Jövőhéten hivatalos vagyok egy kis könyvklubos találkára, ahol a sci-fi lesz a téma. Ennek apropóján választottam G. barátom javaslatára a Xenot legutóbbi olvasmányélményemmé. Mivel a találka ideje még messze van, és attól félek, hogy nagyon megfakulnak az emlékek (pláne ha közben belekezdek valami újba), ezért gyorsan összegyűjtöm, hogy most milyen benyomások vannak bennem a regénnyel kapcsolatban.
Ami a témaválasztást illeti, a xenofóbia és az ilyen szociológiai-pszichológiai témák mindig is foglalkoztattak, úgyhogy jó kapudrog ez a könyv még az olyan "sci-fi szűz" emberek számára is, mint amilyen én vagyok. A cselekménye kellően pörgős, a szereplők személyisége dinamikusan bontakozik ki és egészen plasztikus is. Kifejezetten szerethető alakokkal van tele a regény, könnyű azonosulni velük (nem úgy, mint pl. Alderman Hatalomjának szereplőivel). Emellett viszonylag kevés hardcore tudományos fogalommal dobálózik, ami így nem nehezíti az olvasást. Az egyik xeno faj, a firkák nyelve ugyan tartalmaz hexa színkódokat, de azok nem voltak zavaróak - mondjuk lehet, hogy ebben a frontendes tapasztalatomnak is benne van a keze.
Összességében az, hogy a regény műfaja szerint sci-fi szerintem nem nehezítette meg az olvasást, vagy nem befolyásolta a könyv élvezhetőségét. Számomra a háttér csak háttér volt. Sokkal érdekesebb volt, hogy milyen dinamika jön létre az egyes szereplők és érdekcsoportok között. Ezekről szívesen olvastam volna akár többet is.
A regény nagy fordulatot is tartogat párat az olvasó számára, és mindössze egyetlen részlet tűnt számomra unalmasnak (bár dramaturgiailag megértem a funkcióját). Összességben korrekt, élvezetes könyv, amit nyugodt szívvel elolvashat bárki, aki kacérkodik a gondolattal.
Még most hagynám leülepedni kicsit, mert nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy mondjuk mást is olvasnék-e szívesen a szerzőtől. Valahogy hiányzott belőle nekem valami, csak még nem jöttem rá, hogy pontosan mi. Ha rájövök, majd leírom. :)