HTML

Holdvilág

"Én csak egy rajzolt heroin dealer vagyok, eseménytelenül telnek a napok. [...] Mert kinek kell a por, ha csak grafit?"

11911103_1175488345811208_568807980_n_3.jpg

plecsni2.png

Címkék

2010 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2015 (3) 2016 (3) 2017 (3) 2018 (3) 2019 (3) 2020 (3) 2021 (3) 2022 (3) 2023 (3) 2024 (1) A (10) abortusz (2) agyvérzés (2) ajándék (2) akvárium (1) Alice Sebold (1) alkohol (5) alkotmány (1) állomás (1) álom (3) álomvizsga (1) aluljáró (1) alvás (2) amerika (21) angol (6) anime (1) Antwerpen (1) Anyahajó (2) anyáknapja (1) anyám (15) anyaság (11) apáknapja (1) apám (9) aranyköpés (2) Aranykoporsó (1) Arany János (1) Aszja (5) Ausztrál Tom (1) Az arany ember (1) A Gyűrűk Ura (1) A holtak vonulása (1) A kis herceg (1) A Metamor Szent Könyve (1) A temető könyve (1) B (5) baba (3) Baby Jane (1) bakancslista (5) Balaton (4) Bándy Kata (1) banya (1) barátok (22) barátság (4) Bársonytalpon oson a halál (1) bátorság (4) Bátor Tábor (3) bejegyzés (2) beszólás (3) betegség (6) bevallani (1) bicikli (4) bizalom (1) blog (27) bók (11) bölcsesség (1) boldogság (1) BP (1) Brandon Hackett (1) Bridget Jones (1) Brüsszel (1) búcsú (2) Budapest (1) bűntudat (2) burok (1) busz (1) cenzúra (2) Cicu (2) család (22) D (7) Darren Shan (1) Debrecen (1) Dee (2) Dénes (2) deviantart (1) diploma (1) diplomaosztó (1) doki (1) döntés (2) Dream Theater (1) drog (1) E (4) ébredés (1) edzés (1) egérkaland (5) Egyetem (8) egyetem (4) élet (41) elfogadás (2) elköltözni (2) elvágyódás (1) emberek (1) emlék (4) én (243) energia (2) epilepszia (1) esküvő (9) eső (1) évértékelés (15) évforduló (2) ex (1) facebook (4) fagyi (1) fájdalom (4) falak (5) Feldmár András (3) felejtés (3) félelem (12) felnőni (2) féltékenység (6) film (5) Finnugor vámpír (1) fizetés (1) FK (1) floorball (2) foci (1) fogadalom (4) fogorvos (1) főzés (3) franciák (1) freemail (1) futás (1) Game of Thrones (2) gesztenye (1) gimi (2) Gonoszmáté (12) gugli (1) Gy (4) gyász (3) gyerehaza (1) gyerek (3) gyógyszer (4) gyógyulás (4) Gyöngéd barbárok (1) G barátnőm (3) G barátom (7) halál (6) harmónia (1) HarryPotter (1) házasság (3) házitündér (2) hiány (4) hiany (4) hibázni (1) hit (1) (1) Hodor (1) honvéd (1) hős (1) Hrabal (1) html szerkesztés (1) húsztíz (1) idő (7) időjárás (1) injekció (3) intimitás (1) írás (2) irodalom (4) Iron Maiden (4) ITkitty (4) IWD2015 (1) iwiw (2) JA (5) Japán (1) játék (4) játszma (1) javaképzés (1) Jóbarátok (1) jóga (2) jövő (1) káin (1) kaland (2) kapcsolat (4) karácsony (4) Kató (1) kávé (3) keblek (1) kép (4) képzelt város (1) kérdés (2) kérvény (1) kétségek (3) kezdet (2) Kicsi (2) kirándulás (1) kisfiam (4) kislányok (1) kis fizikus (1) költészet napja (2) költözés (18) Komfortos mennyország (1) komment (1) komoly (1) kompromisszum (1) koncert (4) kont (1) kontroll (2) konyha (2) könyv (17) kórház (3) kövér (1) közélet (9) kreativitás (3) KT (1) kudarc (1) külföld (3) kurva (1) kütyü (1) L (5) lakás (4) levél (8) leves (1) lovaglás (1) love (75) M (5) macska (6) magány (8) mágia (3) Magritte (1) Magyarország (2) magyar szak (1) mama (5) Manóc (6) Mary and Max (1) megbocsátani (4) megfizetni (1) meggyógyultam parti (4) meglepetés (1) menekülés (1) mese (4) Mka (5) mosoly (3) motivált (1) múlt (2) mun (1) München (4) munka (33) Murakami Haruki (1) Muse (5) múzsa (1) nagyanyám (2) napló (1) napok (1) Neil Gaiman (1) Németország (2) Nene (1) neurológia (2) nevelés (2) NIN (2) NK (1) nőnap (1) Norvég erdő (1) Nyanyett (4) nyár (10) nyaralás (1) nyelvész (3) nyelvvizsga (3) nyest (1) nyugalom (1) O (1) Ofélia (2) október (2) oktoberfest (1) olvasás (17) önbizalom (3) önéletrajz (1) önkéntes (4) on review (1) optimizmus (1) öröm (9) ősz (1) őszinteség (2) oszt tali (1) otthon (8) ovi (1) P (51) panasz (1) pánik (2) papa (7) Papikám (1) pasik (1) Passau (1) pénz (1) Peru (3) phd (4) pinablog (1) placcs (1) plus size (1) politika (5) polo (1) probléma (1) Proust-kérdőív (1) Quimby (2) rádió (2) randi (3) Raven (1) Red Leaf (1) remény (1) részeg (1) rocksuli (1) róka (2) röplabda (1) rúdtánc (2) ruha (3) sabbath (1) sajtó (2) sci-fi (1) Sehi (4) semmi (1) ShareHerSuccess (1) siker (1) sims (2) SirM (22) Sofi Oksanen (1) sóhaj (1) spanyol (2) Spéter (1) sport (7) star trek (1) Strasbourg (1) stressz (2) sushi (2) süti (1) szabadság (1) szakdoga (1) szakítás (3) szakkoli (1) szalagavató (1) szállóige (1) száz (2) Szécsi Noémi (1) szegény peti (1) szerelem (10) Szerelempatak (1) szeretet (11) szervezés (1) szexi (1) színezés (1) szociolingvisztika (1) szökőkút (2) szomorúság (5) szomszédok (3) szőnyeg (1) szórakozás (1) szorongás (7) szülinap (4) szupervagy (1) T (20) tábor (8) tánc (4) tanítás (1) tanulás (6) társasjáték (1) tavasz (4) tdk (1) te (48) tea (1) temető (1) Tepi (17) terápia (4) tervek (16) testvér (3) tettetés (1) Thomas S Kuhn (1) Tisza cipő (1) Tm (3) tömeg (1) törlés (1) trombofília (6) trombózis (10) tudomány (1) túlzás (1) turi (1) újítás (1) újjászületés (1) USA (1) utazás (3) utolso (1) várakozás (5) vendég (1) vers (14) veszekedés (1) Viktor Pelevin (1) virágének (2) vizsga (2) vizsgaidőszak (1) VZ (1) West Balkán (1) wug (1) Xeno (1) zen (2) zene (54) Zőccség (1) Zs (3)

