Holdvilág

Egyszerre egy hosszú mese, valami, amitől nagyon szerelmesnek érzem magam, ami végtelenül elszomorít és amitől a számban érzem a miso leves ízét.

Ez a századik bejegyzés. Eredetileg másról akartam írni (először a nagycsaládról, aztán meg az egészségügyről), de majd a következő posztban.

Szóval ez most itt egy kis örömködés, bár nem mondhatom magam nagyon termékeny blog írónak - közel két év alatt sikerült ezt összehozni -, de az utóbbi egy hónapban nincs panasz. Azt hiszem, ez köszönhető annak, hogy egyetlen vizsgám sem maradt karácsony utánra, hogy csak angolozni kell és hogy a kreatív energiáimat épp nem emészti fel sem OTDK sem szakmai cikk. Ellenben volt lehetőségem némi nemszakirodalom olvasására. Kifejezetten felszabadító érzés. Remélem, ez alatt az egy-másfél hónap alatt sikerül annyi energiát és kreativitást összegyűjtenem, hogy a nyelvvizsgára, a következő félévre, az államvizsgára, a szakmai cikkre és a doktori felvételire is elegendő legyen - az életről nem is beszélve. :)

Ideje lenne megbarátkozni a gondolattal, hogy nem átugrani kéne a következő 6 hónapot, hanem megélni.

Ez a századik bejegyzés. Eredetileg másról akartam írni (először a nagycsaládról, aztán meg az egészségügyről), de majd a következő posztban.

Szóval ez most itt egy kis örömködés, bár nem mondhatom magam nagyon termékeny blog írónak - közel két év alatt sikerült ezt összehozni -, de az utóbbi egy hónapban nincs panasz. Azt hiszem, ez köszönhető annak, hogy egyetlen vizsgám sem maradt karácsony utánra, hogy csak angolozni kell és hogy a kreatív energiáimat épp nem emészti fel sem OTDK sem szakmai cikk. Ellenben volt lehetőségem némi nemszakirodalom olvasására. Kifejezetten felszabadító érzés. Remélem, ez alatt az egy-másfél hónap alatt sikerül annyi energiát és kreativitást összegyűjtenem, hogy a nyelvvizsgára, a következő félévre, az államvizsgára, a szakmai cikkre és a doktori felvételire is elegendő legyen - az életről nem is beszélve. :)

Ideje lenne megbarátkozni a gondolattal, hogy nem átugrani kéne a következő 6 hónapot, hanem megélni.

Nem tudom, hogy melyik város lenne elég távol a családomtól:

Nagyanyám: És hol van K.? Ő nem jön?
Anyám: A barátnőjénél van X-ben.
Nagyanyám: Jaaaajj, hát minek ment olyan messzire?
Anyám: Milyen messzire? Az nem Amerika.

Nagyanyám: Oszt mé nem mutatja mán be azt a kisjányt? Itt valami sumákság van a dologba. Te fiam, csak nem cigány tán?!

Én most komolyan kérdezem: Minden városiasodó vénasszonyból banya-nyanya lesz, vagy csak azokból, akik buszon (és villamoson és trolin és metrón) utaznak?

Az egyik ma azt mondta nekem, hogy majd megtudom énis, ha olyan öreg leszek. Lehet, hogy egy bizonyos életkor felett képzik a banya-nyanyákat? Mert ő már biztos nem fogja elmondani nekem a "nagy titkot"... :P

Hajnalban, mikor hazaértem még felnéztem facebook-ra,h megbökjem Gy.-t. Ott láttam kiírva,h Pesten az egyik szórakozóhelyen tömegpánik tört ki és meghalt 3 lány. Ennyi. Fáradt voltam, nem olvastam utána, de ezzel álmodtam és reggel kicsit utánanéztem.

Két 11. osztályos 17 éves lány halt meg (legjobb barátnők) és egy 24 éves. Nem kívánok arról értekezni, hogy megkéselték-e őket vagy megkéseltek-e egyáltalán valakit. Nem ez volt az események azon része, ami engem leginkább felkavart.

Én egyrészt a párhuzamot látom a tavalyi Love Parade és a mostani eset között. A tömeg erős és ösztönös. És hiszek a tömegpszichózisban is.

