Holdvilág

És vége. Kiválasztatott a kép is, amin bár kinn van a fél mellem, de mosolygok. Ha a táborba nem vesznek fel, még mindig eladhatnak kurvának...

Csupa izgalom vagyok. Mondjuk, legalább mostanra (péntek óta) sikerült eljutni odáig, hogy nem remeg a gyomrom. Szóval a lényeg: belevágtunk.

Pénteken megvolt életem első angol nyelvű interjúja - na jó, a fele magyarul ment hálazégnek. Még így is majd' leestem a székről, annyira izgultam. A csaj, aki interjúztatott, meg is jegyezte - nesze neked jóbenyomás.. Aztán írtuk a szerződést, kérdezgettünk, eljöttünk. A lépcsőházban Gy. odafordul és mutatja: neki is remeg a keze még mindig. :)

Ezután jött a szokásos 'nem tudok enni - nem tudok aludni - nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen' érzés. A lényeg, hogy még semmi sincs véglegesítve, még dolgozni kell ám az ügyön. Szóval most referencia gyűjtés, erkölcsi bizonyítvány, profil kitöltés stb. Számomra még mindig az a legnehezebb, hogy mindent 1000 karakterben kell hatszor körbemagyaráznom. De hát hogy írjam le a drágáknak, hogy én szoktam gallyat kaparni meg forgót verni, mikor a szótárunknak sincs fogalma arról,h mik ezek, hát még akkor azoknak, akik ezt a profilt majdan olvasni fogják. Na mindegy éljen a kemény fizikai munka, meg a hatalmas konyhai tapasztalat! :D

Reményeim szerint a végére ezeket is büszkén kipipálhatom majd. Meg mondjuk Kaliforniát. Vagy Hawaiit. Vagy a Grand Canyont. Vagy a Niagarát. Vagy Cape Codot... :)

Kedvesem hatalmas sóhaj kíséretében így huppant le mellém az ágyra:

"Rájöttem. Én nem kövér vagyok, hanem nehéz."

Valamilyen rejtélyes oknál fogva a legtöbben vonzódunk a hasznavehetetlen, porfogó mütyűrök iránt. Ezt a fajta vonzódásunkat kiélhetjük a különféle karácsonyi vásárokban, majálisokon, a nyaralás szuveníres standjainál és hasonló helyeken. És természetesen, mint azt felfedeztem (najó, Gy. fedezte fel), a neten is.

leharapott mézeskalácsforma

A méltán népszerű kütyüshop ezzel a mottóval hirdeti magát: "Minden, amire nincs szükséged!" És valóban. Van itt minden: vécépapírra nyomtatott bankjegyek, szöglenyomat, varázspálca alakú távkapcsoló, pánik gomb, jégpohár - hogy tényleg csak néhány dolgot soroljak fel.

üss bögre

Az én személyes kedvenceim: Placcs, a süni és a Semmi.

Placcs nem más, mint egy elgázolt süniről készült plüss másolat. Nos, bár ez így iszonyatosan morbidnak hangzik, lássuk be, az ötlet semmivel sem rosszabb, mint baktériumokat vagy vírusokat megmintázni szőrmókként. Hadd álljon itt egy kis részlet az oldalon található ismertetőből (a többit itt olvashatjátok el):

"A vér és a belek a legmodernebb szövetekből és plüccsből... khm, elnézést, plüssből készültek, a realisztikus hatás érdekében. Ezeket egy cipzáros zseb segítségével vissza lehet tuszkolni a testbe, bár még így sem fogja róla elhinni senki, hogy végelgyengülésben pusztult el. A test, fej és lábak speciális plüss anyagból készültek, koszos tépett bunda hatását keltve. A test részben gyöngyökkel van töltve a megfelelő holtsúly miatt. A bal szem műanyagból készült, csak úgy mint az orr. Átlátszó hullazsákba csomagolva juthatsz hozzá, jár hozzá egy halotti bizonyítvány és egy "I Love RoadKill" matrica is."

Placcs

Másik kedvencem, a Semmi, szintén hatalmas ötlet. Sajnálom is, hogy nem nekem jutott eszembe. Termékismertetőjének lényege, hogy ha volt már dolgunk olyan rokonnal, aki szerénykedve legyintett az "És mit szeretnél születésnapodra?" kérdésre, valamint rávágta, hogy "Á, semmit.", akkor itt a remek alkalom, hogy meg is lepjük vele potom 1500 forintért. Szolgáljon tanulságul... :)

Semmi :)

Eszembe sem jutott sokáig, hogy bármilyen összegzést vonjak az előző évről, illetve hogy összeírkáljam a 2010-re vonatkozó elvárásaimat, terveimet. De aztán bekapcsoltam a laptopom és a neten úton útfélen ilyen összesítésekbe botlottam. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy beállnék a sorba, inkább azt, hogy ezt is a magam képére formálnám. Így lesz belőle ez:

2009-ről nem mondhatom, hogy rossz év lett volna. Eleve klasszul indult, gondolok itt a jó kis bulira a V-ben. Hozott sok új ismeretséget, és köztük is egy nagyon fontosat és meghatározót. :) Lediplomáztam és eltöltöttem egy nyarat úgy, hogy 3 napnál többet nem tartózkodtam egyazon városban. Na ki utazott még ennyit? hehe

2010-re pedig nagy terveim vannak és nagy változásaim. Például az új albérlet. Ez az egyik legfélelmetesebb változás az összes közül, de nem adom fel, és hiszem, hogy ezt is megoldjuk. Emellett nagy szakmai fába vágtam a fejszémet, és nagyon számít rám T. és K. is, úgyhogy bele kell még húznom. És még valami: nyárra Amerika. :) (de ezt majd aktualizálom, ha aktuális lesz)

Tervek, szándékok? Hmm. Mondjuk többet fogok főzni. Meg nem hagyok mindent az utolsó pillanatra. Szorgalmasan tanulom az angolt (is). Levágatok egy kicsit (!) a hajamból. Sokszor találkozom a barátaimmal, nem hagyom, hogy elhanyagolva érezzék magukat.

