Lassan két éve blogolgatok, megérett az idő egy kis vérfrissítésre. Ráadásul a gugli a második oldalon elsőként dobta ki a Darren Shan regényről szóló posztomat, amit én nagyon nagy pozitívumként fogok fel. :)
Tehát az újdonságok. Kapott a blog egy publikus email címet: ithil[pont]blog[kukac]gmail[pont]com. Megérdemelte már. Amúgy várom a leveleket.
Másrészt új nevet kapott a blog. Valami kevésbé snasszt, mint a 'napló'. Szóval mától Minas Ithil nevét viseli.
Lett egy virtuális macskám itt oldalt. Lila. Gy. szerint gáz, de már 10 perce játszik vele. Vigyorog (nem a macska, Gy.) és közben olyanokat mormol, hogy hányinger, meg hogy giccs.
"Úú, és még eszközök is vannak hozzá! Meg is lehet etetni!"
:)
Darren Shan vámpír regényeit anno úgy kaptam kölcsön R. barátnőmtől, hogy "ez talán még jobb, mint a Harry Potter". Bár ezen állítással azóta is tudnék vitatkozni, kétségtelenül nagyon remekbe szabott ifjúsági regénysorozatnak tartom, melynek nem volt kár elolvasni mind a 12 (!) részét. Én nagyon szerettem. Lelkes gimnazista lányként még Debrecenbe se röstelltem elutazni, hogy dedikáltassam az egyik példányt.
A minap valami könnyed, izgalmas olvasnivalóra vágytam, ami egy kicsit kizökkent az angolozásból. Eredetileg Neil Gaimantől akartam a Coraline-t, de sehol nem tudtam beszerezni. Az egyik könyvesboltban aztán beleakadtam Darren Shan felnőtteknek szóló regényébe, A holtak vonulásába. Semmilyen előismeretem nem volt a könyvről, csupán annyit tudtam,h Shan még nem okozott csalódást.
Hazajött hát velem ez a várfagyasztó utópiának és horror regénynek aposztrofált mű. Nos. Nekem nem horror. Csöppet sem. Lehet,h akkor még csak hatodikos voltam, de én még Stephen King Borzalmak városától is jobban féltem.
Egyébiránt Shan - szerintem - egy messze gyengébb regényt írt, mint a vámpír sorozat bármelyike. Néhol kifejezetten illogikus (ha az ember fantasztikumról olvas, még akkoris elvárhat némi logikát), máshol pedig elnagyolt. A regény egyetlen pozitívuma számomra, az a stílusa. Shan egyes szám első személyű előadása éppen olyan magával ragadó, mint azt már megszokhattam. És ha valaki próbált már meg E/1. történetet mesélni, az tudhatja,h nemis olyan egyszerű ez, mint amilyennek látszik.
Elvileg A holtak vonulása a 3 részes Város-trilógia első darabja. Nekem ezzel csupán annyi bajom van, hogy a szálak oly módon el vannak varrva, hogy úgy érzem, semmit nem fogok veszíteni azzal, ha nem veszem meg és olvasom el a következő két részt. Sőt, inkább nyerek - néhány ezer forintot.
A múlt héten feltelepítettük a sims2-t a gépre. Fel mertük telepíteni. Három napig napi 6 órát nyomtam (de lehet, hogy többet, csak már nem mertem számolni). Aztán egyebek miatt abbamaradt. --- Lehet, hogy felnövök?!
"Nekem te kellesz, te kis fíreg."
("Látod, kiírod, ezért vagy fíreg. És a fíreget tedd linkké és vezessen egy képhez, amin egy kis aranyos fíreg van.")
Megjelent ma a nyest-en Kis Tamásnak egy cikke a nyelvművelésről, s ez igencsak megmozgatta a facebook-on a szociolingvisztikával rokonszenvező embereket. Z. kifejezte aziránti vágyát, hogy bárcsak ne egyszeri alkalom lenne ez az érdeklődés, mire válaszul homályos utalások és összekacsintások jöttek, melyek azt hiszem, arra utaltak, hogy bizony új szelek fognak mostantól fújdogálni.
Talán tényleg itt a fordulat, amit annyira szeretnénk? Minden nemnyelvésznek is meleg szívvel merem ajánlani ezt a cikket - semmi előírás, és akár háttal is kezdhetünk mondatot. :)
Ez az első Neil Gaiman könyvem. A Csillagport csak filmes változatban tettem magamévá, úgyhogy nagy várakozással fogtam neki A temető könyvének.
