Holdvilág

Valmikor januárban még olyan terveim is voltak, hogy indítok egy új blogot és mesélek az időszakról, ami beköszöntött, és ami számos kihívást tartogat még. Szentül hittem, hogy tudok olyat mondani, ami másokat is érdekelhet, ami praktikus lehet, ami segíthet. Még az is lehet, hogy tényleg tudnék ilyet mondani, bár már egyáltalán nem hiszek benne olyan nagyon.

Viszont időm, na az nincs rá. Ha az ember rendesen akar csinálni egy blogot, az legalább napi 0,5-1 óra energiabefektetés. Mert akkor már érdemes csinálni hozzá vmi közösségi oldalt és tolni a kontentet. Nekem jelenleg napi 20 üres percem sincs.

Túlzásnak hangzik, pedig nem az. Ébredéstől este kb. fél 9-ig folyamatosan le vagyok kötve, és utána jönnek az olyan dolgok, mint a háztartás felszínen tartása (a teljes kitakarítás lassan csak egy álom lesz), a macska gondozása, a tanulás és ha még bírom, akkor egy kicsi olvasás rekreációs céllal.

Ebbe nem fér bele egy új blog. Ebbe még egy barátnős vacsi is csak akkor fér bele, ha az illető házhoz jön és eszik velem meg a gyerekekkel. :D Áldás, hogy vannak olyan barátnőim, akik ezt bevállalják. :) <3

1. Szabó T. Anna – Tóth Krisztina – Varró Dániel: Kerge ABC
Bevallom őszintén a szerzőkből kiindulva jobbra számítottam. Van köztük néhány kimondottan ötletes, jópofa darab, de azért sajnos sokszor erőltetett. Kár érte.

2. Marék Veronika: Boribon focizik
Manóc imádja Boribont. Nekem kevésbé tetszik, de a maga egyszerűségével és a focis témával teljesen lebilincseli a gyereket.

3. Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Ez a Boribon a lufikkal vette meg kilóra a kölyköt. Nem egyszer olvastam el, hanem inkább százszor.

4. Eric Carle: A telhetetlen hernyócska
Végre egy olyan gyerekkönyv, ami nekem is tetszik. Különleges illusztráció, humor, számok, színek. Nekem nagy kedvencem lett.

5. Marék Veronika: Annipanni, hull a hó!
Újabb Boribon sztori. Még véletlenül se azzal a szöveggel olvasom fel, ami oda van írva. Muhaha!

6. Varró Dániel: Akinek a lába hatos
Zseniális versek. Minden sorából süt, hogy a kisgyereknevelés alapvetően egy nagyon hasonló élménnyel ajándékozza meg a szülőket. :D

7. Borbély Szilárd: Nincstelenek
Nagyon mást vártam ettől a könyvtől. Bíztam benne, hogy egy kicsit közelebb kerülök ahhoz a Borbély Szilárdhoz, aki a tanórákon teljesen hozzáférhetetlen volt. Csalódnom kellett, ez a regény sem hozta őt közelebb. De ha nem ezzel a szemmel nézem a regényt, akkor tűpontosan ír a szegénység, a nélkülözés lélekölő hatásáról. Ahogy mindenki a gyengébbe, szerencsétlenebbe rúg bele. Akinél már nincs nyomorultabb ember, az meg az állatokba. Egészen gyomorszorító.

8. Jörg Mühle: Kisnyuszi aludni megy
Ez az egyik legjobb gyerekkönyv vételünk. Beépítettük az esti rutinba és Manóc imádja. Saját szövegünk és saját szertartásunk van hozzá. Nagyon nagy segítség az alvásra hangolódásban.

9. Julia Donaldson: A majom mamája
Egy újabb könyv, ami egyelőre inkább az én mániám, bár azért legalább 50-szer már biztosan fel kellett olvasnom ezt is. Szerencsém van Manóccal, mert imádja, ha olvasunk. Csak hordja az ölembe a könyveket vég nélkül és nem unja meg. :)

10. Csendes éj – Karácsonyi versek, dalok és mondókák
Anya vette ezt a könyvet, és azért tetszik annyira, mert a kedvenc karácsonyi dalaim is benne vannak. Például József Attilától a Betlehemi királyok. A kedvenc részem, ahogy J.A. megírta, milyen udvariasan küldi el Mária a látogatókat, mikor már ideje lenne megszoptatni a csecsemőt: "Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!"

11. Berg Judit: Maszat épít
A Maszat könyveket sokkal jobban szeretem, mint a Boribont. Először is Agócs Írisz gyönyörűen illusztrál. A történetek pedig mind olyanok, amikkel egy 3-4 éves kisgyerek találkozik. Sakkal szívesebben olvasom ezredszer is, mint Boribont.

12. Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié
A nagy bedarálós balhékor rögtön megrendeltem, de sokáig nem tudtam hozzáfogni. Tulajdonképpen L. hamarabb elolvasta, mint én, és az ő lelkesedése lendített be engem is. Nem volt minden mese egyformán jó, de több kifejezetten ötletes, jól megírt darab van benne. Azért pedig külön köszönet illeti, hogy L-t teljesen berántotta az olvasásba. Azóta is falja a könyveket.

13. Berg Judit: Maszat a fodrásznál
Mindenki csodálkozik, hogy Manóc szeret fodrászhoz járni, nem fél, nem nyüzsög. Ebben nagy szerepe van ennek a könyvnek, illetve annak, hogy nagyon tudatosan készültünk együtt erre az élményre.

