Már gimis korunk óta megfogadtuk, hogy mi nem, mi soha.. soha, de soha nem leszünk olyanok, mint az anyánk. Mi nem követjük majd el azokat a hibákat. És írjuk, jegyezzük, hogy még véletlenül se felejtsük el. Csak csemegéznék:
Egy férj nem lesz rossz apa vagy rossz férj azért, mert néha megiszik egy sört vagy egy kis pálinkát a haverokkal. Még akkor se, ha otthon kell várni, mert ez egy fiús buli. Nem bűn, ha néha kikapcsolódik nélkülünk.
Ha a gyerek leönti a terítőt levessel, nem ordítjuk le a fejét. Minek? Ki lehet mosni a terítőt.
Soha, de soha nem kérjük számon a gyereken, hogy miért nincs még pasija/nője, ki fog futni az időből, sose lesz unoka.
Soha nem mondjuk a gyerekünknek, hogy ő legönzőbb ember a világon, és nem csoda, hogy nem jár senkivel. Még ha igaz lenne, akkor se. Nem az a cél, hogy egy életre megutáljon minket...
Fontos, hogy társa legyünk a kedvesünknek. Elkísérjük sétálni, korizni, ide-oda, még ha vajmi kevés kedvünk is van hozzá. Ő is eljön velünk a buliba, turkálóba, könyvesboltba...stb. :)
Nem az a lényeg, hogy hogy porszívózott ki, vagy hogy teregette ki a ruhát a gyerek. A lényeg, hogy megcsinálta - olyan jól fog esni neki, ha megdicsérjük.
Soha, de soha (és ezt különösen észben akarom tartani!) ne utasításokkal kérjünk!
Egy ölelés, egy puszi soha ne legyen tabu.
Ne legyen tabu a szex, a nemiség, a halál, az emberi kapcsolatok.
Ne pletykáljuk el rögtön a nagyinak, a nagynéniknek, a nagybácsiknak a gyerek gondját-baját. Nem azért mondta el nekünk, mert az egész családdal meg akarta osztani.
***
És így tovább. Ha eszembe jutnak még fontos dolgok, felvésem őket. Evidenciákat és nőimagazinos sablonokat annyira nem akarok, még ha mély igazság is rejlik bennük.
Bármily meglepő a felsoroltak mind kőkemény tanulságai az életünknek. :S
Na de majd mi megváltjuk a világot! :)
