Holdvilág

Utálom, hogy ezt kell mondanom, de valamit valamiért. És sajnos ilyen hülye helyzet van megint. Voltam a neurón ugyebár.

Szóval, az én drága orvosom rögtön levágta, hogy mi a helyzet és már füstölt is az ujjai alatt a billentyűzet, olyan rössel gépelte angolul a pompás orvosi igazolásomat. Baromira megkönnyebbültem a dolgok ilyetén alakulásától (most már csak azon kell kicsit izgulni, hogy a háziorvossal is minden rendben menjen, meg a campleadersnél se legyen semmi fennakadás). Aztán persze jött a kellemetlenebb része a dolognak.

Nekem szegeződött a kérdés, hogy mikor is szeretnék én távozni kis hazánkból, s mikor áll szándékomban hazatérni. Elmondtam. Csönd. És akkor már tudtam mi következik.

"Szedjük még azt a gyógyszert nyáron is, csak hogy biztosan ne okozzon gondot a környezetváltozás meg az átállás."

Pffff. Mióta is hitegetem minden barátnőmet, barátomat, családtagomat, hogy mostmár záros határidőn belül megiszok velük egy jó sört? Komolyan kezdek attól félni, hogy ha most ezt én így előadom, akkor már soha többé senki nem fogja nekem elhinni, hogy én valaha is leteszem a hülye bogyókat és igenis az asztal alá iszom magam. És mire eljön a már milliószor eltervezett "meggyógyultam-parti" ideje, már nem lesz barátom, akivel koccinthassak, mert mind örökre elfordul egy ilyen hazug némbertől..

Tegnap egy kósza gondolat erejéig megfordult bennem, hogy eseménytelen várakozásra vagyok ítélve ezzel az ámerika-dologgal kapcsolatban még egy ideig.  Pfff. Na nem kellett volna ilyenre még gondolni sem...

Ma elzarándokoltam a háziorvoshoz, hogy ugyanmár írja alá a Medical Form-omat. Végigfutotta a papírt és közölte, hogy neki be kell írnia az epilepsziámat. Milyen epilepsziát?! A kevésbé tájékozott olvasóknak megsúgom, hogy volt egy agyvérzésem, amit egy epilepszia szerű roham kísért, de az én drága neurológusom épp a múltkor mondta, hogy dehogy vagyok én epilepsziás. Hát nem is! Nem járok epilepszia-szakrendelésre és nincs róla kiskönyvem meg ilyenek. De magának csinálta a munkát, hogy mégis epilepszia kódjával ír föl nekem gyógyszert, mert így pénteken gyárthat nekem igazolást angolul arról, hogy jól vagyok és mehetek az Újvilágba tányért mosogatni. Remélem, tényleg legyártja azt az igazolást..

Miután a háziorvosom így feldobta eseménytelennek tűnő hetemet, visszajöttem haza D.-be. Elvinnyogtam Gy.-nek, hogy én milyen szerencsétlen vagyok, aztán beültem a gép elé ügyintézni. Napi rutin: campleaders.com - bejelentkezés - status - ON REVIEW! Egyszerre két dolog volt: hurrá on review és bassza meg mi van ha a hülye epilepszia miatt nem mehetek.

Ráadás: a tábor nem írt emilt és semmilyen más úton sem vette fel velem a kapcsolatot, de azért megnéztem, hogy kik ők és hol is vannak. Itt vannak (ők az A-val jelölt pont):

Nem tudom, mi lesz ezután. Pénteken meglátogatom a neurót. Egyelőre ennyi.

Nem adom fel, és megvalósítom régi tervemet: megtanulok legalább egy kicsit html-szerkszteni. Már kaptam hozzá segítséget Automaton_alizától, és ma Dee-től is, amikért roppant hálás vagyok. Meg is mutatom, mit tanultam ma:

Ő itt Ausztrál Tom. Faszbook-os ismerőseim ajánlására ismerkedtem meg ezzel a cuki sráccal, aki eltökélten tanul magyarul, minket magyarokat pedig megpróbál megtanítani "ausztrálul". Ez csak az első nyelvlecke, bátorítok minden kedves olvasót, hogy vegye át a többit is, mert igazán szórakoztatóak és tanulságosak. Ami számomra mégis a legszimpatikusabb ebben a fiúban, az az ezen videóhoz készült kis kommentárja. Bemásolom ide is:

"Sziasztok barátaim! Ausztrál Tom vagyok. Tudom, hogy van egy óriasi akcentusom... bocsi! De remélem, hogy meg fogsz érteni! Sajnos, nincsenek ékezetek a videón... elnézést kedves BoglÁrka és BendegÚz.

