Ma megkeresett az első HR-es LinkedIn-en egy nem is rossz ajánlattal. :)
Még a végén érett felnőtt módjára fogok reagálni. Pl. nem azonnal letámadom az anyósomat majd, mikor azt kérdezi, hogy "Minek folyton menni valahova?". Mondjuk egyelőre ott tartok, hogy a fejben folytatott vitáknál már eszembe jut az a verzió is, hogy hogyan lehetne ezt higgadtan lereagálni.
Nyilván az egész origója az a tény, hogy Mka mennyire másképp él, mint én. Neki elég az éhbér, a mama hotel, hogy mindent S.Hercegnőre költhet (már azt a keveset, ami van), és a világból a komfortzónáján kívül semmit se lát (és aggresszívan bizonygatja is, hogy őt nem érdekli, úgysincs máshol semmi értelmes vagy érdekes).
Ettől meg nekem a bicska nyitogatódik a zsebemben.
És most jön a jellemfejlődés, hölgyeim és uraim!
Mert nem szólok bele. Csinálja. Adja oda ajándékba a New Yorkba szóló repjegyet. Legyen korlátolt és beszűkült, ha neki így jó. Nekem nem jó úgy, de én mindent meg is teszek, hogy ne kelljen úgy élnem.
És ha anyósom vagy apósom legközelebb megkérdezi, akkor higgadtan azt mondom majd, hogy csak a saját nevemben nyilatkozhatok, de én szeretek így élni. Én örülök, hogy megtehetem, hogy otthon már kevéssé kelljen a munkával foglalkozni, hogy van nagy baráti társaságunk és népes családunk, akik szívesen látnak minket, hogy van pénzünk moziba menni vagy koncertre, hogy van igényünk és energiánk a barátokközt bámulása helyett máshogy és mással tölteni a szabadidőnket. És ez nem biztos, hogy másnak jobb, de nekem sokkal.
na most lehet megdicsérni engemet :D
Címkék: élet család Mka
Szólj hozzá!
Ha az ember egy után fekszik le, tudja, hogy 6:15-kor kell kelnie, de a macskája olyan fél 5 magasságában felébreszti, akkor a zuhany alatt képes elgondolkodni azon, hogy "mit gombol a macska?". Az eredeti kérdés amúgy a "mit rombol a macska" volt, de én percekig agyaltam, hogy mégis mit gombolhat.
Aztán folytattam a félkóma készülődést és rájöttem, hogy az embert ráneveli néhány jó dologra, ha macskája van. A teljesség igénye nélkül pl. a következőkre:
1. Hogy nevessen magán és a világon. Pl eszem ágába nincs bosszankodni, mikor kikészítem a ruhát, amit nagy nehezen kiválasztottam, aztán mire megfordulok, már a cicu héderezik rajta.
2. Hogy sokkal többet takarítson. Pedig Aszja nem is hullatja annyira a szőrét. Viszont az almot takarosan széthinti.
3. Hogy mindig van kihez szólni. Aszja ráadásul válaszol is. Sőt, néha ő maga kezdeményezi a diskurzust.
4. Hogy aludni a leglehetetlenebb pózokban is lehet.
5. És hogy mindig van valami érdekes a világban. Pl egy befőttesgumi. Vagy ahogy a sparba hozzák az árut.
Macskával élni jó, dejó, dejó, dejó. :)
Címkék: élet Aszja
Szólj hozzá!
Ezeket a dolgokat már egy ideje el akarom neked mondani különböző formákban. Tegnap ahogy álltál az ajtóban, majdnem a fejedhez vágtam őket egyesével, kevésbé belátóan. De valszeg sokkal fegyelmezettebb és bölcsebb (és főleg konfliktusmentesebb), ha kiírom szépen őket magamból és egyszerűen csak hagylak élni.
Lassan énis megtanulom, hogy el kell fogadnom, hogy te nem úgy akarod élni az életedet, ahogy az én értékrendem diktálná, vagy ahogy szerintem boldog lehetnél. Vagy ahogy szerintem értelmesen és hasznosan élhetnél.
És ez nem jelenti azt, hogy te így nem leszel boldog vagy pláne megelégedett. Hiszen meg lehet találni abban is a megelégedést, hogy kijelölted magadnak ezt a mártír szerepet, az óvó védelmezőét, aki megmenti S.Hercegnőt. Ellenségképet is kreáltál magadnak a szülei szemében, akikre rá lehet fogni mindent, akiket kijelölhetsz problémaként -- ezzel elfedve a kettőtök kapcsolatában adódó egyenetlenségeket.