A történet se nem több, se nem kevesebb, mint egy fiú története, akinek megölték a családját és befogadta egy temető. Érdekes alapsztori - főleg, mivel morbid vonzódást érzek a temetők iránt.
Az első pár oldal után sajnos még egy jódarabig ott motoszkált a fejemben, hogy jobb lenne angolul olvasni. Van benne egy-két elég sutára sikerült mondat, ami angolul valószínűleg korántsem hangzik olyen erőtlenül, mint szó szerinti fordításban. Ha lesz lehetőségem eredetiben is elolvasni, feltétlenül megírom.
Most pedig következzen néhány benyomás, ami esetleg spoiler lehet, szóval tovább olvasás csak saját felelősségre:
A regény legnagyobb erőssége, hogy nélkülöz minden giccset. Tökéletesen van meghúzva a határ. Emellett csöppet sem didaktikus, ami egy ifjúsági regény esetében sajnos a leggyakrabban elkövetett hiba.
A fordítás néholi feltételezett sutasága mellett én hiányoltam még néhány szál részletesebb kibontását. Például, hogy mi a Jack pontosan, vagy mi Silas feladata a világban. A varázslatos háttérvilágról egyébként is szívesen olvastam volna még - de ez lehet, hogy csak az én részletességre törekvő bolondériám.
Ami azonban az általam olvasott ifjúsági regények legjobbjai közé emeli A temető könyvét az az, hogy pontosan olyannak mutatja az életet, amilyen. Nem csodás habfelhős kalandnak, ahol a gonosz elnyeri méltó büntetését a jó pedig jutalmát, és nem reménytelen sivárságnak. Csupán annak ami: a lehetőségek tárházának.
András bácsi évértékelő beszéde után szabadon énis megtartom az idei évértékelést. Tudom, hogy ezt nem karácsonykor, hanem kicsit később szokás, de ismerve magamat épp elég lesz előállni a 2011-re vonatkozó tervekkel.
Nos, visszaolvasva az idei évre kitűzött célokat, nem mondhatnám, hogy teljes munkát végeztem... Lássuk csak:
- az új albérlet speciel bejött :) szeressük
- a szakmai dolog félig bejött, félig az egyik legnagyobb teher jelenleg a vállamon
- Amerika sikerült :)
- nem mondhatnám,h többet főztem, de kétségtelenül többet voltam a konyhában :D
- a "nem hagyok mindent az utolsó pillanatra" csúfosan megbukott
- angol tanulás, hmm, igyekszem
- a hajamból egy megveszekedett millimétert sem vágattam le
- a barátaim --- hát csak őszintén remélhetem,h még mindig szeretnek
Na most az igazi évértékelés. Amennyire féltem az új albitól, meg az egész cécótól, olyan gördülékenyen alakult. Hálazégnek. Amerika az összes szervezéssel együtt is csak összejött végül - életem legnehezebb nyarát hozva el nekem. És nem a munka miatt. És az ősz egyáltalán nem volt könnyű: sem érzelmi szempontból, sem az egyetemi vállalásaimat illetően. Ami nagyon jó dolog, az a szakkolis angol - az nagyon jó. :) És nagyon jó, hogy a rázós szeptembert és októbert olyan nov. és dec. követte, amilyen. És jó, hogy Ofélia, meg Ny. meg M. most jóbarátaim. :) És Nene is. És kár,h D. visszament a pasijához, de lehetett rá számítani. És jó,h van nekem A. meg G. barátom és G. barátnőm és T. És a legjobb,h vagyunk Gy.-vel. :)
És azt hiszem, megint tettem egy lépést előre. Maholnap eldöntöm,h mi is az, amit olyan nagyon akarok. Hogy tényleg azt akarom-e, amit eddig. Nevesen, hogy valóban jelentkezni akarok-e a doktori képzésbe. És ennek tudatában vágok majd neki 2011-nek.
Addig is áldott békés karácsonyt!
ja igen az évértékelés: ez egy piszok nehéz év volt :D
Bárcsak M. is találna már egy csajt, aki őrülten szerelmes belé. Vagy inkább: Bárcsak M.-et is megtalálná végre valaki, aki úgy szereti...
