Holdvilág

Túl vagyok rajta. Még mindig szorítja valami a belső részeimet. Gy. persze alszik, pedig lehet, hogy ha sírhatnék neki kicsit, az segítene. Az önkéntes munkáról kellett írni. Lehet, hogy ez egy jel?

Egyelőre csak nálam és csak most, ezen a héten. És magunkra főztünk. És együtt voltunk bevásárolni. És mostam ránk. És mosogattam is. Most mondjam, hogy mennyire élveztem? :)

Anyám a múlthéten egészen jófej volt. Közölte, hogy látott nagyon klassz evőeszköz készletet és meg kéne néznem, hogy melyiket szeretném, illetve meglepett egy garnitúra lábassal meg fazékkal. Mondtam is Gy.-nek, hogy van már nekem fazekam, meg konyharuháim, meg tányérok, csészék, süteményes tál és törölközők, meg vízforraló és lesznek kanalaim meg villáim is. Közölte, hogy akkor bizony én mán jó parti vagyok. :))

Neki meg van kése.

Lett egy virtuális macskám itt oldalt. Lila. Gy. szerint gáz, de már 10 perce játszik vele. Vigyorog (nem a macska, Gy.) és közben olyanokat mormol, hogy hányinger, meg hogy giccs.

"Úú, és még eszközök is vannak hozzá! Meg is lehet etetni!"

:)

"Nekem te kellesz, te kis fíreg."

("Látod, kiírod, ezért vagy fíreg. És a fíreget tedd linkké és vezessen egy képhez, amin egy kis aranyos fíreg van.")

András bácsi évértékelő beszéde után szabadon énis megtartom az idei évértékelést. Tudom, hogy ezt nem karácsonykor, hanem kicsit később szokás, de ismerve magamat épp elég lesz előállni a 2011-re vonatkozó tervekkel.

Nos, visszaolvasva az idei évre kitűzött célokat, nem mondhatnám, hogy teljes munkát végeztem... Lássuk csak:

- az új albérlet speciel bejött :) szeressük
- a szakmai dolog félig bejött, félig az egyik legnagyobb teher jelenleg a vállamon
- Amerika sikerült :)
- nem mondhatnám,h többet főztem, de kétségtelenül többet voltam a konyhában :D
- a "nem hagyok mindent az utolsó pillanatra" csúfosan megbukott
- angol tanulás, hmm, igyekszem
- a hajamból egy megveszekedett millimétert sem vágattam le
- a barátaim --- hát csak őszintén remélhetem,h még mindig szeretnek

Na most az igazi évértékelés. Amennyire féltem az új albitól, meg az egész cécótól, olyan gördülékenyen alakult. Hálazégnek. Amerika az összes szervezéssel együtt is csak összejött végül - életem legnehezebb nyarát hozva el nekem. És nem a munka miatt. És az ősz egyáltalán nem volt könnyű: sem érzelmi szempontból, sem az egyetemi vállalásaimat illetően. Ami nagyon jó dolog, az a szakkolis angol - az nagyon jó. :) És nagyon jó, hogy a rázós szeptembert és októbert olyan nov. és dec. követte, amilyen. És jó, hogy Ofélia, meg Ny. meg M. most jóbarátaim. :) És Nene is. És kár,h D. visszament a pasijához, de lehetett rá számítani. És jó,h van nekem A. meg G. barátom és G. barátnőm és T. És a legjobb,h vagyunk Gy.-vel. :)

És azt hiszem, megint tettem egy lépést előre. Maholnap eldöntöm,h mi is az, amit olyan nagyon akarok. Hogy tényleg azt akarom-e, amit eddig. Nevesen, hogy valóban jelentkezni akarok-e a doktori képzésbe. És ennek tudatában vágok majd neki 2011-nek.

Addig is áldott békés karácsonyt!

ja igen az évértékelés: ez egy piszok nehéz év volt :D

"Mindenkivel gonosz vagy, de velem olyan kedves!"

A keleti kultúra élvezete számomra két dologban csúcsosodik ki mostanában: a sushi és a tea szeretetében. Mindkettőt Gy.-vel. Sejtelmes félhomály, gyertyák, hangulatvilágítás, tökéletes dekoráció és egyfajta elkülönülés. Néha kell közénk egy asztal, hogy igazán a másikra tudjunk koncentrálni. Minden ilyen alkalom a legjobb "randink".

És még finom is. :))

V: Keljél Kicsikém.

Gy: ...jár hozzá

V: Mi jár mihez?

Gy: A korsóhoz a füle.

***

Néha úgy érzem, egyedül kell lennem kicsit, aztán mikor egyedül vagyok, akkor meg hiányzik. - "Bármily szar is, ez szerelem!"

"Úgy illatozol, mint egy szép rózsa, én meg fekszem itt rajtad, mint valami kis csiga kaki."

Az ember néha úgy gondolja, hogy bárcsak ne tette volna ezt vagy azt. Aztán később egy csomószor úgy gondolja, hogy végsősoron mégiscsak jó irányba mentek a dolgok, még ha egy darabig szar is volt.

Eddig nem nagyon tudtam volna olyat említeni, amit másképp csinálnék az életemben.

Most azt mondom: Bárcsak sose döntöttem volna így. Nem is csak magam miatt (jójó, persze, hogy magam miatt, de a pont azért került fel az i-re, mert mocsok lelkiismeret furdalásom van, hogy miattam csesződnek el a dolgok, mert én találtam ki ezt az egészet).

Pfff. Önsajnálat?