Holdvilág

A kiprobalt dolgokhoz:

- peanut butter and jelly
- school bus
- amerikai tavolsagi buszon utazni
- oatmeal
- laundry :D

Amiket eddig kiprobaltam a pompas Ujvilagban:

- juharszirup
- mogyorovaj
- golf car vezetese
- root beer
- dr pepper
- steak
- szabadeses
- mindenfele hullamvasutak, tobbek kozott olyan, amiben fejjel lefele megy az ember
- honey mustard
- kokuszos m&m`s
- meg vagy ezer fele kaja es edesseg, a kedvenc az oreo :)
- vonatozas, repules, remelem az autovezetesre is sor kerul, meg a hajokazasra :P
- irtam haikut
- foto automata :)
- amerikai posta

A lista valoszinuleg nem teljes, es remelem, hogy nem is vegleges. Utolso tetel:

- Gy-tol tavol lenni hosszu-hosszu idore (dislike)

Emailben Gy-nek: "cupp, cupp, cupp, cupp, cupp, cupp, cupp, cupp, cupp"

Levelek kiosztója kérdezi: Miért írja a levél végére, hogy "bögre, bögre, bögre, bögre..."?

Itten vagyok, jelentem egyben. Szep tabor, szep taj, merthogy a tabor annyira nem fullos. Inkabb kicsit fapados, de el lehet viselni. A konyha fasza, nem kell bonyolultabb.

Az emberek? Hat amugy nagyon kedvesek. Meglepoen. Felveszik az azott magyart az ut szelerol, megkerdezik hogy aludtal. Eletemben nem mondtam meg el ennyiszer,h ''Thank you!'' meg hogy ''Sorry!''

Igazabol a staff elegge kulon van, de nem azert, mert nem kedvesek az amerikaiak vagy a britek vagy az ausztralok, hanem azert, mert nincs kozos treningunk es nem beszeljuk olyan jol a nyelvet. Szomorusagos.

De a konyhan Julie egy tunder! Igazi potmama! :)

Csak a baratok hianyoznak, leginkabb Gy...

Felvettek kitchen assistant munkakörbe a Camp Henry Horner nevű táborba (lásd lejjebb)!!! :-))))) Öröööööm!

Ezt megünneplendő: fürdő (najó, ez a romantika kedvéért volt), kaja, tánc, pia.

Rájöttem, hogy szeptemberig én zenében fogyasztom majd a pompás alkoholt:

Utálom, hogy ezt kell mondanom, de valamit valamiért. És sajnos ilyen hülye helyzet van megint. Voltam a neurón ugyebár.

Szóval, az én drága orvosom rögtön levágta, hogy mi a helyzet és már füstölt is az ujjai alatt a billentyűzet, olyan rössel gépelte angolul a pompás orvosi igazolásomat. Baromira megkönnyebbültem a dolgok ilyetén alakulásától (most már csak azon kell kicsit izgulni, hogy a háziorvossal is minden rendben menjen, meg a campleadersnél se legyen semmi fennakadás). Aztán persze jött a kellemetlenebb része a dolognak.

Nekem szegeződött a kérdés, hogy mikor is szeretnék én távozni kis hazánkból, s mikor áll szándékomban hazatérni. Elmondtam. Csönd. És akkor már tudtam mi következik.

"Szedjük még azt a gyógyszert nyáron is, csak hogy biztosan ne okozzon gondot a környezetváltozás meg az átállás."

Pffff. Mióta is hitegetem minden barátnőmet, barátomat, családtagomat, hogy mostmár záros határidőn belül megiszok velük egy jó sört? Komolyan kezdek attól félni, hogy ha most ezt én így előadom, akkor már soha többé senki nem fogja nekem elhinni, hogy én valaha is leteszem a hülye bogyókat és igenis az asztal alá iszom magam. És mire eljön a már milliószor eltervezett "meggyógyultam-parti" ideje, már nem lesz barátom, akivel koccinthassak, mert mind örökre elfordul egy ilyen hazug némbertől..

Tegnap egy kósza gondolat erejéig megfordult bennem, hogy eseménytelen várakozásra vagyok ítélve ezzel az ámerika-dologgal kapcsolatban még egy ideig.  Pfff. Na nem kellett volna ilyenre még gondolni sem...

