Az elmúlt hetekben a gólyatábori erőszaktevések erősen felkavarták a sajtót. Egyrészt talán elindult egy folyamat, ahol nagyobb nyilvánosságot kap ez a problémakör, és talán ezzel lépünk a megelőzés felé is. Másrészt elkezdődött a bűnbak keresés, ami most éppen a HÖK felelősségre vonásánál tart.
Tévedés ne essék, a HÖK-kel kapcsolatos tapasztalataim vajmi kevés jót jelentenek, de nem gondolom, hogy kollektíven a szervezet felelőssége lenne a gólyatáborokban esett erőszak. Az, ha voltak olyan szervezők, akik tudtak a fotós előéletéről vagy a róla érkező panaszokról, az nyilván azt jelenti, hogy őket egyenként súlyos felelősség terheli. Az, hogy a másik lány ügyét eltussolták, az is komoly hiba, amiért felelniük kell. Azt viszont nem hiszem, hogy mostantól minden HÖK-öst meg kell bélyegeznünk mint az erőszaktevés elősegítőjét. Azt sem gondolom, hogy a gólyatábor egy erkölcsi fertő lenne, ahol olyasmire kényszerítik (!) a friss diákokat, amit azok nem akarnak megtenni. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy a közösségnek vagy a hierarchiában feljebb állóknak mekkora ráhatásuk van, de lássunk tisztán.
A HÖK az utóbbi években minden volt, csak a hallgatók érdekvédelmi szervezete nem. Leginkább azt mondhatjuk el, hogy a HÖK feladataként a hallgatói közösségépítést, az egyetemet népszerűsítő rendezvények egy részét, illetve a hallgatók szórakoztatását tűzte ki célul. Abba most nem mennék bele, hogy ehhez milyen anyagi forrásokat vettek igénybe és azt milyen mértékben használták vagy nem használták fel más egyéb célokra. A lényeg az, hogy itt a legprofibb, legnagyobb szabású, legtöbb hallgatót vonzó bulik megrendezése (volt) a cél. Ennek nyilván egyik fontos állomása a gólyatábor. Ha innen nézzük, akkor a HÖK egy partiszervizként funkcionál, és lássuk be, az egyetemi életnek igenis fontos (bár nyilván nem a legfontosabb) része, hogy a diákok szabadidőstevékenységek során ismerkedjenek. Én is voltam gólyatáborban. Egyszer sem kellett alkoholt innom, ha nem akartam. Egyetlen szál ruhámat se kellett levennem, ha nem akartam (az más kérdés, hogy minden idők egyik leghidegebb augusztusi hete volt, amikor reggel öt fok volt, és annyi cuccot aggattunk magunkra, amennyit csak bírtunk, én például még a Pingu melegítőjét is, mert ő hármat is hozott). Nem hiszem, hogy a gólyatáborokat be kellene tiltani. Nem hiszem, hogy bűn és fertő minden közösségépítő rendezvény.
Hiszem viszont, hogy a HÖK-nek nem lenne szabad, hogy ez legyen az egyetlen és elsődleges feladata. Az én eszményem szerint a HÖK egy érdekérvényesítő szervezet kellene hogy legyen, aki kiáll a hallgató mellett, ha azt az egyetemi élet során sérelem éri. Mondok egy példát, ami egy nagyon kedves barátommal esett meg. Ez az én barátom leadta a szakdolgozatát, hogy aztán államvizsgázhasson és diplomázhasson. Csakhogy közben váltás történt az adott kar oktatási hivatalának élén, és az új felelős egy héttel az államvizsga előtt visszadobta a szakdolgozatot, miszerint az nem a szaknak megfelelő témában íródott. Tette mindezt úgy, hogy a címet már hónapokkal korábban le kellett adnia minden diáknak, és csak akkor kezdhettek hozzá a munkához, ha azt jóváhagyták. A barátom dolgozatának címét elfogadta az akkori vezetője az oktatási hivatalnak. A dolgozatot továbbá ötösre értékelte a témavezető is. Mégsem engedték államvizsgázni, mégis visszadobták a munkáját. És ezt még csak nem is vele közölték, hanem a témavezetőjével, akiben volt annyi jó érzés, hogy értesítse a barátomat. Én azt javasoltam, hogy keresse fel a HÖK-öt, a dékánt, a rektort, de ő nem akart konfrontálódni, mert félt, hogy meghurcolják és nem engedik át az államvizsgán. Ebben a helyzetben igencsak jól jött volna egy erős HÖK, aki kiáll a hallgató mellett, hogy az befejezhesse az egyetemet.
Azt mondják, hogy a HÖK a politika előszobája. Szerintem is. De nem lenne ezzel semmi baj, ha a HÖK tényleg a diákok érdekeit képviselné. Így azonban csak a "cirkusz"-ról gondoskodik, a többit pedig elmismásolja (hogy nagyobbat ne mondjak). Pont mint politikusaink...
