Holdvilág

Túl vagyok rajta. Még mindig szorítja valami a belső részeimet. Gy. persze alszik, pedig lehet, hogy ha sírhatnék neki kicsit, az segítene. Az önkéntes munkáról kellett írni. Lehet, hogy ez egy jel?

Bátorkodtam önéletrajzot írni és kitölteni a jelentkezést. Bátorkodom továbbá nyelvvizsgázni a jövőhéten, később jelentkezni a doktori iskolába és lediplomázni. Bátor évnek ígérkezik 2011. Szurkoljatok! (fingers crossed)

Azt hiszem, szeretnék jelentkezni önkéntesnek a Bátor Tábor valamelyik turnusába. Ki akarom próbálni azt az igazi nyári tábori élményt, amit Gy.-nek sikerült Amerikában. Most írhatnék ide olyan fellengzős dolgokat, hogy segíteni szeretnék a beteg gyerekeken, de azt hiszem, ez inkább arról szólna, hogy segítünk egymáson és tanítjuk egymást. Ki mit tud beleadni. Kevesebb, mint két hét és számtalan tapasztalat. Hatalmas a túljelentkezés, úgyhogy nem bízom el magam, de azt hiszem, ha egyeztettem Gy.-vel, akkor kitöltöm a jelentkezés többi részét is. Jó móka/munka lenne. :)

Egyelőre csak nálam és csak most, ezen a héten. És magunkra főztünk. És együtt voltunk bevásárolni. És mostam ránk. És mosogattam is. Most mondjam, hogy mennyire élveztem? :)

Anyám a múlthéten egészen jófej volt. Közölte, hogy látott nagyon klassz evőeszköz készletet és meg kéne néznem, hogy melyiket szeretném, illetve meglepett egy garnitúra lábassal meg fazékkal. Mondtam is Gy.-nek, hogy van már nekem fazekam, meg konyharuháim, meg tányérok, csészék, süteményes tál és törölközők, meg vízforraló és lesznek kanalaim meg villáim is. Közölte, hogy akkor bizony én mán jó parti vagyok. :))

Neki meg van kése.

Egyszerre egy hosszú mese, valami, amitől nagyon szerelmesnek érzem magam, ami végtelenül elszomorít és amitől a számban érzem a miso leves ízét.

Ez a századik bejegyzés. Eredetileg másról akartam írni (először a nagycsaládról, aztán meg az egészségügyről), de majd a következő posztban.

Szóval ez most itt egy kis örömködés, bár nem mondhatom magam nagyon termékeny blog írónak - közel két év alatt sikerült ezt összehozni -, de az utóbbi egy hónapban nincs panasz. Azt hiszem, ez köszönhető annak, hogy egyetlen vizsgám sem maradt karácsony utánra, hogy csak angolozni kell és hogy a kreatív energiáimat épp nem emészti fel sem OTDK sem szakmai cikk. Ellenben volt lehetőségem némi nemszakirodalom olvasására. Kifejezetten felszabadító érzés. Remélem, ez alatt az egy-másfél hónap alatt sikerül annyi energiát és kreativitást összegyűjtenem, hogy a nyelvvizsgára, a következő félévre, az államvizsgára, a szakmai cikkre és a doktori felvételire is elegendő legyen - az életről nem is beszélve. :)

Ideje lenne megbarátkozni a gondolattal, hogy nem átugrani kéne a következő 6 hónapot, hanem megélni.

Ez a századik bejegyzés. Eredetileg másról akartam írni (először a nagycsaládról, aztán meg az egészségügyről), de majd a következő posztban.

Szóval ez most itt egy kis örömködés, bár nem mondhatom magam nagyon termékeny blog írónak - közel két év alatt sikerült ezt összehozni -, de az utóbbi egy hónapban nincs panasz. Azt hiszem, ez köszönhető annak, hogy egyetlen vizsgám sem maradt karácsony utánra, hogy csak angolozni kell és hogy a kreatív energiáimat épp nem emészti fel sem OTDK sem szakmai cikk. Ellenben volt lehetőségem némi nemszakirodalom olvasására. Kifejezetten felszabadító érzés. Remélem, ez alatt az egy-másfél hónap alatt sikerül annyi energiát és kreativitást összegyűjtenem, hogy a nyelvvizsgára, a következő félévre, az államvizsgára, a szakmai cikkre és a doktori felvételire is elegendő legyen - az életről nem is beszélve. :)

Ideje lenne megbarátkozni a gondolattal, hogy nem átugrani kéne a következő 6 hónapot, hanem megélni.

Nem tudom, hogy melyik város lenne elég távol a családomtól:

Nagyanyám: És hol van K.? Ő nem jön?
Anyám: A barátnőjénél van X-ben.
Nagyanyám: Jaaaajj, hát minek ment olyan messzire?
Anyám: Milyen messzire? Az nem Amerika.

Nagyanyám: Oszt mé nem mutatja mán be azt a kisjányt? Itt valami sumákság van a dologba. Te fiam, csak nem cigány tán?!

Én most komolyan kérdezem: Minden városiasodó vénasszonyból banya-nyanya lesz, vagy csak azokból, akik buszon (és villamoson és trolin és metrón) utaznak?

Az egyik ma azt mondta nekem, hogy majd megtudom énis, ha olyan öreg leszek. Lehet, hogy egy bizonyos életkor felett képzik a banya-nyanyákat? Mert ő már biztos nem fogja elmondani nekem a "nagy titkot"... :P

Hajnalban, mikor hazaértem még felnéztem facebook-ra,h megbökjem Gy.-t. Ott láttam kiírva,h Pesten az egyik szórakozóhelyen tömegpánik tört ki és meghalt 3 lány. Ennyi. Fáradt voltam, nem olvastam utána, de ezzel álmodtam és reggel kicsit utánanéztem.

Két 11. osztályos 17 éves lány halt meg (legjobb barátnők) és egy 24 éves. Nem kívánok arról értekezni, hogy megkéselték-e őket vagy megkéseltek-e egyáltalán valakit. Nem ez volt az események azon része, ami engem leginkább felkavart.

Én egyrészt a párhuzamot látom a tavalyi Love Parade és a mostani eset között. A tömeg erős és ösztönös. És hiszek a tömegpszichózisban is.

Azok a lányok nagyon fiatalok voltak. Rengeteg nagyon fiatal volt ott tegnap este:

Én szeretem a sört. És a jó bort is. És finomnak találom a rumot. És nem gondolom, hogy az alkohol az ördög teremtménye. És egyszer eljön az idő, mikor ihatok majd egy hideg sört a meleg nyári napon, egy bögre forralt bort karácsony tájékán és egy feles pálinkát feszültségoldás céljából szombat este a kocsmában.

De azt hiszem, ezt a videót nézve, én már nemis akarok olyan nagyon részeg lenni. Elég szánalmas látvány. Nagyon szánalmas. És eléggé rontja az ember túlélési esélyeit is...