El lehet így éldegélni. Problémaként az anyóst, az apóst látni, a nővért vagy a munkát esetleg. Minden este bedobni egy sört. Vagy kettőt. Vagy egy kis bort. Töményet sose. Dehogy vagy te alkoholista. Azok agresszívak. Te kedvesre iszod magadat. Neked csak ahhoz kell, hogy múljon a feszültség, hogy el tudj aludni. (hogy ne kelljen gondolkozni)
Te elviszed. Te elhozod. Te felszereled, te megjavítod, te megsütöd, te összevágod, te bármit megteszel, hogy neki könnyebb és kényelmesebb legyen. Te nem hibáztatod őt semmiért (hiszen mindenről az anyja tehet, vagy az alkoholista apja -- ő meg csak szereti őket, mint minden rendes gyerek). Te néha szexelsz vele. És kicsit titkon örülsz, ha ügyel vagy nem ér rá. És ünnep számodra minden perc, amit mégis megoszt veled.
Te bármit kibírsz, mert megéri, hiszen ő egy csodálatos ember, aki még téged is képes elviselni. Te pedig cserébe megpróbálhatod megóvni a világ rossz dolgaitól. Kicsit megmentheted.
***
Én meg észrevehetném, hogy te nem akarod, hogy megmentselek. Téged ne mentsen meg senki. Te meg észrevehetnéd cserébe, hogy én sem hagyom senkinek, hogy megmentsen, vagy akár csak kicsit is úgy kezeljen, mint akit meg kéne menteni. Még akkor se, ha tényleg segítségre szorulok.
Én nagyon igyekszem elfogadni az álláspontodat. Remélem, egy nap te is meglátod az enyémet.
Címkék: élet én Mka
Szólj hozzá!
Hogy is gondolhattam, hogy te...? Az én fájdalmamnak már csak bennem van létjogosultsága. Ha valaki olyan görcsösen próbál nyomot hagyni a világban mint én, akkor...
Már nem tudom pontosan meghatározni, hogy mi fáj bennem.
***
Amikor már nem tudod megmondani, hogy mitől is fáj, hogy mi fáj igazából:
hogy elhagytad, aki szeretett? hogy megcsaltad azt, akit szerettél? a hiány? hogy elhagyott, akit szerettél? hogy megcsaltad azt, aki szeretett? hogy elhagytad azt, akit szerettél? hogy egy szemernyi befolyásod sem maradt az események számodra fontos szeletére? hogy nem érted? hogy bűntudatod van? hogy félsz?
De lehet, hogy az egészet egy teljesen másik oldalról kellene megközelíteni és azt kellene sorba venni, hogy mire vágysz. Hogy mit is szeretnél. Hogy mi az, ami könnyebbé tenne.
***
Amikor az utolsó ajtót is rávágják az orrodra, akkor tényleg nem marad más választásod.
Hány becsukott ajtó mögött várakozik hány kis darabkánk, hátha újra kinyílik még résnyire.
Így szórjuk el szépen magunkat az életbe.
Címkék: élet én fájdalom szerelem
Szólj hozzá!
hát, végülis senki se mondta, hogy könnyű lesz
***
félpogácsák, két cikket hiányoló csokoládétábla, megbontott de jóformán érintetlen chips, ízetlenné váló falatok, nem vagyok éhes de úgy ennék valamit
***
folyton dokumentálsz
Címkék: élet én
Szólj hozzá!
Kedvenc festőnőm tette ki fb-on, nekem meg elsőre megtetszett. Mindig szerettem az ilyen önmagunkon elmélkedő kérdéssorokat. Idemásolom a tudnivalókat. Aztán jöhetnek a kérdéseim és a válaszok rájuk.
A proust-kérdőív a világ egyik leghíresebb kérdőíve Marcel Proust, a híres francia író (1871–1922) nevét viseli.
Az eredeti kérdőívet persze nem Proust alkotta meg, ő is csak kitöltötte, ráadásul a feljegyzések szerint – különböző időpontokban – két alkalommal is. Először tizenhárom éves korában egy születésnapi rendezvényen válaszolt az akkoriban divatos társasjáték kérdéseire, majd nagyjából hét évvel később megismételte.
Ez utóbbi kérdőívnek címet is adott: „Marcel Proust pár lui méme” (Marcel Proust önmagáról).
A kérdőív azóta óriási karriert futott be, nagy nemzetközi lapok, társasági magazinok gyakran előveszik, és hírességeket kérnek fel kitöltésére. Közben persze a „questionnaire" többször át is alakult, így a mai szerkesztők által készített változat is igazodik korunkhoz.
1. Mikor nevetett utoljára úgy igazán, teljes szívből?
- Nem igazán tudom felidézni.
2. Mikor sírt utoljára?
- Csütörtökön.
3. Min tud igazán felháborodni?
- A teljesen nyilvánvaló hazugságokon, az aljasságon és azokon az embereken, akik képtelenek kiállni a saját véleményük, igazuk mellett.
