Ismered az érzést? Felépíted az életed: barátok, család, suli, meló, párkapcsolat - szeretnéd, ha minden klappolna. Ez általában nem jön össze, de mivel rendszerint csak egy dolog szarakodik a sokból, hát nem omlik össze a vár.
De mi van akkor, ha a vár már eleve kicsit furán épül fel. Érezted már, hogy valakit annyira szeretsz, valaki annyira közel kerül hozzád, hogy elkezded ráépíteni a várat? Szeritem létezik ez a jelenség. Sokan elkövetik baráttal, férjjel, feleséggel. És még azt is mondhatnám, hogy mindezzel semmi baj, amíg az illetőre tényleg lehet számítani. Egy jó házasságban ez a boldogság kulcsa is lehetne.
De drágáim! Mutassatok rá arra az emberre, aki ekkora kockázatot félelem nélkül mer vállalni. És ha félünk, akkor hajlamosak vagyunk biztonsági játékot játszani: barátok, szerető, miegymás (mindenkinek a tapasztalataira és a kreativitására bízom a dolgot). Csakhogy.
Van-e értelme egy kapcsolatnak így? Az én szerény véleményem az, hogy: nem sok. Nem is ment nekem sose ez a biztonsági játék-dolog. És tádáám: így omlik az ember fejére a kártyavár!
(Hogy ne legyen ezen bejegyzés zárlata mégsem olyan komor és reménytelen, elárulom, hogy bár nagy a kockázat, szerintem mégis csak így éri meg. Sose olyan boldog, mint úgy. :))
