Akkoris. Hülyeség, de kurva jó érzés. Hiányzom nekik. Mert velem lehet beszélgetni. Szükségük van rám? Talán ennyire nem végletes és nem drámai, de jó érzés azzal áltatni (hmm...) magam, hogy nem vagyok feleslegesen ezen a világon.
Életem Értelmét most nem vonnám be ebbe a témába. Egyrészt mert hiányzik, mint az állat, másrészt meg... ő más.
Draga Kincsem!
Nagyon akartam irni Neked valami kedveset a levelbe, nehany sort, de egyszeruen keptelen vagyok ra. Annyira kinzo a tudat, hogy meg egy teljes honapig olyan emberek kozott vagy, akiknek semmit nem szamit egy parkapcsolat, a sajatjuk sem, nemhogy a mase.
Minden elejtett megjegyzes, uzenet, vagy az orrom ala dorgolt oleles kinoz. Es csak remelhetem, hogy Teged nem emeszt fel az en kinlodasom. Nem tudom, mit csinaljak, panaszkodni mar nem akarok, mert attol felek, hogy csak masok karjaiba taszitalak vele.
Szeretlek. Felek.
Azt mondtad nekem a multkor, hogy talan te is szoktal feltekeny lenni, csak te nem mutatod. Miert nem? Buszkesegbol? Vagy miert? Hogy birod ki, hogy ne akard hallani, hogy szamomra te vagy a ...
(latod, csak nem tudom rendesen megirni ezt a levelet. meg ide sem, pedig ezt nem fogom elkuldeni neked. talan fol sem rakom a blogra. talan megis. nem tudom mit irhatnek a vegere. ---- Tebeled)
Ami eddig itten történt, az sok szempontból simán belefér egy mezei blogbejegyzésbe. Persze egy másik oldalról meg egyáltalán nem. Tudom, hogy ez a másik oldal az izgalmasabb, de akkor sem fogom most ideposztolni.
Ami eddig történt (szappanopera egy felvonásban):
Lazítás a tábori munka előtt, szoktatás, ismerkedés a konyhavál, a konyhatársakkal. Főnök nem is rosszfej. Kisfőnök elviselhető - lenne, ha nem adna mindig pont ellentétes utasításokat, mint a főnök. Táncosfiú jópofa, nem beszél sokat, de legalább ő melózik, és még azt is megengedte, hogy vezessem a golf kocsit. :) (Szegény Sophie valszeg többet nem vezetheti, mivel nekiment vele egy másiknak -- "Azt hittem, megáll, ha leveszem a gázról a lábam.") :D
Kisbarátnőink nem dolgoznak, a fene az ücsörgős fajtájukat, bár inkább ne mosogassanak, mert az csak azzal jár, hogy nekünk újra kell, mert minden koszos maradt. Éneklős barátunk hálistennek nem engem fárasztott legutóbb. Becsszóra életemben nem találkoztam még senkivel, aki ennyire ne ismerné a csendet - ha épp nem magyaráz, akkor kérdez, és ha nem kérdez, akkor énekel. Hihhhhhetetlenül fárasztó! (Jó tudomtudom, én se vagyok egyszerű eset, de nem viccelek mikor azt állítom, hogy még nálam is ezerszer rosszabb!)
V aranyos, mióta észrevette, hogy dolgozok, azóta nem is annyira mogorva velem. Persze nagy puszipajtások sose leszünk, de ez betudható a generációs különbségeknek is. Mondjuk arra meg jó ellenpélda J, aki egy tündér, egy földreszállt angyal, a legjobb fej az egész táborban, aki elvisz minket boltba, parádét nézni, ebédelni, vacsizni, grill partyra a családjához, tüzijátékot nézni a tóhoz.
Ja, és a Six Flagsbe is ő fuvarozott el minket, ezzel lehetővé téve, hogy egész napot együtt töltsek Gy-vel, ami fantasztikus volt, meg még annál is jobb. Azóta Brunoval alszok el minden nap, aki melegít, és akit lehet egy kicsit ölelgetni addig is, amíg Gy-t nem. Még 7 hét...
Igen, számolom a heteket.
Emailben Gy-nek: "cupp, cupp, cupp, cupp, cupp, cupp, cupp, cupp, cupp"
Levelek kiosztója kérdezi: Miért írja a levél végére, hogy "bögre, bögre, bögre, bögre..."?
Kérlek, ne haragudj a tegnap előtt estéért - mondta a Buta Hal.
Felejtsük el. Szeretlek - válaszolta a Kisnyúl.
Itten vagyok, jelentem egyben. Szep tabor, szep taj, merthogy a tabor annyira nem fullos. Inkabb kicsit fapados, de el lehet viselni. A konyha fasza, nem kell bonyolultabb.
Az emberek? Hat amugy nagyon kedvesek. Meglepoen. Felveszik az azott magyart az ut szelerol, megkerdezik hogy aludtal. Eletemben nem mondtam meg el ennyiszer,h ''Thank you!'' meg hogy ''Sorry!''
Igazabol a staff elegge kulon van, de nem azert, mert nem kedvesek az amerikaiak vagy a britek vagy az ausztralok, hanem azert, mert nincs kozos treningunk es nem beszeljuk olyan jol a nyelvet. Szomorusagos.
De a konyhan Julie egy tunder! Igazi potmama! :)
Csak a baratok hianyoznak, leginkabb Gy...
Gy: ...azt sem tudom, hogy fogom SparkNotes-on mind elolvasni.
V: Hány tétel van?
Gy: Téteeeeel???
Már egy éve - vagyis már egy éve és 3 napja. :P Jó nekem.
Poénból azt is végigvettük, mit profitáltam ebből a kapcsolatból:
- Megtanultam pálcikával enni.
- Rájöttem, hogy szeretem a sushit.
- Be kellett látnom, a jazz is jó, nem csak a mötál.
- Megvettem életem első korcsolyáját.
- Csillagpont (L)
- Együtt tanulunk sütni-főzni.
- Megtanultam gyíkot etetni.
*
Az ilyen fennköltebb dolgokat nemis mondjuk, de idesuttogom: társ, barát, szerelmem. Jó nekem.
Gy: Azt álmodtam, hogy sört iszunk, és arra gondoltam, hogy mégis elmehetnénk a német szakestre. De mostmár inkább lenne kedvem otthon romantikázni.
V: Fáj a fejem.
Gy: Akkor lőttek a romantikának.
V: Maradjak inkább otthon és aludjak egyedül?
Gy: Dehogy! Egyedül aludni nálunk is lehet.
V: És hova költöztetsz éjszakára: a küszöbre vagy a teraszra?
