Szercsi van! Ezt a mondatot használjuk a ''Szeretlek.'' helyett. Hogy az a másik ne kopjon el, ne legyen egy untig ismételt frázis. Még azt is ritkán mondogatjuk, hogy ''Szercsi van.'' De az valahogy mégis kevésbé komoly. Kicsit játékosabb, kicsit könnyebb.
De úgyis az érzés számít. Meg az ölelés. A puszik. A csók. Ahogy nézel rám. Ahogy összenevetünk. Amikor az öledbe bújhatok. Mikor a két karod betakar. Mikor a vállgödrödbe temetem az arcom (ahol a legnagyobb biztonságban érzem magam a világon). Mikor az ölembe hajtod a fejed. A kezem a hajadban.
A te kis "kibaszott macskád" vagyok. Odaciculok most képzeledben melléd. Ha már nem lehetsz itt. Behunyom a szemem, és látom, ahogy az ágyon fekve tanulgatsz. Bebújok a karod alá, amivel a papírokat tartod. A fejem a válladhoz fúrom. A karomat átdobom a hasadon. A lábamat a lábadra fonom. Így macskulok melléd. Remélem érzed. Remélem érzed, hogy minden gondolatommal ott vagyok. Hiányzol. Máris. Egy kicsit... :P
