Holdvilág

Ebben az évben darabszámot tekintve elképesztően sok könyvet sikerült elolvasni. Nyilván a legtöbb gyerekkönyv, ami terjedelmében és témajában is egyszerübb. De becsületemre legyen mondva, hogy cserébe meg németül van. Szóval a végső mérleg:

103 elolvasott könyv, ami 12.702 oldalt jelent.
Ebből 48 könyv németül volt, ami 3860 oldalt tett ki összesen.

Egyesével felsorolni ennyi könyvet hosszú lesz, de ha már dokumentálok, akkor veszem a fáradságot. Viszont részletesen nem írok mindegyikről, mert abba beletörik az ujjam.

1. Robin Cook: Életjel
Ez volt az első R. Cook könyvem, de annyira nem nyügözött le. Pedig még a tematika is közel állt hozzám, de annyi jobb krimit olvastam, hogy ez nem volt elégséges.

2. Thé Tjong-Khing: Hová tűnt a torta?
Ez egy nagyon cuki kis csendeskönyv. Míra ajánlotta a figyelmembe, és azóta én is tovább ajánlottam BNikinek meg Szabinának. Mindkét helyen nagy sikert aratott. Nálunk azért már közel se kerül elő olyan gyakran, de néha jól esik újra végigböngészni.

3. Walt Disney – Az Oroszlánkirály

4. Doris Rübel: Fedezd fel a tested!

5. Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem
Az év egyik nagy felfedezése volt ez a könyv. Ha lehet, akkor még a kufliknál is elborultabb. A zöldbabos mesebetétet én annyira nem szeretem, de a liftezés viszont egészen egyedi élmény. Ráadásul használtan jutottam hozzá gombért.

6. Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban
Kifacsarja a beledet, mint minden Alekszijevics kötet. Ennek ellenére ezek az elbeszélők valahogy kevésbé tudtak közel férkőzni hozzám, mint mondjuk a háborúban részt vevő nők. Talán utóbbiakat Alekszijevics is jobban tudta kérdezni.

7. Csukás István: Pom Pom meséi – A radírpók
A 2025-ös év nagy felfedezése, hogy Maki megérett a Pom Pom mesékre.

8. Csukás István: Pom Pom meséi – Festéktüsszentő Hapci Benő

9. Gyárfás Endre: A bevásárlók

10. Markéta Baňková: Szarka az entrópia birodalmában
Ez a könyv már jópár éve jött velem, de most sikerült a végére érni az utolsó történeteknek is. Nagyon őrült felnőtt mesék ezek, amik segítenek közelebb hozni a fizikát. Fogalmam sincs, hogy hány éves kortól lehetne ajánlani.

11. M. Kácsor Zoltán: Acsargó-mocsarak
Ez a Zabaszauruszok harmadik kötete, mivel a másodikat épp nem lehetett égen-földön megvenni. Sebaj, ez így is nagyon vicces volt.

12. Rebecca Makkai: Lenne pár kérdésem
Lassan csordogáló gondolatfolyam volt, amik egy sokévvel korábbi büneset körül forogtak. Az elbeszélő próbálta felfedni az eseményeket, rájönni az elkövető személyére és feltárni a saját szerepét az eseményekben. Nekem egyébként tetszett. Nem zavart a komótossága és könnyen bele tudtam helyezkedni a nézőpontba is.

13. Nemes Nagy Ágnes: A titkos út
Gyönyörüen illusztrált kötet, kár, hogy Maki nem szerette annyira mint én.

14. Tasi Katalin: A Homoklakó
Fb csoportos ajánlásra szereztem be, de nálunk sajnos nem talált értő közöségre. Maki utálja a rajzait, úgyhogy egyetlen egyszer sikerült elolvasnom neki.

15. Csukás István: Pom Pom meséi – A lesből támadó ruhaszárító kötél
Gyerekkoromban nagyon sokszor láttuk a Pom Pom meséket, ráadásul nálunk a családi közbeszédnek is abszolúte részét képezték ezek a figurák, úgyhogy tök jó érzés látni, hogy Maki is tud mostmár ehhez kapcsolódni.

16. Csukás István: Pom Pom meséi – Órarugógerincű Felpattanó

17. Szlavicsek Judit: Doszpot nyomoz
Kicsit féltem, hogy milyen lesz ez a könyv, de nemcsak hogy kellemes pozitív csalódás volt, hanem teljesen beszippantott. Ìgy, hogy nem Szlavicseknek kell kitalálnia a csattanót, hanem kvázi az élet írja, így nagyon szuper regényt sikerült kerekítenie. Ráadásul Doszpot figuráját, meg a többi szereplőt is jól eltalálta. Egy kicsit sem lehet érezni rajtuk a magyar krimikre amúgy szerintem sokszor jellemző kissé eröltetett papírmasé jelleget. Kimondottan tetszett!

