Eltelt három év. Sok dolog könnyebb lett, van ami egyáltalán nem. Van, amit csak megszoktam, van, amit meg is szerettem. Például nagyon szeretem a helyet, ahol lakunk. Már elve München egy annyira jó város. Nem csodás, nem sodró, nem pezsgö, nem gyönyörü - hanem jó. Jó benne lenni, jó benne lakni, jó ide hazajönni. Ha csak az elmúlt három évet nézem, akkor is sok városban jártam: Róma, Barcelona, Hamburg, Ulm, Nürnberg, Salzburg, Bécs, Regensburg, Augsburg, St. Pölten, Budapest (és ezek csak a nagyobb városok). És bárhol voltam, folyamatosan azt éreztem, hogy szép, szép, de München jobb.
Münchenbe egyszerüen jobb érzés hazamenni. Jobb élni.
Messziröl jutottam el idáig. Sok minden történt az elmúlt három évben. És én még mindig nem érzem azt, hogy megtaláltam a helyem a világban. Persze lehet, hogy egyszerüen ez az érzés nekem nem tud eljönni. (G. barátom kérdezte pont, hogy egyáltalán éreztem-e ilyesmit valaha, és a válaszom "nem" volt.) Mindenesetre sok mindent tanultam, sok új dolgot tapasztaltam, megismerkedtem egy csomó érdekes, söt rengeteg kedves emberrel is. A nyelvi akadályt valószínüleg soha nem fogom teljesen legyözni (ha csak abból indulok ki, hogy az angollal mi a helyzet), de remélem, hogy egy nap már legalább kompetensebbnek fogom magam érezni. Talán egy nap majd találok itt egy olyan barátot, akivel nem lesz akadály a nyelv, a távolság, az eltérö életritmus vagy világlátás. De az is lehet, hogy ezt sok emberböl kell összeraknom, ahogy teszem most is.
Szép lassan építkezek. Úgy tünik, ezt nem lehet siettetni. Próbálom nem hagyni, hogy a problémák teljesen maguk alá temessenek. Próbálok kicsit pozitívabb lenni. Nem szorongani. Nem aggódni "hitelbe".
Szép cél a következö egy évre.