. Szépen tartotta a feszültséget, lassan bontakoztak ki a különböző motivációk, de valahogy még sem állt össze igazán ütőssé számomra. Talán nem volt elég hihető. Egy közepesen jó krimi volt.

45. Jack Ketchum: Holt idény
Látszik azért, hogy ez Ketchum első regénye, de az is látszik, hogy egy zseni első regénye is messze az átlag felett van. Igazi, vérben tocsogós testhorror, ami azért megadja még az olvasónak, hogy nyugodtan hátra tudjon dőlni (nem úgy, mint A szomszéd lány).

46. Dániel András: A világ első kuflizenekara
Ennek a felolvasásával mindig bajban vagyok egy kicsit, mert én sose tanultam igazán hangszeren játszani, pedig milyen jó lett volna.

47. Dániel András: Kuflik a láthatatlan réten
Én egészen szeretem ezt a részt. Dániel András hatalmas érdeme, hogy bár gyerekkönyvet ír, de nem átallja a felnőtt olvasók számára is élvezetes rajzokkal teletűzni, humoros kiszólásokkal fűszerezni, és ami még ezeknél is fontosabb, hogy a nyelvezete nincs lebutítva. Gazdag szókincse rengeteg szinonimával, választékos kifejezéssel ismerteti meg észrevétlenül is a gyerekeket, akik a sokadik újraolvasás végére szivacsként szívják magukba ezt a sok új kifejezést.

48. Alix E. Harrow: Tízezer ajtó
Érdekes, izgalmas, kedves fantasy történet, ahol a gonosz elnyeri méltó büntetését és a végén minden jóra fordul.

49. Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
A kis tüzek után már nem tudott olyan ütős lenni, pedig ez is nagyon jó volt. De valahol ugyanazt a témát dolgozta fel és már nem tudott az újszerűségével levenni annyira a lábamról. Azért még így is megvennék és elolvasnék mindent, amit ez a nő írt, mert tőle még a nem 100%-os is kenterbe ver egy csomó könyvet.

50. Marc-Uwe Kling: Das Neinhorn
A csacsogóban ajánlotta egyszer valaki ezt a könyvet a dackorszak átvészeléséhez, és amikor úgy döntöttünk, hogy beszerzünk pár német nyelvű mesekönyvet, akkor nem volt kérdés, hogy ez lesz az egyik. És mennyire jó döntés volt! Tele van parádés szóviccekkel, amikért SirM és én is rajongunk. Azt pedig külön jó, hogy Manóc egy ilyen okos, vicces, ötletes könyvön keresztül ismerkedik a német nyelvvel és kultúrával. (Arról nem is beszélve, hogy már az egész család szuperül tudja mondani, hogy "Nein", "Doch", Was?" és "Na und?")

51. Eric Carle: Die kleine Raupe Nimmersatt
A jól ismert telhetetlen hernyócska németül is ugyanolyan cuki.

52. Richard Scarry: Tesz-vesz a világ
Gyerekként nagyon szerettem a Tesz-vesz várost. Felnőtt fejjel azért látom, hogy itt-ott nem tökéletes, de a nosztalgia és a rajzok még mindig be tudják rántani az embert.

53. Jacek Dukaj: Extensa
Dedikált példányom van. És ez egy roppant okos könyv. Csak én nem vagyok elég okos hozzá. Egy kicsit jobban kellene értenem a kvantum fizikához. De még így is nagyon tetszett. Feltétlen újraolvasom, ha végre kikupáltam magam részecskefizikából és kvantum mechanikából.

54. Dániel András: Kiránduló kuflik
Ez a 20. kuflis könyv, ami megjelent, és azt kell mondjam, töretlenül tetszik. A kirándulás helyett beránduló kuflik ötlete - LOL.

55. Matthew McConaughey: Attól még
Ezt a könyvet L. kapta karácsonyra a nagynénjétől, de amíg a család a bejglit majszolta, én gyorsan elolvastam. Igazán igényes illusztrációk és fontos, velős üzenetek alkotják a könyvet. Az üzenetek mindegyike arról szól, hogy attól még, hogy valami úgy tűnik mintha, az még nem biztos, hogy úgy igaz. Hogy a világ nem fekete és fehér, hogy a tetteinknek következményei vannak, de a sorsunkat igyekezhetünk kézben tartani. Még a végén megveszem magamnak is, annyira jó.

56. Varró Dániel: Csütörtök, a kisördög
Agócs Írisz és Varró Dani párosa garancia a jó szórakozásra. Hogy a könyv egyszerre lesz szép, kedves, vicces és ötletes. Nem ez Varró Dani legkiforrottabb könyve, de Varró Dani is egy olyan szerző, aki bármihez nyúl, az jó.

57. Laurell K. Hamilton: Izzás
Ajjj, hát hogy lehet így zárni egy könyvet?! A könyv felénél azt éreztem, hogy nem történik semmi, sok a duma, kevés az igazi tartalom, de aztán kiderült, hogy az egész könyv csak egy roppant részletes felvezetése a nagyszabású események megoldásának. Hát lekaparom a falat, mire kijön a következő rész.

58. Farkas Róbert: Első könyvem a téridőről
D. megvette az összes eszes róka mesét Manócnak, és valahogy pont ezt sikerült először elolvasni. Nekem nagyon tetszik, pedig a felét se sikerült megemésztenem. Látom, hogy Mukinak is nagyon feladja a leckét, és mindezek ellenére nem adja fel, kéri, hogy újra és újra olvassuk. Imádom, hogy ilyen kitartóan tud lelkesedni!