Ma elzarándokoltam a háziorvoshoz, hogy ugyanmár írja alá a Medical Form-omat. Végigfutotta a papírt és közölte, hogy neki be kell írnia az epilepsziámat. Milyen epilepsziát?! A kevésbé tájékozott olvasóknak megsúgom, hogy volt egy agyvérzésem, amit egy epilepszia szerű roham kísért, de az én drága neurológusom épp a múltkor mondta, hogy dehogy vagyok én epilepsziás. Hát nem is! Nem járok epilepszia-szakrendelésre és nincs róla kiskönyvem meg ilyenek. De magának csinálta a munkát, hogy mégis epilepszia kódjával ír föl nekem gyógyszert, mert így pénteken gyárthat nekem igazolást angolul arról, hogy jól vagyok és mehetek az Újvilágba tányért mosogatni. Remélem, tényleg legyártja azt az igazolást..

Miután a háziorvosom így feldobta eseménytelennek tűnő hetemet, visszajöttem haza D.-be. Elvinnyogtam Gy.-nek, hogy én milyen szerencsétlen vagyok, aztán beültem a gép elé ügyintézni. Napi rutin: campleaders.com - bejelentkezés - status - ON REVIEW! Egyszerre két dolog volt: hurrá on review és bassza meg mi van ha a hülye epilepszia miatt nem mehetek.

Ráadás: a tábor nem írt emilt és semmilyen más úton sem vette fel velem a kapcsolatot, de azért megnéztem, hogy kik ők és hol is vannak. Itt vannak (ők az A-val jelölt pont):

Nem tudom, mi lesz ezután. Pénteken meglátogatom a neurót. Egyelőre ennyi.

Már napok óta készen voltam a profilommal, mikor ide szóltak, hogy kéne egy másik fotó (na mégse leszek kurva... :P), meg hogy kéne egy új referencia is. Mert az ember a kalapból csak úgy hipp-hopp előhúzza a referenciáit. Nem is beszélve arról, hogy az én referenciáim amúgyis rendelkeznek némi "extrával". Na mindegy, kiküldtem szépen az e-mailt, vártam és vártam és vártam.

És aztán ez is meglett. Most mondhatnám, hogy "mégsincseste", de sajnos az van. Megint eltelt még egy este. Kezdek aggódni kicsit, hogy még mindig nem voltam egy percet sem 'placeable'. Hogy lesz így belőlem Kolombusz mosogatólánya? Gy. után meg már érdeklődik valami hiperszuper kaliforniai tábor. Kalifornia... Még elképzelni is...

Szóval holnap újabb telefonok várhatók. Aztán ha egyszer 'placeable' leszek, akkor meg tuti amiatt fogok nyavalyogni, hogy miért nem 'placed'. Soha nincs jó idő, mindig esik az eső. :D

És vége. Kiválasztatott a kép is, amin bár kinn van a fél mellem, de mosolygok. Ha a táborba nem vesznek fel, még mindig eladhatnak kurvának...

Csupa izgalom vagyok. Mondjuk, legalább mostanra (péntek óta) sikerült eljutni odáig, hogy nem remeg a gyomrom. Szóval a lényeg: belevágtunk.

Pénteken megvolt életem első angol nyelvű interjúja - na jó, a fele magyarul ment hálazégnek. Még így is majd' leestem a székről, annyira izgultam. A csaj, aki interjúztatott, meg is jegyezte - nesze neked jóbenyomás.. Aztán írtuk a szerződést, kérdezgettünk, eljöttünk. A lépcsőházban Gy. odafordul és mutatja: neki is remeg a keze még mindig. :)

Ezután jött a szokásos 'nem tudok enni - nem tudok aludni - nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen' érzés. A lényeg, hogy még semmi sincs véglegesítve, még dolgozni kell ám az ügyön. Szóval most referencia gyűjtés, erkölcsi bizonyítvány, profil kitöltés stb. Számomra még mindig az a legnehezebb, hogy mindent 1000 karakterben kell hatszor körbemagyaráznom. De hát hogy írjam le a drágáknak, hogy én szoktam gallyat kaparni meg forgót verni, mikor a szótárunknak sincs fogalma arról,h mik ezek, hát még akkor azoknak, akik ezt a profilt majdan olvasni fogják. Na mindegy éljen a kemény fizikai munka, meg a hatalmas konyhai tapasztalat! :D

Reményeim szerint a végére ezeket is büszkén kipipálhatom majd. Meg mondjuk Kaliforniát. Vagy Hawaiit. Vagy a Grand Canyont. Vagy a Niagarát. Vagy Cape Codot... :)