Milyen a jó feleség? Szerintem erről mindenkinek vannak elképzelései. Én egy dolgot biztosan tudok: nem ilyen. Nem ilyen, mint én.
.
Nem tudom, milyen pontosan a szorongásos depresszió. Szerintem még sose voltam depressziós. Ellenben volt szerencsém végigaszisztálni néhány depressziós periódust egy bipoláris zavarral élő személy mellett. A depresszió nem játék -- sem végigélve, sem támogató jelenléttel. Na mindegy. A szorongást azt viszont nagyon közelről ismerem. Sokkal közelebbről, mint szeretném. Azt hiszem, a szorongás sem játék. És ha mégis, akkor nem jó játék.
.
Vannak napok, amikor kifejezetten rossz. Gy azt tanította nekem egyszer, hogy a szorongás az, aminek igazán nem tudod az okát. Az a fajta belülről szorító érzés. Lehet, hogy ha megmondjuk az okát, akkor onnantól már nem szorít? Nem azt mondom, hogy nem fáj, csak mondjuk már nem fojtogat.
.
Egész életemben csodálatosan jó alvó voltam. Leteszem a kis fejemet, és mire elszámolsz tízig, én már mély álomban alszok. Amikor pedig megpittyen az ébresztő, már ébredek is. Nyílik a szemem, lépek a papucsomba, indulhat az új nap. Egyetemista koromig határozottan azt hittem, hogy mindenki így működik. Aztán ahogy cserélődtek mellettem a lakó- és hálótársak, úgy jöttem rá, hogy nagyon ritka kincs birtokában vagyok, amiért sokan adnák oda az összes pénzük felét.
.
Most is így alszok el. És így ébredek. Csak egy dolog változott. Hogy míg eddig az alvás, az egy menekülést jelentő, biztonságos, nyugodt pontja volt a napnak, most a legfájdalmasabb időszakok egyikévé lépett elő. És nem akkor érzem igazán, amíg alszok, hanem abban a pillanatban, ahogy egy kicsit is megébredek. Az egész éjjel összeszorított állkapcsom sajog, fájnak a csikorgatott fogaim, hányinger és görcs szorítja össze a gyomrom, az ébrenlét és az álmok határán pedig a legrettegettebb félelmeim várnak rám. Nem öröm.
.
Nyilván kitalálta már mindenki, hogy nem keltem ma túl jó formában. A nyugatitól jövet erősen szorongatta a sírás a torkomat. Még az is megfordult a fejemben, hogy a mosdóban kezdek. Aztán beléptem az irodába, magamra erőltettem valami mosolyfélét és köszöntem a srácoknak. Kedvesen visszaköszöntek, én meg a rámragadt amcsiféle jómodorral megkérdeztem tőlük, hogy hogy vannak ma. És olyan kedvesek voltak, annyira nyitottak, hogy nem tudtam nem visszamosolyogni. Nagyon szeretek itt lenni. Nem azért, mert itt "udvarolnak" nekem. Szó sincs ilyesmiről. De emberszámba vesznek.
.
Nekik én a kedves és szorgalmas gyakornok vagyok (remélhetőleg), és nem a kolonc. És nem a rossz feleség...