Azok a lányok nagyon fiatalok voltak. Rengeteg nagyon fiatal volt ott tegnap este:

Én szeretem a sört. És a jó bort is. És finomnak találom a rumot. És nem gondolom, hogy az alkohol az ördög teremtménye. És egyszer eljön az idő, mikor ihatok majd egy hideg sört a meleg nyári napon, egy bögre forralt bort karácsony tájékán és egy feles pálinkát feszültségoldás céljából szombat este a kocsmában.

De azt hiszem, ezt a videót nézve, én már nemis akarok olyan nagyon részeg lenni. Elég szánalmas látvány. Nagyon szánalmas. És eléggé rontja az ember túlélési esélyeit is...

Lassan két éve blogolgatok, megérett az idő egy kis vérfrissítésre. Ráadásul a gugli a második oldalon elsőként dobta ki a Darren Shan regényről szóló posztomat, amit én nagyon nagy pozitívumként fogok fel. :)

Tehát az újdonságok. Kapott a blog egy publikus email címet: ithil[pont]blog[kukac]gmail[pont]com. Megérdemelte már. Amúgy várom a leveleket.

Másrészt új nevet kapott a blog. Valami kevésbé snasszt, mint a 'napló'. Szóval mától Minas Ithil nevét viseli.

Lett egy virtuális macskám itt oldalt. Lila. Gy. szerint gáz, de már 10 perce játszik vele. Vigyorog (nem a macska, Gy.) és közben olyanokat mormol, hogy hányinger, meg hogy giccs.

"Úú, és még eszközök is vannak hozzá! Meg is lehet etetni!"

:)

Darren Shan vámpír regényeit anno úgy kaptam kölcsön R. barátnőmtől, hogy "ez talán még jobb, mint a Harry Potter". Bár ezen állítással azóta is tudnék vitatkozni, kétségtelenül nagyon remekbe szabott ifjúsági regénysorozatnak tartom, melynek nem volt kár elolvasni mind a 12 (!) részét. Én nagyon szerettem. Lelkes gimnazista lányként még Debrecenbe se röstelltem elutazni, hogy dedikáltassam az egyik példányt.

A minap valami könnyed, izgalmas olvasnivalóra vágytam, ami egy kicsit kizökkent az angolozásból. Eredetileg Neil Gaimantől akartam a Coraline-t, de sehol nem tudtam beszerezni. Az egyik könyvesboltban aztán beleakadtam Darren Shan felnőtteknek szóló regényébe, A holtak vonulásába. Semmilyen előismeretem nem volt a könyvről, csupán annyit tudtam,h Shan még nem okozott csalódást.

Hazajött hát velem ez a várfagyasztó utópiának és horror regénynek aposztrofált mű. Nos. Nekem nem horror. Csöppet sem. Lehet,h akkor még csak hatodikos voltam, de én még Stephen King Borzalmak városától is jobban féltem.

Egyébiránt Shan - szerintem - egy messze gyengébb regényt írt, mint a vámpír sorozat bármelyike. Néhol kifejezetten illogikus (ha az ember fantasztikumról olvas, még akkoris elvárhat némi logikát), máshol pedig elnagyolt. A regény egyetlen pozitívuma számomra, az a stílusa. Shan egyes szám első személyű előadása éppen olyan magával ragadó, mint azt már megszokhattam. És ha valaki próbált már meg E/1. történetet mesélni, az tudhatja,h nemis olyan egyszerű ez, mint amilyennek látszik.

Elvileg A holtak vonulása a 3 részes Város-trilógia első darabja. Nekem ezzel csupán annyi bajom van, hogy a szálak oly módon el vannak varrva, hogy úgy érzem, semmit nem fogok veszíteni azzal, ha nem veszem meg és olvasom el a következő két részt. Sőt, inkább nyerek - néhány ezer forintot.

A múlt héten feltelepítettük a sims2-t a gépre. Fel mertük telepíteni. Három napig napi 6 órát nyomtam (de lehet, hogy többet, csak már nem mertem számolni). Aztán egyebek miatt abbamaradt.  ---  Lehet, hogy felnövök?!