Na így első nekifutásra ennyi. A január meg amúgy is egy olyan első nekifutás féle. Szóval hajrá, megyek is kritikát írni.

Végül elért a végzet és többéves hadakozás, ellenkezés, elutasítás és makacskodás után énis regisztráltam a facebook-on.

De mielőtt még arra jutnátok, hogy én is egy közösségi oldal függő vagyok, és hogy innen már csak egy lépés a twitter meg a nemistudoménmi, tájékoztatnám a kedves olvasóközönséget, hogy csak és kizárólag egy dolog miatt regisztráltam.

Ez pedig az akváriumos alkalmazás! :D Úgyhogy most Gy.-nek meg nekem is vannak szép halaink, meg rákunk, meg fullos akváriumunk. És etetünk, tisztogatunk, tréningezünk.

A sims függőségem is így kezdődött valahogy.. :P

Én egy lusta blogger vagyok. Vagy inkább elfoglalt. De voltam külföldiában, és már régóta el akarom mesélni, úgyhogy el fogom.

Szóval meglátogattam D.-t egy pár hete Németországban. Életemben először repültem, ami számomra nagyszerű élmény volt: Megcsodálhattam éjjel Kölnt (és hazafelé Budapestet is) felülről. Mintha egy hatalmas karácsonyi égősor bonyolult mintázata bontakozna ki a párából. Mesés. :)

Nem akarok igazán részletekbe menő elemzést írni, inkább csak megörökíteném azokat a dolgokat, amik mély nyomot hagytak bennem (túl azon, hogy nagyon jól éreztem magam D.-vel, sokat beszélgettünk, meg nevettünk, meg hülyéskedtünk).

Szóval: első nap az úticél Köln volt. Már volt karácsonyi vásár, sok kedves németke, mérsékelt hideg. A dóm meseszép. Felmásztunk a toronyba, ami még a tébolyító tériszonyom ellenére is megérte. Végig az járt a fejemben, hogy milyen öreg, és hogy mennyire részletgazdag.

Volt még Rajna parti séta, meg csoki múzeum (3 órán keresztül benn voltunk, képzelheted, hogy élveztem :)). Este meg sétáltunk a sétáló utcában. Ahol sok volt az utcazenész meg a koldus! És ez alól nem volt kivétel a Dóm környéke sem.

20-30 méterenként ült egy fiatal férfi vagy nő, olyan harminc körüliek, és koldultak. Törökülésben a földön és kutyával! Igen, minden koldus mellett ült egy rendezett eb, az ebek többségén kis kutyapulcsi, előttük kajás tálka.

Németországban amúgyis szinte mindenkinek van kutyája. D. szerint sok embernek nem is gyereke, hanem kutyája van. A boltokba is bejöhetnek, még szájkosár sem kell nekik (álltam a H&M-ben, nézegettem a felsőket, mikor megfordulva egy marha nagy szürke jószágba ütköztem).

Sok az utcazenész meg a biciklis is. Mindenfelé bicikliutak, jó lenne, ha már itthon is itt tartanánk.

És ami még meglepett: Elsétáltunk vmelyik délelőtt a temető mellett is. Tudom, morbid vonzódás, de szeretek temetőkben sétálni, szal mondtam D.-nek, hogy menjünk be. Pici kis városrész pici kis temetője volt. Gyönyörűen rendezett sírok, ápolt utacskák, minden olyan.. új? Igen, bizony, a sírkövek nagyrésze újra volt cserélve, szolíd márványlapok, minimális giccs, alig néhány szobrocska, minden sír meggereblyézve, kigyomlálva, beültetve virágokkal. Hol lát itthon ilyet az ember? Egészen természetes dolog,h a régi sírokat már nem gondozzák olyan rendszeresen, hogy a kősírokat belepi a moha, hogy a sírkődivat is megváltozik az évtizedek során. Tudom én, hogy ez egy kicsi városka, meg fiatalka is, de azért nem ennyire. Aztán meglett a titok nyitja is: mégpedig a sírok mellé tűzdelt kis kártyákban. Sírkőgondozó cég, kéremszépen...

Szóval élmény volt, kulturális különbség volt, világlátás az idei évre kipipálva.

Idejét sem tudom már, mikor jártam ezelőtt utóljára külföldön, de most vagyok. Meglátogattam D.-t. Kis helyzetjelentést írok tehát erről:

- Most repültem először életemben. De most mit mondjak, fantasztikus élmény. Nem csak maga a repülés, hanem Budapest vagy Köln felülről. Mintha egy hatalmas karácsonyi égősor bonyolult mintázata bontakozna ki a párából. Mesés. :)

- A Dóm szép. Élvezet belegondolni, hogy milyen öreg. 

Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mindenki felfedezi magának Magritte-et. Én is. :)