18. Otfried Preußler: A kis szellem

19. Beck Andrea: Titokmesék
Èn nem annyira szeretem a Titkotündér sorozatot, de Makinak bejött. Nekem túlságosan didaktikus.

20. A három kismalac és más mesék
Gyerekkorom egyik ikonikus mesekönyve Tony Wolf illusztrációival. Ma már látom a hibáit is, de gyerekként nagyon szerettem, és most Makin is ugyanazt a lelkesedést látom.

21. Dániel András: A kuflik és az elveszett folt
Èn valahogy nem tudom megunni a kuflikat. Egyszerüen annyira cukik. Ès annyira természetesek. Tökéletesen illenek az elhagyatott rétre, és egyúttal a könyvespolcunkra is.

22. Kertész Erzsi: Helló, felség!
Ez a Göröngyös Úti Iskola egyik kötete, ami egy furcsa kisfiúnak az osztélyba való beilleszkedéséről szól. Engem nagyon megérintett, jókat mosolyogtam rajta és szerettem, hogy olyan pozitív kicsengése van. Majd Makinak is elolvasom, de meg akarom várni, amíg iskolás lesz ő is.

23. Otfried Preußler: Der Räuber Hotzenplotz
Láttam én anno a magyar könyvesboltokban a Torzonborz a rabló-t, de valahogy akkor nem tetszett. Azóta sem tudom, hogy milyen lehet a fordítás (a népszerüségéből ítélve amúgy valószínüleg elég jó), de németül egészen zseniálisan vicces ez a könyv. Pedig biztos vagyok benne, hogy a szóviccek felét sem értettem még. Ami a történetvezetést, a bonyodalmat és a szereplőket illeti, ez egy kimagaslóan jó könyv, ami közelsem a megszokott sémák szerint müködik, és ez is csak a színvonalát emeli. Volt szerencsénk filmen is megnézni és Hörspielként is meghallgatni. Szuper mindenhogy!

24. Neil Gaiman: Szerencsére a tej
Én már nem először olvastam ezt a könyvet az idén, hiszen L-nak anno felolvastam. De most újra elővettük és Maki annyira megszerette, hogy háromszor is fel kellett olvasnunk idén. Igazi Gaiman féle improvizatív agymenés egészen brilliáns illusztrációkkal.

25. Dániel András: Tengerre, kuflik!

26. Dinoszauruszok

27. Fésűs Éva: Kukkantó manó és a Kerekerdő titkai
Anyukám szereti nagyon ezeket a mélyen didaktikus meséket. Én egyáltalán nem bírom őket, egy kicsit se. De Mukinak tetszenek, szóval sort kerítünk ezekre is.

28. Andreas H. Schmachtl: Eine Flussfahrt und andere spritzige Geschichten
Magyarul Mókus és Medve címmel jött ki ez a sorozat. Ez ugyan a harmadik kötete, de ezt találtuk meg először a könyvtárban. Egészen brilliáns humora van, és közben mégis tele van cukisággal. Nekem óriási szerelem lett.

29. Otfried Preußler: Neues vom Räuber Hotzenplotz
Hotzenplotz újabb gaztettei már nem annyira brilliáns cselekményvezetésűek mint az első kötetben, de a humora miatt még így is bőven felülmúlja a legtöbb gyerekkönyvet.

30. Kertész Erzsi: Leszel a párom?
Ez is a Göröngyösúti Iskola egyik kötete, de nem annyira jólsikerült, mint a Helló, Felség! című. Ebben egy kislány marad egymagára, miután a legjobb barátnője elköltözik. Keresi a helyét az osztályban, de nagyon nehezen boldogul. Én nem igazán jártam a cipőjében, de a gyereklélek mély ismeretéről tanúskodik ahogy Kertész Erzsi ír róla. Egyébként könyv valósághoz való közelállását mutatja az is, hogy nincs igazi rózsaszín hepiend a végén.

31. Laurell K. Hamilton: Sárkányölő
A szokásos guilty pleasure. Ráadásul ez egy kimondottan jól sikerült kötet lett. Tűkön ülve várom a következőt.

32. Otfried Preußler: Hotzenplotz 3
Hotzenplotz megjavul. Sok nevetéssel, de az első részben tapasztalt "wow" faktor nélkül.

33. Andreas H. Schmachtl: Ziemlich quirlige Wald-Neuigkeiten
Egy újabb Mókus és Medve kötet (a második), továbbra is szerelem.

34. A. Van Gool: Hamupipőke

35. Dániel András: A kuflik és a lámpigyók

36. Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt?
Ez a könyv az év egyik legnagyobb durranása. Egy kalandos mesekönyvbe oltott foglalkoztatókönyv és böngésző elegye. Megunhatatlan. A feladatok még felnőtt fejjel is érdekesek, és természetesen televannak humorra. Dániel András most sem hazudtolja meg önmagát.

