Szeretem őket. Mind a kettőjüket. Csak máshogy. Ők viszont nem bírják egymást. Nagyon nem. De miééért?!
Na jó. Belátom, tudom miért. És ebben nem kis részem van nekem is...
Lássukcsak. T. az elején pusztán féltékeny volt. Végülis megváltozott a kapcsolatunk. De neki ott volt (és még most is ott van) E. Persze nem segített, hogy neki sírtam el, bármi bajom is volt. Nehéz úgy megkedvelni valakit, hogy ha csak a rossz dolgokat hallod.
Gy.-nek meg mindig arról vinnyogtam, hogy mennyire rossz, hogy T. nem fogadja el a kapcsolatunkat. ---- Aztán elmeséltem neki, hogy mi volt T. és köztem. Fordított esetben tuti megölne engem is a féltékenység néha, úgyhogy igazából nem kéne csodálkoznom.
