Mindig akkor érzek ihletet ahhoz, hogy megírjak egy témát, amikor épp esélyem sincs gép elé ülni. Nagyon bosszantó, mert amúgy elég sok dolog van most bennem, amit szeretnék egy kicsit magam számára is átboncolgatni. De azt nem akarom, hogy csak azért, hogy írjak valamit, összecsapjam anélkül, hogy rendesen átgondolnám, mert akkor a lényegét veszítené el.
Csak közben már megint besürüsödött az élet. Egy csomó elintéznivaló van és egy csomó "élmény" is, amik teljesen leszívják a mentális raktáramat. Még nem vagyok kiégésközeli állapotban, de már szól a vészcsengö. Szerencsére jópár éve megtanultam, hogy mikor kezdjem meghúzni a határaimat, vagy különben csúnya vége lesz.
Itt hagyok magamnak egy kis emlékeztetöt, hogy ezeket szeretném átgondolni és megírni:
- Magda, empátia, veszélyes helyzetek
- Tepi
- miért vonzom azokat az embereket, akik megmenteni akarják a másikat, önfeláldozásnak álcázva, aztán ha nem úgy hajlok, ahogy ök akarják, akkor megharagszanak