14. Marék Veronika: Boribon autózik
Ez meg autós. Én ezt is arra használom, hogy számolni tanuljunk.

15. Kristin Roskifte: Mindenki számít
Ez az eddigi életem során elolvasott egyik legérdekesebb könyv. Azóta lépten nyomon népszerűsítem, mert fontos lenne, ha mindenkihez eljutna, aki kisgyereket nevel. Leginkább az 5-12 éves korosztályt tudnám megcélozni, de valójában az egész családnak hasznos. Ez egy együttolvasós, beszélgetős könyv. Kizárólag így van értelme. Ha magára hagyod vele a gyermeked, akkor felesleges. A lényeg ugyanis az, hogy minden oldal elindít egy kis beszélgetést, együtt gondolkodást, valamit, amitől jobban megismeritek egymást, egymás világlátását, véleményét. A képek, a szereplők utáni "nyomozás" pedig szerethetővé teszi és lazítja, hogy egy-egy témába mindenki vérmérséklete és hangulata szerint folyhasson bele. A legjobb esti mese volt, amit eddig L-nak olvastunk.

16. Axel Scheffler: Pipp és Polli, A piros lufi
Ez volt az a pont, ahol költségcsökkentési és racionalizálási okok miatt (pl. hogy ne lepjenek el minket még ennél is jobban a gyerekkönyvek) beiratkoztunk a könyvtárba és rendszeres közös programmá tettük a könyvtárba járást. Ennek egyik nagy nyeresége ez a könyv is, ami a könyvek világába nyakig merülő Manóc újabb kapudrogja lett.

17. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Régóta szerettem volna már elolvasni, úgyhogy kölcsön kaptam végre. Nem volt rossz, sőt voltak benne kifejezetten érdekes részek (pl. a generációs szegénységben élők "gyorsabban élése"), de sajnos engem nem tudott eléggé megérinteni, mert nálunk semmilyen szinten nem szokás a családi traumákról beszélni. Én csak remélni tudom, hogy a grafomániám majd segít megtörni ezt.

18. Kiss Judit Ágnes: A csodabogár
L-nak választottam a könyvtárban, de előbb elolvastam, hogy ne adjak marhaságot a kezébe. Kedvesen didaktikus, de alapvetően bájosan megírt érzékenyítő könyv. Az elején van egy bárbeszéd a főszereplő kislány és a szekrényében talált undorító bogár között, ami jópofán váltja az olvasó nézőpontját, hogy empatizáljon a különbözőségekkel.

19. Berg Judit: Maszat a vonaton
Újabb könyvtáras szerzemény, amiben Maszat a tanyára utazik. Újabb Maszat könyv, amit milliószor elolvastam.

20. Marék Veronika: Öcsi és Bátyó
Az első emeleten lakó szomszédaink eladták a lakást és amikor Manóccal egyszer hazafelé jöttünk, akkor Anna beinvitált minket, hogy válasszunk a sok-sok könyv közül, mert az ő gyerekei már kinőtték ezeket és szívesen nekünk adná. Így került hozzánk ez a kis félig képregényes, félig szöveges mesekönyv. Van benne pár jópofa ötlet, de azért nem ugorja meg a Boribon könyvek színvonalát.

21. Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni és végre a könyvtár lehetővé tette. Azt kell mondjam, hogy sajnos nem jókor talált meg a regény. 20 évvel ezelőtt teljesen letaglózott volna. Ma már annyi cinizmus és olyan más élet van mögöttem, hogy szerencsére(!) nem tudtam együtt rezegni a könyvvel. Ettől függetlenül jó és fontos könyv.

22. Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne
Gyerekkorom kedvenc verseskötete. Ráadásul az én meseszépen illusztrált könyvemet olvastam fel Manócnak. Úgy imádom, hogy ő is szereti a verseket, mint én. :)

23. Jörg Mühle: Kisnyuszi bibis lesz
Szintén kisnyuszis lapozó, hogy a baleseteket is közelebb hozza a gyerekekhez, hogy a kisebb bibikből ne legyen dráma. Tökre szeretjük ezt is.

24. Rotraut Susanne Berner: Misu, a kisnyuszi
A dondban jött velem szembe először ez a könyv, és végül ott sikerült lecsapnom egy példányra belőle. És mekkora jó döntés volt! Ugyanaz a szerzője, mint az évszakos böngészőknek, csak itt most rövidke történeteket ír meg egy kisóvodás mindennapjaiból. Sooooook humorral, amire már Manóc is vevő.

25. Berg Judit: Doktor Maszat
Ezt Á-tól kaptuk kölcsön, és el is olvastuk párszor, de pont nem egy extrém olvasós szakaszban volt nálunk, illetve nem is akartam hosszan ülni a könyvön, úgyhogy már köszönettel visszaadtam.

26. Marék Veronika: Boribon vendégei
Jópofa lapozó, amit arra használtunk, hogy a számokat, színeket, állathangokat és állatneveket tanulgassuk vele.

27. Marék Veronika: Boribon cicája
Megvettem, átadtam, elolvastuk vagy kétszer, aztán elkallódott, úgyhogy eldugtam és később újra odaajándékoztam, de megint elkallódott a millió könyv között, úgyhogy lehet, hogy harmadszor is odaadom. :D

28. Paulette Bourgeois: Franklin és a karácsonya
Annától érkezett ez is, és nagyon jópofa a történet, mert a karácsonyi ajándékozást és adományozást állítja a központba és mélyen tudok azonosulni a szemléletével. Manóc még kicsi hozzá, de L. elolvasta.

29. Kiss Dávid: Cigánytelep nyolctól négyig
Poket könyv, amire régóta vágytam. Elég kijózanító minden sora. Azóta, hogy önkénteskedek, próbálom magam közelebb vinni azokhoz, akiken segíteni igyekszünk. Megérteni a generációs szegénységben élők nehézségeit és azok sokrétű okát. És megtalálni, hogy hol és hogyan tud sikeresen hasznosulni a segítségünk. Ez a kis napló már bepillantást engedett abba, hogy miért nem olyan egyszerű segítséget nyújtani, de nem reflektált olyan intelligensen a problémákra, mint a később olvasott L. Ritók Nóra fb bejegyzések és Nóra könyve.