Itt van az első rész az Ausztral Tom szériában. Ma tanulunk néhány szót ausztrálul. Fontos minden magyarnak, aki Ausztráliában van, aki ismer valakit Ausztráliában vagy Ausztráliába készül.

Ha van néhány kérdésed ausztráliáról, küldd el őket! Íratkozz fel a videóimra, hogy megnézhesd a következő részt. (Uhh, ezt megírni 3 órát tartott...) :) "

----------------------------------------

Virtuális hála-puszi Dee-nek! :)

Már napok óta készen voltam a profilommal, mikor ide szóltak, hogy kéne egy másik fotó (na mégse leszek kurva... :P), meg hogy kéne egy új referencia is. Mert az ember a kalapból csak úgy hipp-hopp előhúzza a referenciáit. Nem is beszélve arról, hogy az én referenciáim amúgyis rendelkeznek némi "extrával". Na mindegy, kiküldtem szépen az e-mailt, vártam és vártam és vártam.

És aztán ez is meglett. Most mondhatnám, hogy "mégsincseste", de sajnos az van. Megint eltelt még egy este. Kezdek aggódni kicsit, hogy még mindig nem voltam egy percet sem 'placeable'. Hogy lesz így belőlem Kolombusz mosogatólánya? Gy. után meg már érdeklődik valami hiperszuper kaliforniai tábor. Kalifornia... Még elképzelni is...

Szóval holnap újabb telefonok várhatók. Aztán ha egyszer 'placeable' leszek, akkor meg tuti amiatt fogok nyavalyogni, hogy miért nem 'placed'. Soha nincs jó idő, mindig esik az eső. :D

És vége. Kiválasztatott a kép is, amin bár kinn van a fél mellem, de mosolygok. Ha a táborba nem vesznek fel, még mindig eladhatnak kurvának...

Csupa izgalom vagyok. Mondjuk, legalább mostanra (péntek óta) sikerült eljutni odáig, hogy nem remeg a gyomrom. Szóval a lényeg: belevágtunk.

Pénteken megvolt életem első angol nyelvű interjúja - na jó, a fele magyarul ment hálazégnek. Még így is majd' leestem a székről, annyira izgultam. A csaj, aki interjúztatott, meg is jegyezte - nesze neked jóbenyomás.. Aztán írtuk a szerződést, kérdezgettünk, eljöttünk. A lépcsőházban Gy. odafordul és mutatja: neki is remeg a keze még mindig. :)

Ezután jött a szokásos 'nem tudok enni - nem tudok aludni - nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen' érzés. A lényeg, hogy még semmi sincs véglegesítve, még dolgozni kell ám az ügyön. Szóval most referencia gyűjtés, erkölcsi bizonyítvány, profil kitöltés stb. Számomra még mindig az a legnehezebb, hogy mindent 1000 karakterben kell hatszor körbemagyaráznom. De hát hogy írjam le a drágáknak, hogy én szoktam gallyat kaparni meg forgót verni, mikor a szótárunknak sincs fogalma arról,h mik ezek, hát még akkor azoknak, akik ezt a profilt majdan olvasni fogják. Na mindegy éljen a kemény fizikai munka, meg a hatalmas konyhai tapasztalat! :D

Reményeim szerint a végére ezeket is büszkén kipipálhatom majd. Meg mondjuk Kaliforniát. Vagy Hawaiit. Vagy a Grand Canyont. Vagy a Niagarát. Vagy Cape Codot... :)

Kedvesem hatalmas sóhaj kíséretében így huppant le mellém az ágyra:

"Rájöttem. Én nem kövér vagyok, hanem nehéz."

Valamilyen rejtélyes oknál fogva a legtöbben vonzódunk a hasznavehetetlen, porfogó mütyűrök iránt. Ezt a fajta vonzódásunkat kiélhetjük a különféle karácsonyi vásárokban, majálisokon, a nyaralás szuveníres standjainál és hasonló helyeken. És természetesen, mint azt felfedeztem (najó, Gy. fedezte fel), a neten is.

leharapott mézeskalácsforma

A méltán népszerű kütyüshop ezzel a mottóval hirdeti magát: "Minden, amire nincs szükséged!" És valóban. Van itt minden: vécépapírra nyomtatott bankjegyek, szöglenyomat, varázspálca alakú távkapcsoló, pánik gomb, jégpohár - hogy tényleg csak néhány dolgot soroljak fel.