37. René Goscinny: A kis Nicolas nyaral
Kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert csak örököltük, de annál szórakoztatóbbnak bizonyult. Még SirM is jókat kuncogott rajta. És valóban ilyenek a kisfiúk. Néha nem árt emlékeztetnem magam rá, hogy nem csak az enyém ilyen elvetemült. :D

38. John Langan: Horgok
Nem volt ez rossz könyv, de valahogy engem mégse tudott meggyőzni. Lehet, hogy annyi az egész, hogy bár nagyon szeretem a horrort, de én sokkal inkább a Ketchum, King, Cutter, Simmons vonalon mozgok. Ha weird, akkor meg Ennes az új kedvencem. Szóval ez a szörnyeteges, hömpölygös titokzatoskodás nem annyira az én asztalom. Ettől függetlenül kellemes olvasmány volt.

39. Bányai István: Zoom
Jópofa kis képeskönyv, aranyos az ötlet is, de könyvesbolti végiglapozás bőven elég belőle.

40. Dániel András: A kuflik és a furcsa árnyék

41. Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Na ez egy nagyon furcsa könyv. Ilyen kis apró történetek vannak benne, amik egészen elképesztően elvontak. Még Dániel Andráshoz képest is. És mégis tetszett.

42. J. K. Rowling: Harry Potter und die Kammer des Schreckens
Nagyon hosszú időbe tellett, mire végigküzdöttem magam rajta. De mégis olyan jóóóó volt.

43. Raskó Gabi: Hoztok nekünk túrórudit?
L-nak olvastuk fel a nyáron, és nagyon tetszett neki. Alapvetően nekem is nagyon bejött, hogy gyerekek szemén át beszéljünk a külföldre költözésről és a más kultúrákban való életről. Egyetlen fenntartásom van: kissé hamis képet fest, hogy csupa felsőközéposztálybeli család lett megszólaltatva.

44. Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

45. Ray Nayler: Mamutrezervátum
Igazán formabontóan friss ötlet és nagyon meggyőző a kivitelezés is. El fogom olvasni Nayler következő könyvét is tutira.

46. Jessica Bab Bonde: Bald sind wir wieder zu Hause
Ez egy képregény volt, amiben gyerekként a holokausztot túlélők mesélik el a történetüket. Kemény volt még úgy is, hogy ez egy gyerekeknek szóló könyv.

47. Keszthelyi Gréta Kata: Otthon, svédes otthon
Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de egyrészt elképesztően túl van írva a maga 640 oldalával, másrészt borzasztóan kinőttem már ebből a szentimentális nyálból, ami csöpög belőle. Kamaszként valószínűleg sokkal jobban tetszett volna.

48. Kristin Roskifte: Mindenki számít

49. Csukás István: Pom Pom meséi – Civakodó Cipőikrek

50. Halasi Mária: Az utolsó padban
Gyerekkorom kedves olvasmánya volt ez a könyv, így ezt választottuk az őszi szünet közös könyvének L-val. Telitalálat volt. SirM és L is nagyon élvezték a jószívű kis cigánylány történetét.

51. Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
Ezer éve el akartam már olvasni ezt a krimit. Lehet, hogy túl nagyok voltak vele szemben az elvárásaim, mert sajnos nem hozta azt a szintet, amit szerettem volna. Valahogy egyik szereplő sem tudott hozzám közel kerülni, és bár szórakoztató volt, de egyáltalán nem volt mélysége a sztorinak. Egynek elment.

52. R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége
Ezt a könyvet egyszerre szerettem és haragudtam rá. Nem volt olyan nagyszerü, mint amilyennek szerettem volna. Annak ellenére, hogy igazán nagyon élveztem olvasni és elég szaporán is haladtam vele, pedig vaskos kötet. Volt viszont a cselekményben néhány bosszantóan eröltetett fordulat, amik kifejezetten bosszantottak, és majdnem teljesen lerombolták a jó megítélésemet. Mindenképpen fogok azonban még esélyt adni Kuangnak.

53. Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Jaj, ez egy olyan szép könyv volt, rendesen simogatta a lelkem.

54. Terézia Mora: Muna
Sokszor éreztem értelmetlennek vagy idegesítönek Munka történetét, de valahogy mégis nagyon érdekelt. Talán azért, mert az élet sokszor ilyen.

55. Kertész Erzsi: Labirintó
Eszembe se jutott, hogy ez ugyanaz a Kertész Erzsi, mint aki az Éjszakai kertet írta. Az a könyv is ugyanolyan értelmetlen és semmibe futó volt, mint ez. Mintha ez nem is ugyanaz a szerzö lenne, mint aki a Göröngyös Úti Iskola könyveket írta.

56. Varró Dániel: A szomjas troll
Varró Dani zseniális. Az én kedvencem az óratörpe, de Maki a legjobban a lapozgatós kaland részt élvezte.