30. Rotraut Susanne Berner: Misu mindenre kíváncsi
A Misus sorozat második darabja, de ebben van pár kevésbé sikerült történet is. De még így is bájos.

31. Rotraut Susanne Berner: Szia, Misu!
A Misus sorozat utolsó része. Ezt is a könyvtárból sikerült megszereznünk. Ez sokkal inkább hasonlít a későbbi böngészőkhöz. Nagy, az egész oldalt elfoglaló illusztrációk, pár soros szöveget, de itt visszatér az első kötetben is domináló humor, illetve a böngészőkben olyan jól működő illusztrációs történetmesélés.

32-40. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi sorozat
Megláttam a könyvtárban és úgy voltam vele, hogy itt az alkalom, elolvasom azt az ifjúsági sorozatot, ami az utánam következő generáció nagy olvasmányélménye volt. És alapvetően tetszett. Olyan volt, főleg az elején, mint valami tini szappanopera. Sokan sokféle hibát felróttak a sorozatnak az egysíkú karakterektől kezdve a fontos témákban kihagyott ziccerekig, és ezekkel nem is tudok vitatkozni. Viszont elfelejtenek egy fontos dolgot. Egy átlagos, középosztálybeli kiskamasz pontosan ilyen uncsi életet él. Taníthatott volna nekik egy ilyen sorozat sok fontos dolgot - ehelyett adott nekik egy olyan olvasmányélményt, amivel messzemenően tudtak azonosulni, mert könnyű volt hozzá kapcsolódni vagy a tényleges tapasztalataikon vagy a vágyaikon keresztül. És ez hatalmas érdeme Leiner Laurának.

41. Szabó Magda: Tündér Lala
L. még szeptemberben látta színházban és teljesen elvarázsolta. Én meg meséltem neki, hogy ebből bizony regény is van, amit aztán esténként felolvastunk. Én még gyerekkoromban olvastam, de már sokmindenre nem emlékeztem, úgyhogy jó élmény volt nekem is. L-nek meg annyira, hogy farsangkor a kis Giginek öltözött.

42. Varró Dániel: Akinek a foga kijött
Meggyőződésem, hogy Varró Dani az egyik legjobb kortárs költőnk. Engem abszolúte meg tud szólítani már gimis korom óta.

43. Berg Judit: Maszat öltözik
Banális téma, mégis milyen hasznos, ha egy olvasmányhoz tudják kötni a gyerekek ezt a bonyolult koordinációs feladatot. Sokkal megfoghatóbbá és jobban megjegyezhetővé teszi számukra. Berg Judit nagyon szerencsés érzékkel tudja megfogalmazni a kisgyermekkor legáltalánosabb helyzeteit. Agócs Írisz pedig gyönyörűen illusztrál. Ilyen egy igényes gyerekkönyv.

44. Berg Judit: Maszat játszik
Újabb könyvtári Maszat, szerettük ezt is.

45. Margaret Mazzantini: Újjászületés
NIOK-on jött szembe velem sokszor, aztán megtaláltam a könyvtárban és nagyon megörültem neki. Akkor még fogalmam se volt róla, hogy mennyire szét fog cincálni. A téma, a részletek, a gyarlóság, a szerelem, a kapcsolatok dinamikája. Milyen bátor könyv. Milyen tárgyilagos hang. Aki gyereket szeretne, de nehézségekkel küzd, az még véletlenül se vegye a kezébe.

46. Berg Judit: Maszat számol
Számolós, markolós Maszat. :D

47. Pap Éva (szerk.): A medvefiú
Az Annaféle hozományból van ez is. Finnugor népek népmeséivel. Kifejezetten szórakoztató, csak épp nem gyerekeknek.

48. Harcos Bálint: Felhőcukrászda
Amennyire imádtuk a Boszorkánycicát, ez annyira nem talált be. Sok-sok erőltetett kínrím, túlságosan kacifántos történet. Még szerencse, hogy a könyvtárból volt.

49. Julia Donaldson: A róka zoknija
Aranyos kis lapozó, de mire a kezünkbe került, Manóc totálisan meghaladta ezt a szintet.

50. Aditi Gupta – Tuhin Paul: Menstrupédia
Ezt a könyvet az Emilla Piros Pontban vettem L-nek, és kész főnyereménynek bizonyult. Kifejezetten kislányoknak lett kitalálva ez a képregény, hogy az ő nyelvükön meséljen pubertásról, hormonokról, női ciklusról. Elmondhatatlanul fontosnak tartom, hogy időben beszéljünk erről a gyerekekkel. Hálistennek ebben az anyja is partner.

51. Berg Judit: Maszat és a csőtörés
Ez még kicsit messzi terep volt Manócnak. Csőtöréshez szerencsére akkor még nem volt része. Azóta már igen...

52. Elizabeth McGregor: Jégmezők gyermeke
A Franklin expedícióról az Erebus meg a Terror sorsáról egy újabb fikciós írás. Dan Simmons klasszisokkal jobb volt, de covidosan ez is jó volt egynek.

53. Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni
Gyerekkorom mesekönyve. Manóc még kicsi volt egy kicsit hozzá, de hamarosan érdemes lesz újra elővenni.

54. Berg Judit: Maszat a repülőn
Maszat minden mennyiségben. :D Manóc választja a könyvtárban.

55. Axel Scheffler: Pipp és Polli, A szuper roller
A második születésnapjára rollert kapott Manóc, meg ezt a könyvet, hogy ezzel is kedvet csináljunk a rollerezéshez.

56. Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Ez a könyv sem első olvasásra aratta a legnagyobb sikert, de azóta már sok esti mesén előkerült. A három kiscicát konkrétan Manóc is kívülről fújja.

57. Jessie Burton: Múzsa
A babaház úrnője nem tetszett annyira a szerzőtől, de ez teljesen lenyűgözött. Izgalmas, hangulatos, élettel teli, fordulatos az utolsó másodpercig. Minden karakter hús-vér, hibákkal, esendőségekkel. Nagyon szeretem az ilyen regényeket.