üss bögre

Az én személyes kedvenceim: Placcs, a süni és a Semmi.

Placcs nem más, mint egy elgázolt süniről készült plüss másolat. Nos, bár ez így iszonyatosan morbidnak hangzik, lássuk be, az ötlet semmivel sem rosszabb, mint baktériumokat vagy vírusokat megmintázni szőrmókként. Hadd álljon itt egy kis részlet az oldalon található ismertetőből (a többit itt olvashatjátok el):

"A vér és a belek a legmodernebb szövetekből és plüccsből... khm, elnézést, plüssből készültek, a realisztikus hatás érdekében. Ezeket egy cipzáros zseb segítségével vissza lehet tuszkolni a testbe, bár még így sem fogja róla elhinni senki, hogy végelgyengülésben pusztult el. A test, fej és lábak speciális plüss anyagból készültek, koszos tépett bunda hatását keltve. A test részben gyöngyökkel van töltve a megfelelő holtsúly miatt. A bal szem műanyagból készült, csak úgy mint az orr. Átlátszó hullazsákba csomagolva juthatsz hozzá, jár hozzá egy halotti bizonyítvány és egy "I Love RoadKill" matrica is."

Placcs

Másik kedvencem, a Semmi, szintén hatalmas ötlet. Sajnálom is, hogy nem nekem jutott eszembe. Termékismertetőjének lényege, hogy ha volt már dolgunk olyan rokonnal, aki szerénykedve legyintett az "És mit szeretnél születésnapodra?" kérdésre, valamint rávágta, hogy "Á, semmit.", akkor itt a remek alkalom, hogy meg is lepjük vele potom 1500 forintért. Szolgáljon tanulságul... :)

Semmi :)

Eszembe sem jutott sokáig, hogy bármilyen összegzést vonjak az előző évről, illetve hogy összeírkáljam a 2010-re vonatkozó elvárásaimat, terveimet. De aztán bekapcsoltam a laptopom és a neten úton útfélen ilyen összesítésekbe botlottam. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy beállnék a sorba, inkább azt, hogy ezt is a magam képére formálnám. Így lesz belőle ez:

2009-ről nem mondhatom, hogy rossz év lett volna. Eleve klasszul indult, gondolok itt a jó kis bulira a V-ben. Hozott sok új ismeretséget, és köztük is egy nagyon fontosat és meghatározót. :) Lediplomáztam és eltöltöttem egy nyarat úgy, hogy 3 napnál többet nem tartózkodtam egyazon városban. Na ki utazott még ennyit? hehe

2010-re pedig nagy terveim vannak és nagy változásaim. Például az új albérlet. Ez az egyik legfélelmetesebb változás az összes közül, de nem adom fel, és hiszem, hogy ezt is megoldjuk. Emellett nagy szakmai fába vágtam a fejszémet, és nagyon számít rám T. és K. is, úgyhogy bele kell még húznom. És még valami: nyárra Amerika. :) (de ezt majd aktualizálom, ha aktuális lesz)

Tervek, szándékok? Hmm. Mondjuk többet fogok főzni. Meg nem hagyok mindent az utolsó pillanatra. Szorgalmasan tanulom az angolt (is). Levágatok egy kicsit (!) a hajamból. Sokszor találkozom a barátaimmal, nem hagyom, hogy elhanyagolva érezzék magukat.

Na így első nekifutásra ennyi. A január meg amúgy is egy olyan első nekifutás féle. Szóval hajrá, megyek is kritikát írni.

Végül elért a végzet és többéves hadakozás, ellenkezés, elutasítás és makacskodás után énis regisztráltam a facebook-on.

De mielőtt még arra jutnátok, hogy én is egy közösségi oldal függő vagyok, és hogy innen már csak egy lépés a twitter meg a nemistudoménmi, tájékoztatnám a kedves olvasóközönséget, hogy csak és kizárólag egy dolog miatt regisztráltam.

Ez pedig az akváriumos alkalmazás! :D Úgyhogy most Gy.-nek meg nekem is vannak szép halaink, meg rákunk, meg fullos akváriumunk. És etetünk, tisztogatunk, tréningezünk.

A sims függőségem is így kezdődött valahogy.. :P