Holdvilág

"Nagyon szeretlek.

Minden kis baromságoddal együtt."

Mióta először elköltöztem otthonról, még minden nyáron haza is kellett cuccolnom. Néha nem csak nyáron - volt egy rossz emlékezetű decemberi villámköltözés is, amikor délben felhívtam apámat, jött, pakoltunk és délután 4-re már minden cuccom otthon volt.

És íme, eljött a június, és nekem nem kellett hazaköltözködni! Már itt vagyok otthon. Tulajdonképpen nem ehhez a 35 négyzetméterhez, a garázshoz vagy a jólfésült kertvárosi környezethez ragaszkodok, hanem P.-hez. Mellette vagyok otthon. Vele vagyok itthon.

Én kedd óta, P. meg tegnap éjjel kezdte. Bennem már megmarad a meleg szendvics és a reszelt alma, P. még küzd, hogy a lázcsillapító és a tea ne akarjon azonnal távozni.

Készülünk a bikini szezonra.

P.: Huhhh, még jó hogy más ezt nem látja.
én: Mit?
P.: Hogy milyen mocskosul piszkosul boldogok vagyunk.

- Olyan puha vagy.. :)
- Hát, igyekszik az ember puhának lenni.

Amikor az ember lánya felveti a kedvesének, hogy rúdtánc tanfolyamra fog járni, és azt a választ kapja, hogy "de a lábad úgyse fogja bírni" - na ez nem olyan jó érzés...

Tegnap megbuktam mint háziasszony. És sírtam. Nem ragoznám túl a dolgot, a lényeg az, hogy ez a főzés dolog egyelőre elég döcögősen halad. Főleg, ha még addig se jutok el, hogy egyáltalán begyújtsam a tűzhelyet.

De az én drága barátnőim megnyugtattak, hogy ez normális, hogy senki nem kezdi konyhatündérként, és hogy ők sem tudnának most felbontani egy egész tyúkot.

Aztán ma belefutottam egy blogbejegyzésbe és annak kommentjeibe, amik szintén megerősítettek abban, hogy nem feltétlenül a házitündérkeség az, ami elengedhetetlen egy jó kapcsolathoz.

Azért én mégis szeretnék kicsit gondoskodni P.-ről.

ilyen ez

Arról volt szó, hogy milyen vagyok.

P.:     Furi, kedves aranyos, szép.
Általában szeretem a megnyilvánulásaidat.
én:    Általában?!
P.:     Mivan, most hazudjak?!

Tudom, hogy sokat korhollak. Hogy egy örök elégedetlenkedő vagyok. Hogy szóvá teszem, ha valamit elrontasz vagy hibázol. És tudom, hogy túlzásba viszem. És te nem ezt érdemled.

El akarom neked mondani, hogy mennyire tökéletesnek látlak. Hogy milyen helyes vagy, hogy mennyire felnézek rád. Egy kis zseni vagy - ha nem hallod, mindig dicsekszek veled. Csodálatosan kedves vagy. Nem csak velem, mindenkivel. Olyan nagy szíved van. Olyan segítőkész vagy. Én még a megszállottságodat is szeretem. Hatalmas adomány, ami előre visz - még akkor is, ha most a bicikli alkatrészek vannak soron. :)

Melletted úgy tudok menni az utcán, hogy nem érzem magam se kicsinek, se nagynak.

Melletted pont jó helyen vagyok.

Olyan szívfájdítóan gyönyörű áprilisi nap volt ma. Olyan igazi tavasz. Olyan szabad. Ma egész délután a várost jártuk biciklivel. Nincs jobb szó rá: annyira 'szabad' volt az egész.. :)

Tulajdonképpen semmi blogolnivaló nem történt. Semmi extra nincs mostanában. Éljük ezt a kispolgári, gusztustalanul boldog életet - és nem akarok felébredni. :)