4. Minek tud leginkább örülni?
- Ha szeretnek.
5. Mi az, ami a legjobban elkeseríti?
- Amikor azt látom, hogy embereket nem vesznek emberszámba.
6. Mi a kedvenc színe?
- Hmm... Zöld, lila, narancs.
7. Mi a kedvenc étele?
- Paradicsom leves, paradicsomos káposzta főzelék (meg még egy halom másik kaja, imádok enni).
8. Mi a kedvenc itala?
- Víz.
9. Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese?
- Mikor ki. Most épp Iron Maiden napom van.
10. Ki a kedvenc írója/költője?
- Mikor ki. Erre még az előzőnél is nehezebb válaszolni. Aki látta már a könyves polcaimat, annak efelől semmi kétsége.
11. Ki a kedvenc festője?
- Somogyi Réka, Monet, Dalí.
12. Melyik a kedvenc filmje?
- Szintén fogós kérdés, de a Bridget Jones naplója biztos ott van a TOP10-ben. :)
13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni?
- Amiért bocsánatot kérnek.
14. Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani?
- Még senki nem hibázott a szememben ekkorát. Nem szeretném megtudni, hogy hol a határ.
15. Kivel nem szeretne találkozni a szaunában?
- Nem járhatok szaunába.
16. Kivel békülne ki a legszívesebben?
- T.-vel és E.-vel.
17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál?
- Nem történelmi alakokról készült leírásokban keresem a példaképeim.
18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet?
- A nagy gyilkosokkal kicsit sem tudok azonosulni.
19. Kit vagy kiket tart hősnek a mindennapi életben?
- Nagyikám, Apám.
20. Melyek Ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai?
- Jó humorérzék, intelligencia, tudásvágy, kedvesség, érzékenység.
21. Melyek Ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai?
- Jó humorérzék, intelligencia, tudásvágy, kedvesség, érzékenység.
22. Mit tart Ön a legfontosabb erényének?
- Életem legjobb és legrosszabb tulajdonsága a végtelen kíváncsiságom.
23. Mit tart Ön a legnagyobb hiányosságának?
- Nagyon nehezen viselem, ha valaki nem szeret.
24. Mi az, amitől a legjobban fél?
- Hogy nem bocsátják meg, ha hibázok.
25. Hol élne a legszívesebben?
- Egy napfényes házban, aminek a kertjébe nem látnak be a szomszédok.
26. Hogyan képzeli el a földi boldogságot?
- Családban.
27. Történt-e az Ön életében igazi csoda?
- Még itt vagyok, nem?
28. Miben vagy kiben hisz Ön?
- Hiszek.
29. Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén?
- "Végre csendben van."
30. Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná?
- Sokat töprengtem már azon, hogy ha visszamehetnék az időben, akkor min változtatnék, de mindig arra jutok, hogy semmin, mert minden pont így lett jól. Ha nem szaródnak el a dolgok néha, akkor könnyen lehet, hogy a jók sem így következnek be. És a jó dolgaimból nem szeretnék elveszíteni egyet sem. Ha meg nem akarok változtatni, akkor miért is mennék vissza.
31. Ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná?
- Megyek én előre folyamatosan. Nem kell annyira sietni.
32. Mit kívánna magának egy jó tündértől?
- Türelmet, kitartást, precizitást.
33. Kinek a sorsára cserélné el az életét?
- Senkiére. Elég a magam szarja, nem akarnám valaki másét járatlanul a nyakamba venni.
+1
34. Kinek tenné fel ezeket a kérdéseket?
- Nektek, akik olvastok engem néha. Ismerlek titeket valamennyire, de nagyon kíváncsi lennék a válaszaitokra.
Címkék: élet én Proust-kérdőív
Szólj hozzá!
Úgy látszik, ez a szám nem akar kikopni az életemből. Már a blogra is kétszer belinkeltem, megszámlálhatatlanul sokszor meghallgattam, rárakódott egy halom emlék, énkép, hozzákapcsolódtak emberek, akik hozzám is kapcsolódtak. Elmoshatatlanul összeforrtak ezek a dolgok. Látom magam, ahogy a koncerten teli torokból éneklem és eggyé válok a közönséggel. Élek.
Elkísér. és mégis van egy hullám, ami örök: nem tudok szomorú lenni, ha hallgatom. Élek.
(ha valami, akkor ez mosolyt csal :))
Címkék: zene élet én szülinap mosoly Iron Maiden SirM
Szólj hozzá!
Nyilván levágós, hogy mennyire rémesen érzem magam. És hogy mennyire nem tud segíteni senki. És nem tudom, hogy hogy segítsek magamon. Lehet, hogy tényleg őszintén szembe kell néznem önmagammal. Mindennel. És próbálom is.
"Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld."
Nem hiszem, hogy bárki segíteni tud ebben a helyzetben. Néha próbálom azt hinni, hogy végülis mindegy, hogy hogyan döntök, mert pont úgy lesz jó. Mert hoz majd jó dolgokat a rossz mellé. Csak ez a lebegés ilyen nehéz.
"jó megértettem
szar kurvaszar
nincs nyugtod odabent
nincs nyugtod otthon
nincs nyugtod velem
és mindenki basztat hogy semmi se jó
te meg ha belepusztulsz se fogsz mindenkinek megfelelni"
Nyilván ez és így fáj a legjobban. A barátaim elé is képtelen vagyok igazán kiállni. Tudom, hogy ha saját magammal elrendezem a dolgot, akkor mind ott lesznek mellettem és támogatni fognak. Mert még a hibáimmal együtt is szeretnek.
"Respect és kitartás! Mindig hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka."
"Őszintén sajnálom, hogy ennyire magad alatt vagy, bármi is áll a hátterében. De soha ne feledd: ez nem szégyen. Az én szememben paradox mód az igazán erős az, aki a gyengeségét is emelt fővel, őszintén felvállalja. Kitartást!"
Az utóbbi hetekben sokat sírtam, de ma gyakorlatilag bármitől sírva tudok fakadni. Például ezektől a soroktól is.
A kontrollon is bepánikoltam, amikor a kedves, de kissé ügyetlen vérvételes hölgyhöz kerültem. Ugyanahhoz, aki a múltkor félóráig próbálta összerakni a kémcsőt, a tűt és az egyéb kellékeket, miközben minden kiesett a kezéből. Ma megszúrt, aztán megpróbálta leragasztani a tűt, de közben vmit elrontott, mert nem jött a vér. Mondtam neki, hogy inkább húzzuk ki akkor a tűt és szúrjon másik vénát. Kihúzta, erre spriccolt a vér. Majdnem elájultam. Meg persze megijedtem, hogy ha a másik karomon is elrontja, akkor micsinálunk. Úgyhogy ültem a székben félig fekve, folyt a könnyem és próbáltam nem totálisan elveszteni a kontrollt. Szegény megijedt és mindenhogy segíteni próbált. Nyugtatott ahogy csak tudott. Amikor fölém hajolt, megérintette a medálomat, elmosolyodott és azt kérdezte: "holdacska?". Megnyugodtam. Tudtam, hogy jó kezekben vagyok.
Egyébként hamar végeztem a kórházban, mert a doki ment vmi előadást tartani, és ahogy mentem a metróhoz, az aluljáróban furulyázott egy férfi. Egy nagyon ismerős darabot játszott. Azt hiszem, mi is játszottuk valamikor régen, sok-sok évvel ezelőtt. Szépen zenélt. És nekem az jutott az eszembe, hogy "én csak a zenészeknek adok". Megálltam, belenyúltam a táskámba a pénztárcámat keresve. Láttam a szemem sarkából, hogy figyel. Volt nálam egy százas, meg egy ötvenes, és némi még apróbb. Elkezdtem kiválogatni a százast meg az ötvenest, de aztán inkább felmarkoltam az egészet és odaadtam neki. Eltartotta a furulyát a szájától, azt mondta "New York?" és kacsintott. Szép napot kívántam neki és tovább mentem. De a lépcső tetején már sírtam. A Lehelen leszálltam és visszafordultam. Visszamentem, hogy leüljek mellé kicsit az aluljáróban.
Nem örült neki, hogy ott ülök, mert rontottam az esélyeit, de azért nem volt goromba vagy ilyesmi. Egy cigi erejére abba is hagyta a zenét és beszélgetett velem. Nem mentünk bele túl személyes témákba. Leginkább sírtam kicsit és hallgattam ahogy kocsmabölcselkedik. Nem akarom őt megítélni az együtt töltött negyedóra alapján, mint ahogy ő sem ítél meg engem. Néhány járókelő furcsán nézett ránk, pénzt senki nem adott amíg ott voltam. Nem bántam meg, hogy odaültem mellé.
A sebezhetőség bátorrá tesz. Ha már mindent elvesztettél, akkor nem tudnak bántani. Senki és semmi.
Címkék: zene élet barátok én szerelem bátorság aluljáró kont
2 komment
Kedd. Szabadnap. Itthon vagyunk egész nap mindketten. A fagyasztó tele van hússal. Bennem pedig felmerült a probléma így fél 12 tájban, hogy valami ételt kéne rendezni. Meg hánytuk vetettük a dolgot Tepivel, hogy most lemenjünk a kínaiba vagy rendeljünk.
Az fel sem merült, hogy főzzek valamit.
Há milyen feleség vagyok én?!