Holdvilág

Kell némi víz. Lehetőleg mélyebb és álló.

Csillagos ég. Látni kell a Tejútat! Legelőnyösebb a júliusi éjszaka. (ha hullócsillagot vélsz látni, nagyon nagy szerencséd van)

Mezítelenül kell megmártózni a vízben.

Vagyis: ne fedjen be más, csak a víz és a csillagos égbolt.

***

Üzenjük Feldmár Andrásnak, hogy van élet a halál előtt. :P

Szercsi van! Ezt a mondatot használjuk a ''Szeretlek.'' helyett. Hogy az a másik ne kopjon el, ne legyen egy untig ismételt frázis. Még azt is ritkán mondogatjuk, hogy ''Szercsi van.'' De az valahogy mégis kevésbé komoly. Kicsit játékosabb, kicsit könnyebb.

De úgyis az érzés számít. Meg az ölelés. A puszik. A csók. Ahogy nézel rám. Ahogy összenevetünk. Amikor az öledbe bújhatok. Mikor a két karod betakar. Mikor a vállgödrödbe temetem az arcom (ahol a legnagyobb biztonságban érzem magam a világon). Mikor az ölembe hajtod a fejed. A kezem a hajadban.

A te kis "kibaszott macskád" vagyok. Odaciculok most képzeledben melléd. Ha már nem lehetsz itt. Behunyom a szemem, és látom, ahogy az ágyon fekve tanulgatsz. Bebújok a karod alá, amivel a papírokat tartod. A fejem a válladhoz fúrom. A karomat átdobom a hasadon. A lábamat a lábadra fonom. Így macskulok melléd. Remélem érzed. Remélem érzed, hogy minden gondolatommal ott vagyok. Hiányzol. Máris. Egy kicsit... :P

Egészen szentimentális hangulatba kerültem. Úgy összességében véve az egész hetemet körbelengte ez a kellemes bizsergés. A ragaszkodásnak, az odafigyelésnek, a gyengédségnek és a szerelemnek a zsongító elegyéről beszélek. Sok kis pillanatban tetten tudtam érni, de ha most ki kellene ragadnom egyet, akkor azt mondanám, hogy az a kedvencem, ahogy alszunk.

Minden pár kialakítja a saját felállását. Ki alszik belül, ki kívül. Kinek jár nagypárna és ki kap kicsit. Van-e külön takaró, vagy közös alatt bújnak össze. Ki szeret a hátán aludni, ki a hasán és ki az oldalán. Ezek nagyon intim dolgok. És akkor ez még csak a kezdet. Mert utána jönnek a különböző alvás-pozíciók. Nem hiszem, hogy fel tudnám sorolni mindet, úgyhogy a teljesség igénye nélkül:

1. kiskifli-nagykifli: Mindketten egy irányba fordultok, és a nagykifli tulajdonképpen betakarja és becsomagolja az ölelésébe az ő kiskiflijét.
   
2. Egy másik fajta felállás, mikor a lány a fiú vállgödrébe teszi a fejét. Jól össze lehet így bújni és még egymás arcába sem kell szuszogni. :P
   
3. Lehet csak szimplán egymás felé fordulni, és megfogni egymás kezét. Ez megadja a közelség és az érintés intimitását, és közben teret is hagy a felek számára a kényelmes alváshoz.
   
4. Még az is lehet intim és meghitt, ha egymásnak háttal vagytok. A lényeg, hogy a hátatok és a feneketek egymáshoz simuljon. :)

***

Az én személyes kedvencem a kiskifli-nagykifli felállás. Mindegy melyik kifli vagyok. Szeretem, mikor becsomagolja magát a karomba és a lábamba. És a világon a legjobb arra ébredni, ahogy átdobja a karját rajtam és félálomban megkeresi a kezem, hogy megfogja. Így indul jól a nap. :)

Feldmár András tartott egy előadást anno 2005. szeptember 27-én a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az előadás szövege megtalálható a neten. Én csak idéznék belőle néhány részt:

"Szerintem csak úgy lehet, hogy ha én azt mondom a másiknak, hogy amikor veled vagyok, vagy amikor te ezt és ezt teszed, vagy amikor te így nézel rám, vagy amikor ez van veled, akkor én ezen és ezen megyek keresztül. Miért mondanám ezt másnak? És ki más mondhatja, hogy ha én a saját tapasztalataimról beszélek? Tehát ami intim, az az lesz, hogy én elmondom neked, hogy a te társaságodban énnekem mi a tapasztalatom, mit érzek, min megyek át. Tehát, hogy ha nincs őszinteség, és nincs spontán őszinteség két ember között, akkor nincs intimitás."

"És honnan lehet valóban megtudni, hogy én szeretem-e a másikat? Hát meg kell kérdezni a másikat. A szeretetnek mondjuk a tesztje, az a másik. Az sohasem én vagyok. Én mondatom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, de ha a másik azt mondja, hogy mióta én ismerlek, azóta nagyon nehéz lett az életem... És mondhatom valakinek, hogy én nem szeretlek téged, de hogy ha a másik azt mondja, hogy mióta ismerlek, azóta sokkal könnyebb az életem és sokkal jobban érzem magam, mint bármikor máskor, akkor szeretem."

"Van egy biológiai törvény. Ez nem pszichológia, hanem biológia. A stresszről. Ami úgy megy, hogy vagy harcolni kell, vagy menekülni kell vagy keresni kell valakit, aki meg tud védeni, vagy beteggé teszed magad. Más lehetőség nincs. Na most még van egy szó, ami fontos itt, hogy: hatásosan. Tehát vagy harcolsz hatásosan, vagy menekülsz hatásosan - vagy találsz menedéket vagy védelmet hatásosan, különben egészen biztos, hogy beteg leszel. Na most, ha valamit egy párkapcsolatban százszor kell elmondani, akkor nem vagy hatásos. Tehát, hogyha az ember harcol ugyanazért minden héten kétszer, akkor az ember beteg lesz. Akkor lehet, hogy jobb, ha az ember menekül. De lehet, hogy nem kell elmenekülni mondjuk Kanadába, lehet, hogy el kell menekülni meditációba, vagy valahová máshova, vagy egy baráthoz vagy egy szeretőhöz, akkor menekülni kell, vagy védelmet kell keresni. De akár gyerekkel, akár párral, ha ugyanazt mondja az ember százszor, akkor nagy bajban van."

Neked üzenem ezeket a sorokat! Tudom, hogy megtalálsz bennük. És tudom, hogy megtalálod magadat is. És bízom benne, hogy megtaláljuk majd egymást...