57. Ariel Lawhon: A befagyott folyó
Ez már a második regényem volt Lawhontól, de biztosan nem az utolsó. Nagyon tetszik, ahogy nőtörténelmet ír. Egyszerre egy izgalmas, élvezetes regény plasztikus szereplőkkel, és festi le pontosan a nők egykori helyzetét és lehetőségeit (meg hát lássuk be, leginkább azoknak a hiányát).

58. Fiona McPhillips: A hallgatás sebei
A Lenne pár kérdésemhez hasonlóan itt is egy gyilkosság felgöngyölítése zajlik, ami itt a magániskolában és a sportban zajló zaklatást hivatott ezúttal leleplezni. Nekem egyébként nagyon tetszett a maga ambivalens szereplőivel.

59. Majoros Nóra: Bonyolult egy család meg az Olga
Jaj, hát ez egy nagyon cuki és vicces könyv volt. Igazi mozaikcsaládos egy kisiskolás kislány szemén keresztül. Bárcsak hamarabb olvashattam volna fel L-nak. De még így is azt láttam, hogy mindkét gyerek tudott rezonálni rá.

60. Dániel András: A kuflik és a máshogyoszkóp

61. Dániel András: A kuflik és a pofavágóverseny

62. Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz
Ezt a könyvet Mamikámnak vettem karácsonyra, csak gyorsan elolvastam még előtte én is. Annyira jó érzés volt! Közelebb hozta hozzám a családunk történetét. Ès amit még meglepően elhozott számomra a könyv: elkezdtem sokkal jobban megérteni az anyai nagymamámat (és ezzel megbocsátani neki azt, hogy mi valahogy sose találtuk meg egymáshoz az utat - már nagyon sajnálom).

63. Astrid Lindgren: Das Wolfslied
Na ez egy nagyon fura gyerekkönyv volt.

64. Nadia Budde: Letzte Runde Geisterstunde

65. Clare Helen Welsh: Iiii, von wem ist das Pipiii?

66. Anu Stohner: Ich bin aber noch kein bisschen müde

67. Michael Ende: Jim Knopf: Jim Knopf im Land der Pyramiden

68. Jörg Hilbert: So hoch der Baum

69. Ingo Siegner: Der kleine Drache Kokosnuss - Das große Fühlbuch

70. Maja Lunde: Der Eisbärprinz
Ezt magamnak vettem ki a könyvtárból. A képei egészen gyönyörüek voltak, a történet már kevésbé tudott elérni hozzám, de azért így sem nevezném rossz választásnak.

71. Michael Engler: Wir zwei vertragen uns

72. Marion Hübinger: Eine Tüte voll Papa

73. Nora De Lon: PAW Patrol Erstlesebuch: Die Fellfreunde und die Katzen-Bande

74. PAW Patrol - Der Kinofilm: Buch zum Film

75. Karine Surugue: Meine mutige Piratenmama
Adja az ég, hogy soha ne legyen szükségünk erre a könyvre.

76. Tracey Corderoy: Robert fragt Warum?

77. Pija Lindenbaum: Franziska und die Wölfe
Fú de nagyon elborult ez a könyv! De nagyon tetszett! :D Ès egyébként Makinak is.

78. Géraldine Elschner: Hundertwasser: Ein Haus für dunkelbunte Träume
Ezt a könyvet Hamburgban vettem egy kiállításon Makinak. Ès milyen nagyszerü vásárfiának bizonyult. Gyönyörü képek vannak benne és a történet is nagyon rendben van. Már alig várom, hogy Maki élőben is láthassa.

79. Sven Nordqvist: Pettersson und Findus. Ein Feuerwerk für den Fuchs
A szokásos humorral teli cukiság.

80. Daniel Napp: Dr. Brumm: Dr. Brumms verrückte Woche
Dr. Brumm még mindig nagy kedvenc. Mostmár tonie figuránk is van.

81. PAW Patrol: Die Fellfreunde auf tierischer Mission

82. Ramona Bădescu: Was macht die Fledermaus bei Tag?

83. Petra Lazik: Nein! Nein! Ich steig in kein fremdes Auto ein

84. Angela Weinhold: Wieso? Weshalb? Warum?, Band 31: Unser Geld und die Wirtschaft
A pénzről szóló ismeretterjesztésnek már épp ideje volt, és ez egy tök jó könyv hozzá. Kicsit később majd újra kihozom Makinak, hadd érjen be.

85. Wolfram Hänel: LESEMAUS: Conni am Strand

86. Liane Schneider: LESEMAUS 107: Conni und ihr Lieblingspony

87. Liane Schneider: LESEMAUS: Conni fährt Ski

88. Liane Schneider: LESEMAUS 67: Conni bekommt Taschengeld

89. Liane Schneider: LESEMAUS 6: Conni macht das Seepferdchen

90. Chantal Schreiber: Kurt, Einhorn wider Willen 4. Drachen sind auch nur EinHörner
Ez is a Maki hülyesége volt, hogy a negyedik résszel kezdjünk egy sorozatot, mert annak a legjobb a borítója. Szerencse, hogy Kurt így is baromi vicces volt.

