Mindenki hallott már A kis hercegről. Azt hiszem mondhatom azt is, hogy többségünk olvasta. Elvitatkozhatnánk róla, hogy giccses-e, netán didaktikus, vagy olyan életbölcsességeket fogalmaz meg, amiken néha érdemes elgondolkodni. Jómagam már marha régen olvastam, de van egy részlet, ami nagyon megragadt bennem. Magaménak érzem. Mert én egy olyan lány vagyok, aki beleéli magát a dolgokba. Aki mindig rákészül. Mint a róka A kis hercegben:
"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertarásokra is."