58. Louis Sachar: Laura titkos társasága
Még kiskamasz koromban olvastam, aztán most L-nak olvastuk fel, és jó volt látni, hogy ő is élvezetét lelte benne.

59. Moskát Anita: A hazugság tézisei
Sok novella és egy kisregény. És a kisregény miatt megbocsátottam Anitának az Irha és bőr hibáit és a novellákat is. Ez a kisregény végre hozza azt a számtalan ötletet, azt a kísérletező innovativitást és azt a precíz kidolgozást, amit a Horgonyhely.

60. Giulietta Fiore: Sompolygó Samu és a sajt
Valamikor a D. könyve volt, mikor gyerekek voltunk. Aztán amikor L. volt kicsi, akkor neki olvastam el milliószor. Most Manócon a sor, és úgy tűnik, őt sem kerüli el a rajongás a ravasz bársonyróka iránt. Már SirM szerint az egésznek az a kulcsa, hogy én olvassam fel. :)

61. Iain Banks: A darázsgyár
Már régóta szemeztem a borítójával, szóval egy alkalommal mikor a könyvtárban kerestem megfelelő olvasmányt, szabályosan megszólított. És nem is kellett csalódnom benne. Nagyon beteg regény, de én kimondottan élvezem az ilyen sztorikat.

62. Charles Frazier: Hideghegy
Százévvel ezelőtt láttam a filmet és nagyon magával ragadott. Később a sztori elhomályosult, és leginkább Renée Zellweger parádés alakítása maradt meg. Mint az általam korábban olvasott másik Frazier regény, ez is komótosan indult és lassan hömpölygött. Közben persze megteremtve azt az atmoszférát, ami aztán beeszi magát az ember bőre alá és ott marad akkor is, amikor már rég nem olvassuk a könyvet. A mai napig be-bevillannak jelenetek, hangulatok belőle, és szerintem ilyet csak az igazán jó regények tudnak.

63. Stephen King: Carrie
Régi adósságom volt ez a könyv és bámulatos, hogy King regénye az idő előrehaladtával nem hogy nem öregszik, de hitelesen mesél bántalmazásról, bullyingról a mai olvasónak is. Kezébe nyomnám én a mai kamaszoknak is.

64. Laurell K. Hamilton: Rafael
Ő, az én kis guilty pleasure-öm. Nem tudok elég hálás lenni ennek a nőnek ezért a sorozatért.

65. Laurell K. Hamilton: Angyalok rettentő bukása
Amikor megvettem, azt hittem, hogy ez egy sima regény, és nem egy végtelen sorozat végre. Aztán amikor elkezdtem olvasni, dühösen vettem észre, hogy egy újabb sorozat első kötete. Annyira haragudtam, hogy napokig nem bírtam haladni vele. Aztán nekilendültem, és a végén azon nyígtam, hogy miért nincs legalább már angolul meg a folytatása. Hát hogy fogom én ezt kivárni???

-------------------------------------------------------------------------------------

Ennyi fért bele ebbe az évbe. Mivel most beleszámoltam azokat is, amiket a gyerekeknek olvastam, így simán  megugrottam az 52 könyvet, vagyis a heti egyet. Arról nem is beszélve, hogy a lista nem tárja fel, hogy egy-egy mesekönyvet hányszor olvastam fel újra és újra Manócnak. Az sem került fel ide, hogy augusztustól decemberig egy családi Bibliát olvastunk fel esténként L-nak. Mivel még csak az Ószövetséget olvastuk el, ezért ez a könyv majd a 2023-as évet fogja gazdagítani.

És hogy mi volt az év könyve? Hát ha az innovativitást és élményt nézzük, akkor Kristin Roskifte: Mindenki számít c. csodája. Egyébként egy Pici Piacon ajánlotta a figyelmembe a Csimota Kiadó standjánál a hölgy, akinek azóta sem tudok elég hálás lenni.

Ez az év egyébként is a gyerekkönyvek éve lett. És ezt egy kicsit sem bánom. Csodálatosan büszke vagyok mindkét gyerekemre, hogy szeretnek olvasni, szeretnek mesét hallgatni, hogy lenyűgözik őket a betűk. Már a kétéves is önállóan leveszi a könyveket a polcról és egyedül is ellapozgatja - vagy hozza, hogy "anya, olvassunk!". Hát mi ez, ha nem a legnagyobb könyves teljesítmény? :)

Szokás szerint most is azzal kezdtem, hogy elolvastam a tavalyi évértékelést. Jót mosolyogtam rajta, aztán jót nevettem azon a rengeteg ponton, amit kitűztem az idei évre.

Hogy mivel telt 2022? Például azzal, hogy Manóc megtanult folyékonyan és érdekérvényesítően beszélni. Meg énekelni. Folyamatosan énekelni. Egy kis juke box az egész gyerek.

Részben a költségcsökkentés miatt, részben mert már Manóc is azt eszi amit a család többi tagja, elkezdtem rendszeresebben főzni. Ma már alig rendelünk. Kemény logisztika folyton változatos ételeket tenni az asztalra és nem elfelejteni, hogy mi az ami még van itthon, és mi az, amit venni kell.

Bár csak az idén fedeztük fel, de egy félévet így is elhordtam Manócot babaszertornára, ami nagyon jót tett neki, és amit mind a ketten nagyon élveztünk. Sajnos a bölcsi miatt már nem tudunk járni.

Manóc szobatiszta lett januárban, úgyhogy eladhattam a mosipelusokat (a pelusok árának több mint fele visszajött - muhaha). Az E-ék esküvőjén pedig sikeresen elkaptuk végre a covidot is mindannyian (L már másodszor), úgyhogy ezen a tűzkeresztségen is átestünk.

