Címkék: munka én alvás szorongás házasság
Szólj hozzá!
Az az általános tapasztalat a világban, hogy bár szeretnénk azt hinni, hogy minden ok-okozat elvén működik, sajnos kurvára nem így van. Néha annak a hite is megnyugtató lenne, hogy ha valami rossz történik, akkor cserébe lesz majd valami jó is.
Én nem hiszek már abban, hogy minden ember megfizet a csalásért, az aljas tettekért (ha ez tényleg így lenne, politikusaink is kevésbé lennének bátrak az aljasságokban), de sokszor érzem úgy, hogy a jó dolgokért viszont megfizetünk.
Egy dolog azonban biztos. Ha az ember elfojt, akkor annak meglesz a böjtje. A néhány órányi, napnyi viszonylagos nyugalomra ezerszeres erővel üt rajta újra a szorongás, a szomorúság, a félelem.
A hiány. A hiányod. A kétségeim. A kérdéseim. A félelmeim. A korlátaim. A bűntudatom.
(ez már rég nem arról szól, hogy elengedlek-e. nekem efölött már rég nincs hatalmam)
Címkék: én bűntudat szorongás félelem hiány kétségek megfizetni SirM
Szólj hozzá!
amikor görcsbe ugrik a gyomrom. az érzést, hogy nem léphetek közelebb. a falakat. hogy sosem fogom tudni, hogy meddig csak tettetés a "jól vagyok" és mikortól igaz. ezért az agyam egy része már most elhiszi valahogy. hadd fájjon? szorongás. gombóc a torkomban. félelem.
mindig csodálkoztam, hogy ezt sose küldte(d) el nekem. most én küldöm
ez meg azért, mert nem lehet nevén nevezni
Címkék: zene én szorongás szomorúság SirM
Szólj hozzá!
Pedig már majdnem sikerült meggyőznöm magam, hogy nem is stresszelek. Már az is elég komoly jel kellett volna legyen, hogy napok óta fáj az állkapcsom. Ha feszült vagyok, nagyon erősen összeszorítom a fogaimat - nem direkt, teljesen reflexes a dolog. És mostanában valószínűleg így alszom végig az éjszakákat is.
De ami végképp eldöntötte a dolgot, az az volt, mikor P. közölte, hogy ő most azt szeretné a legjobban, ha túl lennék a témabemutatón és megnyugodnék végre.
Címkék: én szorongás phd P
Szólj hozzá!
Be vagyok zárva. Nem szó szerint, leginkább a saját fejembe, de mostmár kezd pánik hangulattá fokozódni a dolog. Közel 3 hét munka nélküli itthonlét után kezdem nagyon utálni, hogy borzasztó nehezen bírom rávenni magam a kezdő lépésre. A napok meg csak peregnek...
Kéne valami jó kis kezdőlökés.
Címkék: munka én szorongás
Szólj hozzá!
Akkor most úgy őszintében. Ez momentán két probléma. Előszöris a koncert nem az én terepem. Tömegiszony, szorongás. Fejeljük ezt meg némi görcsös megfelelni akarással. Nagyszerű, meg is volnánk a dolog első felével.
Másodszor: nem szeretek versenyezni excsajokkal, barát-barátnőkkel, potenciális jelöltekkel, csop.társakkal.. tehát senkivel. Rendszerint feltartott kézzel lépek egyet hátra. My weak point, sorry.
De most nem akarok feltartott kézzel meghátrálni. Most nagyon akarok bízni. Adok egy esélyt magamnak is ezzel kapcsolatban. Hátha.
Hogy mi lesz a koncerttel? Fogalmam sincs. Tök jó lenne legyőzni a félelmeimet és jól érezni magunkat. De közben egy kis gonosz (realista?) hang folyamatosan azt suttogja,h ha én nem lennék, akkor ő most az Exszel menne és jól is érezné magát - mert vele lehet.
Ja igen, és utálom (magam),h annyira kedves és megértő,h a hülye paráim miatt képes lenne kihagyni a koncertet.
Címkék: én koncert szorongás félelem ex P
Szólj hozzá!
Lakótársnak pánik rohamai vannak az egyetem miatt. De az is lehet, hogy nem ez a szakszerű diagnózis. Nyomasztja a megfelelési kényszer. A motiváltság. A mások elvárásai. A sajátjai is.
Miért lesznek valakinek pánik rohamai? És másoknak miért nem? Nekem miért hülye álmaim lesznek? Én nem akarok több hülye álmot, ami nappal is folytatódik. Én nem akarok már semmit, ami fáj. Ne legyen már rossz. Legalább egy kicsit ne.
***
A faszomat a hülye aggódásba. Hát kit érdekel?!
Valaki mondja meg, mi a fontosabb. Hadd döntsek utána egyedül - rosszul.