91. Liane Schneider: LESEMAUS 51: Conni und das neue Baby

92. Liane Schneider: LESEMAUS 21: Conni macht Musik

93. Liane Schneider: LESEMAUS 65: Conni backt Pizza

94. Liane Schneider: LESEMAUS 137: Conni geht nicht mit jedem mit

95. Emilia Dziubak: Ein Jahr im Wald

96. Sven Nordqvist: Pettersson und Findus. Unsere schönsten Geschichten

97. Pokémon Lesebuch: Die Abenteuer von Ash und Pikachu

98. Chantal Schreiber: Kurt, Einhorn wider Willen 1. Wer möchte schon ein Einhorn sein?
Kurt legnagyobb rajongója kétségtelenül én lettem a családban.

99. Anna Lott: Coco und Zack: Coco und Zack – Im Internat der Hexentiere
Coco és Zack sztorija pedig SirM kedvence.

100. Anna Lott: Coco und Zack: Hexentiere in Gefahr

101. Alexander Steffensmeier: Lieselotte - Die schönsten Geschichten zum Vorlesen
Ez volt az első találkozásunk Lieselotteval. Cuki volt, és ráadásul Maki megtanult belőle körmöcskézni, így karácsonyra tudott sálat "kötni" a nagynénjeinek és L-nak.

102. Julian Gough: Rotzhase & Schnarchnase - Möhrenklau im Bärenbau
Az a mesekönyv, ami a gyerekek nyelvén tud beszélni a gravitációs erőről (és más fizikai jelenségekről) meg arról, hogy hogyan is alakul a növényevő állatok emésztése, nos az a mesekönyv engem megvesz kilóra.

103. Anne Scheller: Der zauberhafte Kindergarten 1. Drachen gibt's, die gibt's gar nicht
Fú, ezt a könyvet de utáltuk. :D (persze Maki nem)

----------------------------------------------------------------------

Most jönne az a rész, hogy kiválasztom az év kedvencét, de ez mintha évről évre nehezebb lenne. Még akkor is, ha különveszem mondjuk a német és a magyar könyveket, vagy ha az idén bevezetem, hogy egy német és egy magyar gyerekkönyvet is választok.

A gyerekkönyves felhozatalban a kedvenceim Hotzenplotz, Hörnchen und Bär valamint Rotzhase & Schnarchnase voltak német résztől. Magyarul pedig a Mit keresett Jakab az ágy alatt volt az idei top gyerekkönyv.

Ami a felnőtt irodalmat illeti, itt is nehéz választani. A Nagymamám magyaráz kétségtelenül a legmélyebb nyomot hagyó könyv volt. Amit a legjobban élveztem, az a Befagyott folyó volt. De amit most kiemelnék, mert a legpozitívabb csalódásom volt az idén, az a Doszpot nyomoz.

Szuper kis könyves év volt ez, de érzem, hogy a 2026 még ennél is erősebb lehet, köszönhetően csodás új társamnak, Dezsőkének a Kindle-nek.

Néha nagyon erösen húznak lefelé rossz érzések, tehetetlenség, bénultság. Mintha be lennék zárva egy zacskóba. Látom a fényt, érzem a hideget, hallom a hangokat, de valahogy minden tompa. Nem tud igazán megérinteni. Ijesztö érzés, ami idöröl idöre felbukkan. Hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Néha csak néhány napig tart. Néha tovább. Nem igazán tudom feltárni az eredöjét. Csak a következményeket érzem. Ès még ezt is olyan tompán, nyomottan.

Ma még a napsütés és a zene sem segít...

Eltelt egy újabb év, mint a szél. Kicsit kevesebb volt az új dolog, kicsit több az, amiben már nem kellett kétségbeesve kapálózni. Persze azért így is jutott mind a kettőből. De már van rutin, vannak megszokott dolgok, megszokott emberek. Kicsit jobban beleszoktam a munkába is. Egyre kevesebb segítséggel is elboldogulok.

És közben nem téptük el a szálakat az otthoniakkal. Sőt, igyekeztem annyi időt szakítani rájuk, amennyit csak lehet. Zsófiával a heti telefonok, A-val féléven (de lehet, hogy több) keresztül a napi telefonok, Nyanyettal a közös hétvége Bécsben, a vacsik a kislányokkal, a rendszeres hazalátogatás a családunkhoz, találkozók és telefonok G. barátommal - ezek mind a víz felett tartották a fejemet ebben az évben is. Örök hálám értük.

Az idén egyébként egész sokat kimozdultam már. Például a no kids weekend Hamburgban a csajokkal. Vagy az anyukás vacsik. Aztán voltam kétszer kórus koncerten is, amit nagyon élveztem (ezt a kollégáimnak köszönhetem, nélkülük nemigen került volna a látóterembe egyik esemény sem). És a gyerekekkel is több közös programot szerveztünk (mint például az a bizonyos nürnbergi hétvége).