-----------------------------------------------------------------

Hogy mi volt 2023 legjobb könyve? Ez megint egy nagyon nehéz kérdés. Gyerekkönyvek közül talán a Neinhorn-t emelném ki. Ez hagyta a legmélyebb nyomot mindannyiunkban, bár legtöbbet a kuflikat olvastuk el.

A felnőtt könyvek között az idén is nagy a verseny. A Hyperion duológia, a Lúg, A szomszéd lány és a Szíve helyén sötétség is mély benyomást tett rám. A maga nemében mindegyik fontos és jó könyv, de ha mindenképp bökni kell egy kedvencet, akkor legyen a Szíve helyén sötétség, mert az volt az év legnagyobb pozitív meglepetése.

Egyébként a moly statisztikái szerint elolvastam 58 könyvet és 14.128 oldalt. Tiszta büszke vagyok magamra. :)

Szokás szerint most is azzal kezdtem, hogy elolvastam a tavalyi évértékelést. Jót mosolyogtam rajta, aztán jót nevettem azon a rengeteg ponton, amit kitűztem az idei évre.

Hogy mivel telt 2022? Például azzal, hogy Manóc megtanult folyékonyan és érdekérvényesítően beszélni. Meg énekelni. Folyamatosan énekelni. Egy kis juke box az egész gyerek.

Részben a költségcsökkentés miatt, részben mert már Manóc is azt eszi amit a család többi tagja, elkezdtem rendszeresebben főzni. Ma már alig rendelünk. Kemény logisztika folyton változatos ételeket tenni az asztalra és nem elfelejteni, hogy mi az ami még van itthon, és mi az, amit venni kell.

Bár csak az idén fedeztük fel, de egy félévet így is elhordtam Manócot babaszertornára, ami nagyon jót tett neki, és amit mind a ketten nagyon élveztünk. Sajnos a bölcsi miatt már nem tudunk járni.

Manóc szobatiszta lett januárban, úgyhogy eladhattam a mosipelusokat (a pelusok árának több mint fele visszajött - muhaha). Az E-ék esküvőjén pedig sikeresen elkaptuk végre a covidot is mindannyian (L már másodszor), úgyhogy ezen a tűzkeresztségen is átestünk.

A nyarat félig a mamánál töltöttük, félig itthon. A közös családi nyaralás is kimondottan jól sikerült. :) Meg a kettesben eltöltött bónusz hétvége is, amit ráadásul Manóc is sikeresen vett.

Ami még fontos lehet. Anyám nyugdíjba ment, mostmár főállású nagymama. Manócról kiderült, hogy szenvedélyesen szereti a vonatokat. Ami még ennél is csodálatosabb, hogy a könyveket is imádja. Szinte minden nap jön, hoz valami mesekönyvet és közli, hogy olvassunk. Könyvtárba is beiratkoztunk, én ezzel csökkentettem a saját kiadásaimat - sikeresen. :)

Na meg van egy régiúj barátnőm, akiről kiderült, hogy eléggé számíthatunk egymásra. Elkísért kórházba, fogta a kezemet, mikor be voltam szarva.

És akkor most nézzük, miket végeztem az idei tervekből:

1. Sajnos terepre még nem tudtam kimenni, mert mire Manóc megérett rá, addigra bölcsibe kellett mennie és akkor nem akartam megborítani mégjobban a kis megszokott dolgait. Talán majd 2023-ban. De annyi előrelépés azért történt, hogy koordinátor lettem a szervezeten belül, amit nagyon szeretek csinálni.

2. A munkába végül november 17-én mentem vissza, és azóta is a kőkemény visszarázódásban vagyok. Nem abba a csapatba kerültem ugyanis, ahol korábban dolgoztam. Ez egy teljesen új munkakör, teljesen új tudást igényel és tök új emberekkel kell dolgozni. Na mondjuk legalább a közvetlen kollégák nagyon jófejek. Zakkant az összes. :)

3. Nem rajzoltam vagy festettem többet, viszont sokkal többet olvastam. Jobbára gyerekkönyveket, főleg Manócnak, de azért sok felnőtt olvasmány is sorra került.

4. Na a jó bölcsi, az hálazégnek sikerült. Nagyon elégedett vagyok a nevelőkkel, a vezetőséggel, a napirenddel, a felszereltséggel és még a kis csoporttársakkal is. Manóc is szereti, és ez a legfontosabb.

5. A spanyol tanulás sajnos nem fért bele. Most prioritást élvezett, hogy SirM megtanuljon rendesen angolul.

6. Ez a kettesben levés nem nagyon valósult meg, és ez azért érződik is. De legalább családként most több közös programunk is volt.

7. Nem csináltam végül tanfolyamot, de mégis elkezdtem újra vezetni. Ennek jó sztorija van, úgyhogy leírom. L már régóta jár lovagolni és egyszer SirM vitte el és onnan teljesen belelkesedve jött haza, hogy szerinte mennünk kéne nekünk is. Aztán ez elmaradt. De megint jött egy alkalom, hogy nekünk kellett L-t lovagolni kísérni és foglaltunk egy időpontot Manócnak is. És nagyon jó volt látni, ahogy a két gyerek élvezi a lovaglást. Olyannyira, hogy legközelebb már mi is felültünk a lóra! És bizony, azóta járunk családilag lovagolni. És mivel a lovarda az istenhátamögött van, ezért kocsival megyünk. Éljen a közösségi autózás!

+1 Ugyanmár! :D (de legalább a lovaglás sport)

--------------------------------------------------------------------------------------------

És akkor nézzük a terveket 2023-ra:

1. Nagy valószínűséggel beiratkozom német nyelvtanfolyamra.

2. Rendszeresen fogunk járni lovagolni továbbra is.

3. Elutazunk valahova családilag, ahol még nem jártunk.

4. Leszervezek végre egy fotózást.

Boldog új évet mindenkinek! :)