Csupa izgalom vagyok. Mondjuk, legalább mostanra (péntek óta) sikerült eljutni odáig, hogy nem remeg a gyomrom. Szóval a lényeg: belevágtunk.

Pénteken megvolt életem első angol nyelvű interjúja - na jó, a fele magyarul ment hálazégnek. Még így is majd' leestem a székről, annyira izgultam. A csaj, aki interjúztatott, meg is jegyezte - nesze neked jóbenyomás.. Aztán írtuk a szerződést, kérdezgettünk, eljöttünk. A lépcsőházban Gy. odafordul és mutatja: neki is remeg a keze még mindig. :)

Ezután jött a szokásos 'nem tudok enni - nem tudok aludni - nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen' érzés. A lényeg, hogy még semmi sincs véglegesítve, még dolgozni kell ám az ügyön. Szóval most referencia gyűjtés, erkölcsi bizonyítvány, profil kitöltés stb. Számomra még mindig az a legnehezebb, hogy mindent 1000 karakterben kell hatszor körbemagyaráznom. De hát hogy írjam le a drágáknak, hogy én szoktam gallyat kaparni meg forgót verni, mikor a szótárunknak sincs fogalma arról,h mik ezek, hát még akkor azoknak, akik ezt a profilt majdan olvasni fogják. Na mindegy éljen a kemény fizikai munka, meg a hatalmas konyhai tapasztalat! :D

Reményeim szerint a végére ezeket is büszkén kipipálhatom majd. Meg mondjuk Kaliforniát. Vagy Hawaiit. Vagy a Grand Canyont. Vagy a Niagarát. Vagy Cape Codot... :)