Eljutottunk továbbá családilag a tengerhez, vagyis Barcelonába, ami nekem régi vágyam volt. És VK-t is meglátogattuk, aki sajnos nem tudott eljönni hozzánk Münchenbe, de hát ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor...

Úgy látom, L. is beleszokott mostmár teljesen a helyzetbe. Már kevésbé érzem rajta a fájdalmat és a szemrehányást, és úgy látom, már meg tudja élni a tiszta örömet, ha együtt lehetünk. És szerintem ebben mi is sokat fejlődtünk. Így karácsony után már nem azt érzem pl. mint mondjuk ősszel mikor hazament. Az olyan volt, mintha kitépték volna a szívem. Most inkább csendes belenyugvással vagyok és várom a következő telefonbeszélgetésünket és a következő személyes találkozást.

Jó itthon lenni. Nyugodt.

Ami a 2025-re előirányzott terveket illeti:

1. Hát, a német tanulás inkább passzív módon valósult meg, de jelentem, vége a halogatásnak. Jövőhéttől újra visszaülök az iskolapadba!

2. Folytatni ugyan folytattam a gyógytornát, de azért inkább lazsáltam sajnos.

3. A barátságkezdeményekkel legalább nem állok olyan csehül, még ha attól fényévekre is vagyok, hogy akár csak hasonló minőségben legyenek itt is barátaim mint otthon.

4. Új hobbit egyáltalán nem sikerült az életembe hozni, de az olvasást határozottan új szintre emeltem. :D

------------------------------------------------------------------------------------

Mik a tervek 2026-ra?

1. Sikeresen beiskolázni Mukit. Ez a jelenlegi életem legnagyobb stresszforrása. Mindennapi szorongásaim gyökere.

2. Mostmár tényleg muszáj összehozni legalább egy B2-es (inkább C1-es) németet.

3. Csináltatok Julsszal egy fotósorozatot rólunk.

4. Keresek egy képzést, amit a munkám keretén belül el tudok végezni.

5. Önkénteskedni fogok itt is.

Na, most, hogy kellően nagy célokat tűztem ki, mehetek is megvalósítani.

Az a nyári olyan jópofa volt, hogy kedvem támadt egy téli session-re is. Remélhetőleg ugyanolyan jó érzés lesz visszaolvasgatni ezt is.

1. Tök jó érzés volt azzal nyitni ezt az adventi időszakot, hogy elkészítettem az idén is a szokásos cetlis naptárat Makinak. De az idén készültem L-nak is: fényképet küldök neki minden nap az elmúlt egy évünkből. Ès ami az idén a legnagyobb örömet és megelégedést hozta: csináltam egy naptárat SirM-nek is. 19 boríték, bennük fényképek, a hátoldalakon pedig gondolatok. Minden borítékra egyedi kalligráfiával írtam rá a számot. Òrákig dolgoztam rajta még vasárnap éjjel, miután SirM már elment aludni, hogy meglepetés legyen reggel. Nagyon megleptem és nagyon jól esett neki a gesztus. Nekem meg olyan jó volt látni az örömét. :)

2. Annyira élvezem, hogy olvashatok. Mióta megvan a Kindl, sokkal többet tudtam olvasni, mert könnyü magammal vinni, és mert éjjel lámpa nélkül is tudom használni.

3. Egyre jobban megy a német (még ha nem is elég jól). Pl. a múlthéten felhívott egy kolléganő. Az ágyból ugrasztott ki, mert éppen home office-oltam. Ès mindezek ellenére felvettem, megbeszéltem vele, hogy 10 perc múlva visszahívom, és aztán visszahívva lebonyolítottunk egy sikeres telefonbeszélgetést németül, aminek a 90%-át értettem. Iszonyú büszke voltam magamra.

4. Jó hangulatú ebéd Magnusszal és a kolléganőkkel. + Vettem jegyet a jövőheti koncertre. :)

5. Tegnap Maki a délutáni alvás után átbotorkált a nappaliba és ahogy félálomban állt ott, megláttam egy pillanatra, hogy milyen kamasz lesz belöle. :))

6. A karácsonyi koncert nagyon szép volt. Meg is könnyeztem, mikor a Csendes éj-t énekelték. (Fúú, és Mashanak micsoda egy latin lover férje van! :D )

7. Karácsonykor társasozni a sógornőmékkel és utána még órákig beszélgetni a konyhában (miközben vagy ötször elindultunk lefeküdni).

8. Hangfelvételeket csinálni arról, hogy a szüleim sztoriznak.

9. Elolvasni a Nagymamám magyaráz c. könyvet.

10. Olyan jó volt, hogy végül nem csak a családdal, de a barátokkal is mind tudtam találkozni ebben a két hétben otthon. Még ha csak egy icipici időre is.

11. Zsófiékkal társasozni és röhögni a szőnyegen ülve.

12. Hazajönni Cicuhoz, aki azóta teljes matrica.

13. Egész jól sikerült az év első munkanapja.

14. Ma nemcsak hogy sikerült megoldani egy ticketet, de Andrea invitálására lementem pingpongozni, és minden előzetes félelmem ellenére iszonyú jól éreztem magam. :) Lógott a nyelvem a 1,5 óra végére, de mostantól minden pénteken pingpong lészen.

15. Szombat este végre itt is esett egy kis rendes hó. Ùgyhogy fogtam Makit vacsora után és még lementünk szánkózni. Annyira gyönyörü volt.

16. Vasárnap is majdnem az egész napot szánkózással töltöttük. Kellett ez a kis lelkemnek.

17. Mostanában olyan jó együtt ebédelni meg beszélgetni a kollégákkal. :)

18. Az igazán boldoggá tett, mikor Andrea elmesélte a többieknek, hogy nagyon örül, hogy mentem pingpongozni a múltkor, mert azt a sok kompetitív energiát, ami amúgy jellemzö ezekre az eseményekre, azt annyira szépen oldotta az, hogy én mennyire vidám voltam, meg hogy a játék öröméért csináltam az egészet, és hogy ezzel mennyire megváltoztattam mindenki hangulatát. :))

19. Tegnap úszáson amíg Maki bent volt, összecimbiztem egy 2 évesforma kiscsajjal. Apukája bement segíteni a bátyjának, de a kicsi nem annyira akart egyedül kint maradni az öltözöben, úgyhogy bevetettem magam. :D A végén még mesét is olvastam neki, fater meg borzasztóan hálás volt.

20. A második pingpongozás is igazán jól sikerült.

21. Szeretem, mikor Maki magyar iskolában van. Olyankor mindig van egy jól struktúrált és mégis laza szombatunk.

22. L. vasárnap, miután letettük a telefont, még rám írt, hogy szeretne velem külön is beszélni. <3 Be akart számolni a kis crusháról. Annyira cuki.

Itt volt anya egy hétig, és most nagyon kellemesen telt ez az idő. Sokat beszélgettünk, jókat ettünk, nem csináltunk semmi extrát. Hétvégén felmentünk a városba is, ahol a Stachuson már megkezdődött a karácsonyi vásár. Ettünk egy Bratwurstsemmelt, meg vettünk a fagyott ujjainkba egy kis forró pirított mandulát. A fények, a hideg, a vanília illatú mandula - tiszta karácsonyi hangulatom lett tőle.

Tegnap pedig Makival felmentünk a Marienplatzra, hogy meghallgassuk Magnust énekelni a Rathausbalkon-on adott koncerten. Mivel hamar érkeztünk, vettünk egy almás sütit a Hugendubelben és Kinderpunsch-ot a hétfőn megnyitott karácsonyi vásárban. 

Azóta tiszta adventi lázban égek. Tök jó adventi meglepetést találtam ki L-nak, Makinak és SirM-nek is. A mikuláscsomaggal is egész jól állok. Talán a karácsonyi menetrendet is sikerült leszerveznem. Azt is elterveztem, hogy a portásainknak is sütök mézes kalácsot.

Szóval mostmár ünnepi díszbe van öltöztetve a szívem. Remélem, valóban olyan jó lesz az advent, mint ahogy az a korábbi években volt. 

Nincs különösebb oka, egyszerűen csak eláraszt a szorongás, a fejed tele van mindenfélével és a dolgok annak ellenére csúsznak ki a kezeid közül, hogy minden erőddel igyekszel összpontosítani. Pedig nem is mondhatom, hogy ez egy különösen nehéz időszak lenne. Egyszerűen csak túl sok.

A héten eddig két dátumot néztem be, és még csak szerda van. Ès fontos dolgokat, amiknek tétje van. Tiszta szerencse, hogy mind a kettőt korábbra ütemeztem a ténylegesnél, így van időm röhögni magamon mielőtt újra nekifutok.

Tegnap meséltem SirM-nek, hogy úgy ebédeltünk Magnusszal, hogy közben egy szót sem szóltunk. Rendesen le volt döbbenve. Pedig ez elég gyakran megesik velünk.

Aztán az jutott eszembe, hogy azok, akik magyarul ismernek, azok egy olyan embert ismernek, akinek gyakorlatilag be nem áll a szája. Aki akkor is beszél, vagy minimum énekel, vagy narrálja az eseményeket, amikor ez teljességgel fölösleges, hovatovább idegesítö. Például mondjuk társasjátékozás közben. Vagy munka közben. Vagy evés közben. Vagy szó szerint bármikor.

