Úgy látszik, ez a szám nem akar kikopni az életemből. Már a blogra is kétszer belinkeltem, megszámlálhatatlanul sokszor meghallgattam, rárakódott egy halom emlék, énkép, hozzákapcsolódtak emberek, akik hozzám is kapcsolódtak. Elmoshatatlanul összeforrtak ezek a dolgok. Látom magam, ahogy a koncerten teli torokból éneklem és eggyé válok a közönséggel. Élek.
Elkísér. és mégis van egy hullám, ami örök: nem tudok szomorú lenni, ha hallgatom. Élek.
(ha valami, akkor ez mosolyt csal :))