A nyarat félig a mamánál töltöttük, félig itthon. A közös családi nyaralás is kimondottan jól sikerült. :) Meg a kettesben eltöltött bónusz hétvége is, amit ráadásul Manóc is sikeresen vett.

Ami még fontos lehet. Anyám nyugdíjba ment, mostmár főállású nagymama. Manócról kiderült, hogy szenvedélyesen szereti a vonatokat. Ami még ennél is csodálatosabb, hogy a könyveket is imádja. Szinte minden nap jön, hoz valami mesekönyvet és közli, hogy olvassunk. Könyvtárba is beiratkoztunk, én ezzel csökkentettem a saját kiadásaimat - sikeresen. :)

Na meg van egy régiúj barátnőm, akiről kiderült, hogy eléggé számíthatunk egymásra. Elkísért kórházba, fogta a kezemet, mikor be voltam szarva.

És akkor most nézzük, miket végeztem az idei tervekből:

1. Sajnos terepre még nem tudtam kimenni, mert mire Manóc megérett rá, addigra bölcsibe kellett mennie és akkor nem akartam megborítani mégjobban a kis megszokott dolgait. Talán majd 2023-ban. De annyi előrelépés azért történt, hogy koordinátor lettem a szervezeten belül, amit nagyon szeretek csinálni.

2. A munkába végül november 17-én mentem vissza, és azóta is a kőkemény visszarázódásban vagyok. Nem abba a csapatba kerültem ugyanis, ahol korábban dolgoztam. Ez egy teljesen új munkakör, teljesen új tudást igényel és tök új emberekkel kell dolgozni. Na mondjuk legalább a közvetlen kollégák nagyon jófejek. Zakkant az összes. :)

3. Nem rajzoltam vagy festettem többet, viszont sokkal többet olvastam. Jobbára gyerekkönyveket, főleg Manócnak, de azért sok felnőtt olvasmány is sorra került.

4. Na a jó bölcsi, az hálazégnek sikerült. Nagyon elégedett vagyok a nevelőkkel, a vezetőséggel, a napirenddel, a felszereltséggel és még a kis csoporttársakkal is. Manóc is szereti, és ez a legfontosabb.

5. A spanyol tanulás sajnos nem fért bele. Most prioritást élvezett, hogy SirM megtanuljon rendesen angolul.

6. Ez a kettesben levés nem nagyon valósult meg, és ez azért érződik is. De legalább családként most több közös programunk is volt.

7. Nem csináltam végül tanfolyamot, de mégis elkezdtem újra vezetni. Ennek jó sztorija van, úgyhogy leírom. L már régóta jár lovagolni és egyszer SirM vitte el és onnan teljesen belelkesedve jött haza, hogy szerinte mennünk kéne nekünk is. Aztán ez elmaradt. De megint jött egy alkalom, hogy nekünk kellett L-t lovagolni kísérni és foglaltunk egy időpontot Manócnak is. És nagyon jó volt látni, ahogy a két gyerek élvezi a lovaglást. Olyannyira, hogy legközelebb már mi is felültünk a lóra! És bizony, azóta járunk családilag lovagolni. És mivel a lovarda az istenhátamögött van, ezért kocsival megyünk. Éljen a közösségi autózás!

+1 Ugyanmár! :D (de legalább a lovaglás sport)

--------------------------------------------------------------------------------------------

És akkor nézzük a terveket 2023-ra:

1. Nagy valószínűséggel beiratkozom német nyelvtanfolyamra.

2. Rendszeresen fogunk járni lovagolni továbbra is.

3. Elutazunk valahova családilag, ahol még nem jártunk.

4. Leszervezek végre egy fotózást.

Boldog új évet mindenkinek! :)

Nem tudom, hogy találkozott-e ezzel az érzéssel más kisbabás anya, de engem eléggé nyomaszt. Van egyfajta társadalmi nyomás azzal kapcsolatban, hogy egy otthon ülő anya nem csinál mást, csak játszik, főzőcskézik, takarítgat, semmi dolga. Csak a kenyeret pusztítja. Egy háztartásbeli. HTB.

Iszonyatosan rossz érzés. Semmirekellőnek és haszontalannak érzi magát az ember. Borzasztó kiszolgáltatottság.

Én az első perctől kezdve rettegtem tőle. Aztán kitaláltam, hogy önkénteskedek, hogy ne érezzem magam olyan haszontalannak.

És ez rengeteget segített. Köszönöm, hogy kaptam rá lehetőséget. Köszönöm, hogy úgy segíthettem, hogy közben én is sokkal jobban éreztem magam.

Nem ez volt életem napja. Kicsit sok volt már a feszkóból, úgyhogy délelőtt bőgtem egy isteneset. Aztán összeszedtem magam, mert egy kis önsajnálat még oké, de közben azért el kell látni Manócot is.

És akkor az anyuka lét egyik tipikus, ám annál meghatóbb jelenete: ülök a budin, a gyerekem nyilván bekísért. Magyaráz, tesz-vesz, majd egyszercsak megölel és életében először közli velem, hogy: "szeet".

Életem legszebb pillanata. :)

Kimondottan utálom az anyák napját. Kimondottan utálom, hogy anyám milyen felhajtást képes csinálni belőle. Kimondottan utálom, hogy kötelezően hálát kell adnom azért, hogy a világra szültek, holott én nem kértem ezt, ez nem az én döntésem volt.

L sosem felejt el anyák napján felköszönteni, amióta fel tudja fogni a kis eszével, hogy mire való ez az ünnep. Sőt, többször hívott már el az óvodai/iskolai ünnepségre is - az más kérdés, hogy az anyja kijelentette, hogy meg ne merészeljek ott jelenni, mivel ezek az ünnepségek az _ÉDESANYÁKNAK_ szólnak. Bekaphatja.