Hozzátenném, én ezeken a csendes ebédeken is mindig beszélek, csak éppen befelé. Megy a fejemben a szöveg folyamatosan (valahol olvastam amúgy nem olyan régen, hogy ezzel nincs ám mindenki így - rendesen le is döbbentem). Ès hogy miért nem szólalok meg? Nagyon egyszerü: mert vagy nem tudom elmondani pontosan ugyanazt, ami magyarul a fejemben van, vagy egyszerüen csak túl fárasztónak érzem összerakni angolul vagy németül ugyanazt a mondatot. Ùgyhogy inkább hallgatok. Èn.

Azért nem teljesen reménytelen az életem, nem kell aggódni. Egyrészt magyarul még böven hozom a formám, másrészt vannak jobb napjaim bent is. Például ma úgy nevettem a fölépcsön, hogy szerintem az egész könyvtár hallotta, hogy nekem jó kedvem van.

Nem tudom biztosan, csak remélem, hogy mindenkit ilyen szinten fel tudnak dobni a kis dolgok is. Nekem ma nagyon nyomin indult a napom. Keveset aludtam, nyomasztott az időjárás is. Ja, meg annyira dolgozni se volt ma kedvem, mert kevéssé láttam, hogy mivel is kellene folytatnom.

Ès akkor történt néhány jó dolog. :)

Először is felhívott háziorvosi rendelöm, hogy szeretnék-e influenza elleni védőoltást felvenni. Jó, hát ez lehetett volna minimum szörnyü is, de mégse az lett. Pedig utálok hivatalos ügyben telefonálni. Már attól görcsben van a gyomrom, ha német szám van a kijelzön. Hogy lett ez mégis a nap csúcspontja? :D

Nagyon egyszerü: MINDENT értettem, amit az asszisztens mondott! Sőt, érdemben tudtam reagálni. Tehát ez egy nagyon ritka pillanat volt, mikoris kompetens felnött embernek érezhettem magam németül. Ez egy olyan önbizalombomba, amit nem hiszem, hogy ma felül lehet múlni.

Na délután mindezek mellé kisütött a nap. :) (én egy ilyen solarpower-csaj vagyok)

A tetején a cseresznye, hogy zenét hallgatok és ülve táncolok. Ez MINDIG segít. :D

(nem tudom Magnus mennyire néz hülyének, de szerintem valahol erősen a határán mozgok annak, hogy idegesítem vagy szórakoztatom)

Amikor augusztusban megvolt a kiköltözésünk második évfordulója, már meg sem emlékeztünk róla igazán. Pedig sok minden történt ebben az évben is. Például én végig dolgoztam. Maki kijárta a második óvodai évét. SirM-et előléptették. Lettek kimozdulós baráti kapcsolataink (mármint leginkább nekem). Maki megtanult biciklizni. Mindenki sokkal jobban boldogul már németül (és még mindig én a legkevésbé). Maki jógázni és táncolni is járt az oviban. Belaktuk a lakást, felkerültek a képek a falra. Megugrottam olyan orvosi mérföldköveket, mint hogy találjak nőgyógyászt, angiológust, hematológust. Kialakult az életünknek egy elég jól körülhatárolt rutinja.

Teljesen nyilvánvalóan ki lett mondva, hogy nem áll szándékunkban visszaköltözni Magyarországra.

Még mindig hiányoznak a barátok, nagyon. Sokszor a család is. Leginkább L. De nem hiányoznak ételek vagy helyek. Szeretünk ott lakni a kis nyugis lakótelepen, szeretjük a kis egyszerű életünket.

Engem egyetlen dolog frusztrál még mindig nagyon, ez pedig az az érzés, hogy nem vagyok elég kompetens. Nem elég, hogy nem ismerem jól a rendszert, de még a nyelvet sem beszélem eleggé ahhoz, hogy boldoguljak. Ùgy érzem magam, mint valami szerencsétlen gyerek, aki folyton segítségre szorul, de nem érnek rá a felnőttek. Ez a mindennapi szorongásaim legfőbb tárgya. Ès mostmár talán eléggé fáj ahhoz, hogy összeszedjem magam és tegyek ellene érdemben is.

Vannak napok, amikor annyira mélyen vagyok lelkileg és fizikailag is, hogy csak fekszek az ágyon és semmi. Még egy koszlott filmre se vagyok képes koncentrálni. Egyszerűen ólomsúlyúnak érzem minden tagomat. Próbálok pihenni, hogy legalább a fizikai erőnlétem visszatérjen, de a szorongás nem hagy teljesen ellazulni. A saját testem játékszere és foglya vagyok egyszerre, és ez egyszerre dühítő és elkeserítő. Pedig tegnap még a tornát is megtoltam, hogy hátha jobb lesz (nem lett). Nincs jobb ötletem, a túlélésre játszok és bízok benne, hogy holnapra túl leszek a nehezén.

Mindeközben dolgozni kellene, pakolni kellene, logisztikázni kellene, mert a következő két hét elég rendhagyó lesz és ebbe előkészítetlenül enyhén szólva felelőtlenség beleugrani.

Na picsogás vége.