Eltelt egy újabb év, mint a szél. Kicsit kevesebb volt az új dolog, kicsit több az, amiben már nem kellett kétségbeesve kapálózni. Persze azért így is jutott mind a kettőből. De már van rutin, vannak megszokott dolgok, megszokott emberek. Kicsit jobban beleszoktam a munkába is. Egyre kevesebb segítséggel is elboldogulok.
És közben nem téptük el a szálakat az otthoniakkal. Sőt, igyekeztem annyi időt szakítani rájuk, amennyit csak lehet. Zsófiával a heti telefonok, A-val féléven (de lehet, hogy több) keresztül a napi telefonok, Nyanyettal a közös hétvége Bécsben, a vacsik a kislányokkal, a rendszeres hazalátogatás a családunkhoz, találkozók és telefonok G. barátommal - ezek mind a víz felett tartották a fejemet ebben az évben is. Örök hálám értük.
Az idén egyébként egész sokat kimozdultam már. Például a no kids weekend Hamburgban a csajokkal. Vagy az anyukás vacsik. Aztán voltam kétszer kórus koncerten is, amit nagyon élveztem (ezt a kollégáimnak köszönhetem, nélkülük nemigen került volna a látóterembe egyik esemény sem). És a gyerekekkel is több közös programot szerveztünk (mint például az a bizonyos nürnbergi hétvége).
Eljutottunk továbbá családilag a tengerhez, vagyis Barcelonába, ami nekem régi vágyam volt. És VK-t is meglátogattuk, aki sajnos nem tudott eljönni hozzánk Münchenbe, de hát ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor...
Úgy látom, L. is beleszokott mostmár teljesen a helyzetbe. Már kevésbé érzem rajta a fájdalmat és a szemrehányást, és úgy látom, már meg tudja élni a tiszta örömet, ha együtt lehetünk. És szerintem ebben mi is sokat fejlődtünk. Így karácsony után már nem azt érzem pl. mint mondjuk ősszel mikor hazament. Az olyan volt, mintha kitépték volna a szívem. Most inkább csendes belenyugvással vagyok és várom a következő telefonbeszélgetésünket és a következő személyes találkozást.
Jó itthon lenni. Nyugodt.
Ami a 2025-re előirányzott terveket illeti:
1. Hát, a német tanulás inkább passzív módon valósult meg, de jelentem, vége a halogatásnak. Jövőhéttől újra visszaülök az iskolapadba!
2. Folytatni ugyan folytattam a gyógytornát, de azért inkább lazsáltam sajnos.
3. A barátságkezdeményekkel legalább nem állok olyan csehül, még ha attól fényévekre is vagyok, hogy akár csak hasonló minőségben legyenek itt is barátaim mint otthon.
4. Új hobbit egyáltalán nem sikerült az életembe hozni, de az olvasást határozottan új szintre emeltem. :D
------------------------------------------------------------------------------------
Mik a tervek 2026-ra?
1. Sikeresen beiskolázni Mukit. Ez a jelenlegi életem legnagyobb stresszforrása. Mindennapi szorongásaim gyökere.
2. Mostmár tényleg muszáj összehozni legalább egy B2-es (inkább C1-es) németet.
3. Csináltatok Julsszal egy fotósorozatot rólunk.
4. Keresek egy képzést, amit a munkám keretén belül el tudok végezni.
5. Önkénteskedni fogok itt is.
Na, most, hogy kellően nagy célokat tűztem ki, mehetek is megvalósítani.