Amióta két éve fültanúja voltam, hogy hogyan viselkedik az anyáknapjával kapcsolatban, azóta tudom, hogy ezt a meccset már rég elbukta. Covid volt, L nálunk töltötte a hétvégét. Megbeszéltük, hogy mindenképpen felhívja azért majd Tm-t, hogy felköszöntse. Emlékszem, engem reggel egy maga készítette kis képeslappal ébresztett, rajz volt rajta és ákombákom írás, hogy boldoganyáknapját. Nagyon meghatódtam. :) Mondta, hogy az anyjának is szeretne rajzolni valamit, én meg buzdítottam, hogy csinálja, biztosan nagyon fog örülni neki. Aztán délután skype-oltak és L büszkén mutatta az anyjának a rajzot amit készített. Mire az anyja elkezdte fullba kritizálni, hogy "csak ennyi?", "virágot miért nem rajzoltál?" stb. Még hallgatni is rossz volt...

Aztán tegnap reggel is kis kedves cetlivel várt L, amin szép írással, szívecskével ott volt, hogy boldog anyák napját. Anyám és nagymamám is kapott egyet-egyet. Este pedig felhívhatta az anyját, hogy őt is megköszöntse. Nagyon rövid telefon volt, csodálkoztunk is. Aztán mikor hozta le a szennyesét, láttam rajta, hogy lógatja az orrát. Kiderült, hogy az anyja nem engedte, hogy elmondja azt a verset, amit az ünnepségre megtanult, helyette azt kérte (!), hogy az orgonaágát énekelje el a gyerek. L viszont nem énekelt, mert nem akarta felébreszteni az öccsét, erre az anyja mondta, hogy akkor ennyi. Teljesen össze volt törve szegény gyerek. Hiába ajánlottam fel, hogy hívjuk vissza az anyját és énekelje el neki nyugodtan a dalt a nappaliból, már nem akarta.

Tm tiszta idióta. A hülye külsőségek meg a kirakat számít. A hamis elvárásaitól és álomképeitől nem látja, hogy a saját gyereke amúgy mennyire rajong érte, mennyire szereti és mennyire meg akar neki felelni. Én is megéltem ezt anyám részéről, csak én ennyi idősen már sokkal dacosabb voltam. Akart a franc már pedálozni.

Ma is utálom az anyák napját. Egyetlen gyerek sem kérte, hogy megszülethessen. Én kértem, hogy megszülhessem. Hogy szerethessem. Hogy nevelhessem. Hogy nézhessem. Hogy létezzen.

Tulajdonképpen én vagyok hálás őérte. Mindkettőjükért. És ez így van jól.

Mi minden nap levisszük legalább egyszer a levegőre.
Mi nem hagyjuk sírni.
Mi egyéves korán túlig szoptattuk.
Mi énekelünk, mondókázunk, olvasunk nekik.

Te eldobósba pelenkázod, én mosiba.
Te babakocsiban viszed, ő tricikliben, én a hátamon.
Te leülteted a képernyő elé, hogy "normálisan" egyen, nálunk nincs tévézés.
Te magad sütöd a kenyeret, ő nem ad neki cukrot, én megengedem, hogy egyen a nagyanyja sütijéből.
Te vele alszol, ő csak délután alszik vele, én külön szobában.
Te nem engeded, hogy felmásszon oda, az övé nem tud felmászni, én hagyom.
Te sok játékot veszel neki, ő sokat kapott a rokonoktól, én az egyszerűbb gyermekkorra törekszem.
Te nem adod bölcsibe, ő másfél évesen, én kétéves kor után.

Nem vagyunk egyformák, nem nevelünk egyformán, de egy valami mégis közös: nagyon szeretjük a gyerekünket.

Tegnap volt imádott Papikám születésnapja, miközben már 2018 óta nincs velünk. Nem láthatta már a gyönyörű kis dédunokáját. Emlékszem, 2019-ben halottaknapján ott volt az egész család a sír körül. Mamikám teljesen összetörve sírdogált. Akkor mondtam neki, hogy nem hiszi el, de tudok mondani olyat, amitől egy egész kicsit jobban érzi majd magát. Akkor mondtam el neki, hogy várjuk Manócot.

Manóc a második keresztnevét Papikám (és apukám, és SirM és SirM apukája) után kapta. Hiszem, hogy ezzel csatlakozik egy olyan folytonosságba, ami fontos értékeket visz magával.

Gyakran eszembe jut Papa. Sok szép emlékem van róla.

Amikor kicsi gyerekek voltunk, akkor rengeteget énekelt nekünk. A karácsonyfa alatt is mindig ő vezette az éneklést. Ma is minden karácsonykor éneklünk, s közben belengi a szobát az emléke.
Elvitt minket a kocsmába, mert ott fagyit is lehetett venni, és mindig választhattunk magunknak valami játékot is.
Húzott minket a háztáji szekéren fáradhatatlanul.
Mindig a legnagyobb görögdinnyét vette meg a dudálós árustól.
Sakkozott velem.
Számtalan újságot és folyóiratot járatott, hatalmas könyvtára volt, amiből bármikor bármit elvihettem.
Mindig megoldotta az Élet és Tudományban a rejtvényeket.
Öreg fejjel megtanulta kezelni a számítógépet. Utána emailben küldte be a megfejtéseket. :)
Tudott zongorázni, hegedülni és tangóharmonikán is játszani.
Már hajnalban felkelt minden nyáron öntözni. Mire mi felkeltünk, már félpucéron tevékenykedett a kertben.
Mindig ingujjban járt.
Nagyon szeretett jókat enni és jókat inni.
Ő tanított meg minket kártyázni.
Kivitt minket a Túrra pancsolni és ölben egyesével behordott minket a homokpadra, amit mi csak szigetnek hívtunk.
Beengedte a kutyát és a macskát is a házba, pedig Mama nem engedte.
Nagyon szeretett sudokuzni.
Rajongott a szappanoperákért.
Egy csomó hülyeséget rendelt a tv shopból.
Tanító, könyvtáralapító, iskolaigazgató is volt.
Mérhetetlenül büszke volt minden unokájára. Egyformán szerette őket, mindet a saját külön egyéniségéért.
Mindenkinek adott, aki kért.
Soha nem volt olyan, hogy ne lett volna kedve játszani.

Sokszor eszembe jut, mennyire örülne Manócnak, és milyen nagyon szeretne vele játszani.

Nagyon hiányzol, drága Papikám!

Ééééés egy újabb év, amit valami jóféle náthával zárok. :D Nem is emlékeztem a tavalyira, úgyhogy rendesen felröhögtem, amikor visszaolvastam a 2020-as értékelést. Elvileg amúgy nem covid ez sem, bár még mindig az életünk része ez a rossznyavalya. Maszkot kell viselni a tömegközlekedésen, a boltokban, meg mindenféle zárt helyeken. Kényelmetlen, de legalább az utcán most nem kell, úgyhogy a játszótéren jól elvagyunk.

Az idei évre betervezett dolgok azt kell mondjam, hogy legalább 50%-ban megvalósultak. :D

1. Valóban jelentkeztem önkéntesnek. Egy kisfiú tanodás hétvégéit segítem feladatlapokkal, de szeretnék jövőre kijárni terepre is legalább egy-két havonta. Úgy érzem, hogy személyesen sokkal többet is tudnék segíteni, mint a feladatokkal távolról. Arról nem is beszélve, hogy ez az önkénteskedés nekem is milyen sokat ad. A kreativitásom, a feladatok összeállítása, a tény hogy segítek egy kicsit valakinek - ezek mind nagyon jó érzéssel töltenek el és enyhítenek kicsit az érzésen, hogy mennyire nem csinálok semmit.

2. Hát a honlapok elkészítése teljesen elmaradt. És ennek csak részben oka, hogy milyen konfliktusok vannak családon belül. Sokkal inkább az a helyzet, hogy Manóc minden energiámat felemészti. Egyszerűen se időm, se erőm másra. A kicsinyke szabadidőmben saját magamat rekreálom, és ebbe egyelőre a honlapkészítés nem tartozik bele. Feladatlapot írni sokkalinkább. Meg rajzolni, olvasni, játszani.

3. Festeni nem igazán sikerült. Annyira macerásnak éreztem kipakolni hozzá, hogy ez elmaradt. Cserébe L-val egész sokat kreatívkodtunk. És idén karácsonyra megkaptam a Rajzolj egy krumplit! könyveket, úgyhogy nem adtam fel a dolgot.

4. Na ez az utolsó pont maradéktalanul megvalósult. 100%-ban anya vagyok. Életben tartom, terelgetem, korlátok között kielégítem a kis igényeit - és közben igyekszünk maximálisan jól érezni magunkat.:)

A 2021-es év egyébként összességében egy nagyon jó év volt. Tavaly az év felét töltöttem anyukaként, és azt hiszem elmondhatjuk, hogy az volt a felkészülési időszak. Ahogy Manóc betöltötte a féléves kort, rohamosan elkezdett kinyílni számára a világ. Napról napra volt valami látványos fejlődés. Mondjuk ezzel együtt megjelentek újabb kihívások: mosipelusozás, EC, féken tartani a gyereket, hogy ne essen le és ne üsse be, új napirend kialakítása, 9 hónapig egy dobozokkal meghosszabbított fotelágyban "aludni", minden nap kétszer levegőre vinni (mondjuk ez legalább megoldotta azt a kínzó hiányt, hogy nincsenek anyuka barátnőim :)), folyamatosan rendelkezésre állni.

És láss csodát! Kiderült, hogy a gyermek nyiladozó személyisége egy erős akaratú, határozott, maximálisan a megszokások rabja alkatot rejt. Fogalmazzunk úgy, hogy az alma nem esett  messze egyik fájától sem. :D

Ami engem illet, engem a 2021-es esztendő nevelt igazán anyává. És ami csodálatos: hogy nem csak a fiam anyjává, hanem a L anyjává is. Sokkal türelmesebb lettem, szeretetteljesebb, figyelmesebb. Nyilván vannak még rossz és nehéz napok, de szerintem sokat fejlődött a viszonyunk. Manóc pedig imádja a nővérét. Jó őket látni ebben a szeretetben.

Egyébként SirM-mel is sokkal kevesebb vitánk volt már az idén. És ennek csak az egyik oka az, hogy túl fáradtak vagyunk hozzá. :D Valójában sok konfliktust kiiktatott, hogy neki van egy melója, amit most nagyon szeret, bejár irodába, amit élvez, és utána tud ránk figyelni lelkiismeret furdalás nélkül.

Ha visszatekintek 2021-re, akkor ez a folyamatos változás és a jól kialakított rutinok éve volt egyszerre. Visszaemlékezve kiragadok pár jó dolgot:
- Manóc első szülinapja
- nyáron mamánál nyaralni egy hétig
- megismerni anyuka barátnőket
- advent L-val és SirM-mel
- közös vacsi kettesben SirM-mel
- wellnesselni egyedül
- amikor először kaptam puszit Manóctól

------------------------------------------------------------------------------------------------------

És akkor most jöhetnek a tervek 2022-re:

1. Terepen is önkénteskedni.

2. Sikerrel venni a munkába való visszatérést

3. Többet rajzolni, festeni, olvasni.

4. Manócnak jó bölcsit választani.

5. Folytatni a spanyol tanulást.

6. Több időt eltölteni kettesben SirM-mel.

7. Megcsinálni a jogsifelfrissítő tanfolyamot (és többet vezetni).

+1 (muhaha) tornázni itthon rendszeresen

1. Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Ez egy nagyon bájos ifjúsági regény a halálról. Nem nyomasztó, de végig a halált övező tabu lebontásán dolgozik. Kellemes olvasmány volt, nem bántam meg.