Címkék: munka én alvás szorongás házasság

Szólj hozzá!

Az az általános tapasztalat a világban, hogy bár szeretnénk azt hinni, hogy minden ok-okozat elvén működik, sajnos kurvára nem így van. Néha annak a hite is megnyugtató lenne, hogy ha valami rossz történik, akkor cserébe lesz majd valami jó is.

Én nem hiszek már abban, hogy minden ember megfizet a csalásért, az aljas tettekért (ha ez tényleg így lenne, politikusaink is kevésbé lennének bátrak az aljasságokban), de sokszor érzem úgy, hogy a jó dolgokért viszont megfizetünk.

Egy dolog azonban biztos. Ha az ember elfojt, akkor annak meglesz a böjtje. A néhány órányi, napnyi viszonylagos nyugalomra ezerszeres erővel üt rajta újra a szorongás, a szomorúság, a félelem.

A hiány. A hiányod. A kétségeim. A kérdéseim. A félelmeim. A korlátaim. A bűntudatom.

(ez már rég nem arról szól, hogy elengedlek-e. nekem efölött már rég nincs hatalmam)

Címkék: én bűntudat szorongás félelem hiány kétségek megfizetni SirM

Szólj hozzá!

amikor görcsbe ugrik a gyomrom. az érzést, hogy nem léphetek közelebb. a falakat. hogy sosem fogom tudni, hogy meddig csak tettetés a "jól vagyok" és mikortól igaz. ezért az agyam egy része már most elhiszi valahogy. hadd fájjon? szorongás. gombóc a torkomban. félelem.

mindig csodálkoztam, hogy ezt sose küldte(d) el nekem. most én küldöm

 

ez meg azért, mert nem lehet nevén nevezni

Címkék: zene én szorongás szomorúság SirM

Szólj hozzá!

01.
október

feszült

ithil  |  Szólj hozzá!

Pedig már majdnem sikerült meggyőznöm magam, hogy nem is stresszelek. Már az is elég komoly jel kellett volna legyen, hogy napok óta fáj az állkapcsom. Ha feszült vagyok, nagyon erősen összeszorítom a fogaimat - nem direkt, teljesen reflexes a dolog. És mostanában valószínűleg így alszom végig az éjszakákat is.

De ami végképp eldöntötte a dolgot, az az volt, mikor P. közölte, hogy ő most azt szeretné a legjobban, ha túl lennék a témabemutatón és megnyugodnék végre.

 

Címkék: én szorongás phd P

Szólj hozzá!

12.
augusztus

bezárva

ithil  |  Szólj hozzá!

Be vagyok zárva. Nem szó szerint, leginkább a saját fejembe, de mostmár kezd pánik hangulattá fokozódni a dolog. Közel 3 hét munka nélküli itthonlét után kezdem nagyon utálni, hogy borzasztó nehezen bírom rávenni magam a kezdő lépésre. A napok meg csak peregnek...

Kéne valami jó kis kezdőlökés.

 

Címkék: munka én szorongás

Szólj hozzá!

Akkor most úgy őszintében. Ez momentán két probléma. Előszöris a koncert nem az én terepem. Tömegiszony, szorongás. Fejeljük ezt meg némi görcsös megfelelni akarással. Nagyszerű, meg is volnánk a dolog első felével.

Másodszor: nem szeretek versenyezni excsajokkal, barát-barátnőkkel, potenciális jelöltekkel, csop.társakkal.. tehát senkivel. Rendszerint feltartott kézzel lépek egyet hátra. My weak point, sorry.

De most nem akarok feltartott kézzel meghátrálni. Most nagyon akarok bízni. Adok egy esélyt magamnak is ezzel kapcsolatban. Hátha.

Hogy mi lesz a koncerttel? Fogalmam sincs. Tök jó lenne legyőzni a félelmeimet és jól érezni magunkat. De közben egy kis gonosz (realista?) hang folyamatosan azt suttogja,h ha én nem lennék, akkor ő most az Exszel menne és jól is érezné magát - mert vele lehet.

Ja igen, és utálom (magam),h annyira kedves és megértő,h a hülye paráim miatt képes lenne kihagyni a koncertet.

 

Címkék: én koncert szorongás félelem ex P

Szólj hozzá!

03.
március

minek?

ithil  |  Szólj hozzá!

Lakótársnak pánik rohamai vannak az egyetem miatt. De az is lehet, hogy nem ez a szakszerű diagnózis. Nyomasztja a megfelelési kényszer. A motiváltság. A mások elvárásai. A sajátjai is.

Miért lesznek valakinek pánik rohamai? És másoknak miért nem? Nekem miért hülye álmaim lesznek? Én nem akarok több hülye álmot, ami nappal is folytatódik. Én nem akarok már semmit, ami fáj. Ne legyen már rossz. Legalább egy kicsit ne.

***

A faszomat a hülye aggódásba. Hát kit érdekel?!

Valaki mondja meg, mi a fontosabb. Hadd döntsek utána egyedül - rosszul.

 

Címkék: döntés pánik szorongás Egyetem

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása