Eljött és el is múlt az idei anyák napja, de azért a fb még időről időre feldobja a vele kapcsolatos posztokat. Ma pl. azon lamentált valaki az egyik csoportban, hogy az ő gyereke más felnőttek ölébe ült bele az ünnepség alatt, meg elszaladgált előle (bezzeg a nagytesó).
Nekem komoly triggerpoint-om ez az "ünnep", úgyhogy nehezen tudom elengedni, hogy ne írjak róla újra és újra. Ma például a sok okoskodó komment között arra jutottam, hogy ha már mindenképpen ünnepelni akarjuk ezt a napot, akkor miért nem hagyjuk rá az ünneplést csak a felnőttekre? Elvégre felnőttként az ember már el tudja dönteni, hogy érez-e hálát az anyja iránt, és ezt szeretné-e bármilyen formában kifejezni ezen a napon. Felhívja és boldog anyák napját kíván? Virágot vesz, ajándékkal kedveskedik? Meglepetést készít? Közös programot csinál? A nagymamát is köszönti? Csak a nagyit? Fogadott anyukáját? Vagy egyszerűen leszarja, mert ő sosem kérte, hogy megszülessen és a másik fél minden volt, csak támogató és szerető szülő nem?
Ezekre a kérdésekre egy felnőtt már jó eséllyel tud valamilyen választ adni.
A gyerekeket meg egyszerűen csak békén kéne hagyni ezzel az egész faszsággal.