2. Walter Tevis: A vezércsel
Mivel általános iskolás koromban versenyszerűen sakkoztam, ezért nekem az izgis sztori mellé abszolút elhozta a nosztalgiahullámot is ez a könyv. Tök jó volt kicsit újraélni az egykori versenyek és készülések hangulatát. Annyi klassz embert ismertem meg a sakkon keresztül és olyan sok élményt adott. :)

3. Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Na ez egyáltalán nem olyan volt, mint a film. Néha éreztem egy pici megbicsaklást, de alapvetően ez egy elég színvonalas krimi volt, ráadásul én nagyon bírom az "orosz hangulat"-ot.

4. Edith Eva Eger: Az ajándék
Még A döntésnél is jobban tetszett. Nagyon jók voltak az életből, a konkrét terápiákból vett példák. Még biztosan elő fogom venni a későbbiekben is.

5. Szlukovényi Katalin (szerk.): Diridongó
A Lidlben találtam véletlenül és nem tudtam otthagyni. Annyi jobbnál jobb kortárs vers is van benne, hogy azóta már két példányt is vettem ajándékba belőle. Manócnak már többször is végigolvastuk esti meseként. Imádja az egész család. A legnagyobb kedvencem a Némely kukacok életstílusáról.

6. Bán Zsófia: Vagánybagoly és a harmadik Á
A Meseország mindenkié c. könyv kapcsán olvastam róla egy ajánlóban és használtan beszereztem egy példányt. Egyáltalán nem bántam meg! Nagyon jópofa, könnyed, de egyáltalán nem didaktikus mese az elfogadásról, a különbözőségekről. L is elolvasta és neki is nagyon tetszett. Oda fogom adni anyának is.

7. Stephen King: A tűzgyújtó
Ez a könyv már nagyon régóta tervben van nekem, és nem is csalódtam benne. A könnyedebb King könyvek közé tartozik, de lebilincselően mesél. Jó volt együtt izgulni vele.

8. Sofi Oksanen: A kutyafuttató
Újra a realizmus talaján, újra belemenősen, bár nem annyira kőkeményen, de azért ez is igazi Oksanen. Lehoz az életről. A fenébe, hogy olyan sokat kell várni a következő regényre.

9. Art Spiegelman: A teljes Maus
Véletlenül találtam meg a nyaralás alatt az előszobai könyvszekrényben mamánál a Maus első kiadását. Még anno Síkfőkúton hallottam róla. Teljesen beszippantott rögtön. Annyira brutális, annyira húsba vágó. A képregény műfaja sosem tudott megérinteni - eddig. Ez viszont teljesen bedarált. Kötelezővé tenném a középiskolában.

10. Polcz Alaine: Asszony a fronton
Még egyetemista koromban olvastam egyszer. Most a Maus után úgy éreztem, mehet mégegyszer. Csak hogy ne felejtsem el, hogy micsoda borzalmak történhettek meg azokkal is, akik nem zsidóként szenvedték végig a második világháborút.

11. Szabó Magda: Katalin utca
Újabb regény ugyanebből a korszakból. Szabó Magda hozza a szokásos hatásvadász ámde lebilincselő stílusát, engem mégsem sikerült igazán elkapnia. Valószínűleg azért, mert az én életemből hiányzik az ilyen sorsfordító törés.

12. Roald Dahl: Matilda
L-nak olvastuk esténként. Tavaly valamikor megnéztük a filmet (és odaégettünk alatta egy tepsi tejpitét), úgyhogy mindenkinek volt már a fejében egy sztori, de még így is nagyon szórakoztató volt ez a kedves kis regény.

13. Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban
Nem hallottam sose a brit kémnőkről, úgyhogy nem csak izgis, de tanulságos is volt a regény. Kellemesen romantikus, megfelelően adagolva izgalmas.

14. Hans Fallada: Kiskarácsony
Otthonról hoztam, de én nem emlékeztem rá gyerekkoromból. Őszintén szólva nem is vagyok benne biztos, hogy 10 éves kor alatt átmegy-e a történet lényege. Mindenesetre nagyon megkapóak a rajzok, a tömör szöveg és a bájos történet.

15. Ania Ahlborn: És bebújt az ördög
Hát itt valami sokkal jobbra számítottam. Az egyetlen szál, amit át tudtam érezni, az anya hozzáállása volt. A szerző nem ír rosszul, de igazán jól sem.

16. Laurell K. Hamilton: Övön alul
Az utóbbi idők legjobb Hamilton könyve. Olvastam róla, hogy túlságosan lelkizős. És tényleg. És ez a legnagyobb erőssége. Imádom, ahogy szépen van vezetve a krimi, és közben az emberi érzések, a párkapcsolati helyzetek is pszichologizálás, megmondóskodás nélkül vannak levezetve. Szuper volt, még ilyet!

17. Robert Galbraith: Zavaros vér
Rowling most sem hazudtolta meg magát. És szerencsére ő is előtérbe helyezte az érzelmeket, az emlékeket, a kapcsolatokat. És ez szerintem nagyon jót tett a sorozatnak. Ez volt az eddigi legjobb rész. (És amúgy azért kaptam a saját példányomat, mert Sanyinak korrektúráztam a doktoriját.)

18. Berg Judit: Rumini
Milyen cuki kis kalandregény! Klisék és mégsem. Kaland és tanulság, de semmi didaktika. Kellemes fordulatok, még én is izgultam. :D Jöhet a többi is.

--------------------------------------------------------------

Nagyon kevés ennyi könyv. Persze volt még sok, amit L-nak elolvastunk esténként, csak nem írtam fel őket. Meg hát Manóc mellett sokszor inkább játszottam abban a pár szabad órámban, hogy reseteljem kicsit az agyam.
A legjobb könyv pedig a Zavaros vér volt idén. De azért itt is van verseny: Hamilton, a Maus vagy Oksanen is ott van a topon. Meg a Diridongó, meg Az ajándék.

Jövőre több lesz!