Még nem telt el egy teljes hónap a lánykérés óta és nekünk már van fix időpontunk, lefoglalt éttermünk, vendéglistánk és tegnap óta már menyasszonyi ruhám is.
Tegnap házi buliban voltunk, ahol el kellett mesélnem a sztorit többször is, ahol mindenki gratulált, de ahol azok, akik már voltak házasok vagy jelenleg is abban élnek, egyáltalán nem mutattak lelkesedést. A hosszú párkapcsolatban élő lányok viszont egészen expiliciten kimondták, hogy bizony ők is férjhez igyekeznének már. Ma átjött két barátunk, akik szintén évekkel mérhetően régebben vannak együtt, mint mi. Mondták, hogy muti a gyűrűt meg gratulálnak, aztán kérdezték, hogy hogyan tervezünk ezután, ez most egy ígéret és akkor majd valamikor? Mondtuk nekik, hogy ja, július. Azt a megrökönyödést látni kellett volna. "Ilyen hamar? Hova siettek??" Tepi szerint aszitték, hogy terhes vagyok, ami nyilván nem és ezt meg is mondtuk nekik.
Tényleg ennyire gáz férjhez menni? Két év együttélés után elhamarkodott döntés egy eljegyzés? Az eljegyzést követő nyáron gyorsnak számít a lagzi?
Én minden megrökönyödés, minden rémsztori és mások rossz tapasztalatai ellenére azt érzem, hogy ez így van a helyén. Én így vagyok a helyemen.
